Maffiából Maffiába

~39~

-És ki lesz a Demon&Angel maffia vezetője? -kérdezte egy hang.

-Betty párja, Zsombor - válaszolta halál nyugodtan apum.

-Újdonsült vezetőként mindenben megpróbálok együttműködni és a közös érdekeket nézni - mondta Zsombi.

Apa rám nézett, hogy mondjak pár szót, de mielőtt meg tudtam volna szólalni egy hang szokásosan megszólalt.

-Mekkora papucs lehet ez a gyerek.

-Ha ilyen nagy arcod van akkor miért nem mondod hangosan és felvállalva a hangodat, ahelyett hogy a sötétben elbújsz? Vagy szeretnéd,hogy inkább egyenként fenyítsek meg mindekit, hogy kinyögd a neved? - ripakodtam rá.

-Én voltam, de ne hidd, hogy majd hallgatni is fogunk is rád, kishercegnő - állt fel egy idősebb magas férfi.

-Mit kell tennem, hogy hallgassatok rám? Meg kell, hogy öljelek? Örömmel, bár lehet akkor már a napi limitet felül múlom.

-Nagyon kinyílt a csipád aranyborsó - válaszolta majd nevetett a saját poénján, a többiek ekkor már látták, hogy nem igazán viccelek mivel egy fegyver már ott volt a kezemben az emberre szegezve.

-Utolsó szavak? - kérdeztem halál nyugodtan arccal.

-Úgyse fogod megtenni - majd a következő pillanatban a földön feküdt - remélem mindenki felfogta, hogy komolyan veszem ezt a helyet és nem fogom eltűrni a mocskos beszólásokat. De ha valaki úgy érzi, hogy nem értette meg akkor szóljon és mehet mellé a földre.

Mindenki csendben maradt, majd helyet foglaltam az asztalfőnél.

-Van valakinek valami fontos információja amit szeretne közölni? - kérdeztem.

Fejrázással válaszoltak, hogy nincsen.

-Nincs szátok, hogy nem tudtok beszélni? Fel kell metszeni,hogy beszélni tudjatok? Ha nem akkor meg beszéljetek és ne viselkedjetek úgy, mint az 5 éves kisgyerek - szóltam rájuk megint, jó lesz ez így, hogy 10 percen belül kétszer kellett szólnom a viselkedésük miatt.

-Nincs semmi fontos amit említenünk kellene - szólalt meg egy férfi aki az asztal közepén ült - viszont egy kérdésem lenne nekem.

-Kérdezz nyugodtan - válaszoltam neki.

-Vannak köztünk fiatalok és, mint akár én is - kezdett bele. - A sok munka miatt a legtöbbünknek nem volt esélye befejezni a tanulmányait. Van rá bármennyi esély, hogy ez a későbbiekben változni fog?

-Mivel én is ebbe a csoportba tartozom ezért megoldást fogunk rá találni. Nem lesz könnyű de majd megoldjuk valahogy - válaszoltam neki.

-Rendben, köszönöm.

-Van valakinek bármilyen kérdése? - kérdeztem - de senki nem jelentkezett - A kérdések hiánya miatt a mai találkozást felfüggesztem, örülök, hogy megtaláltuk a közös hangot akivel csak lehetett.

Mindenki elköszönt, és mi is elindultunk haza. Az út csendes volt a haza vezető úton, senki nem szólalt meg.

//Sziasztok, nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig kellett várni az új részre de elfogyott a kezdeti ihletem. Megpróbálom befejezni a történetet, hogy ne kelljen sokat várni mindig.//