𝒮𝒶𝓋𝑒 𝓂𝑒

Tizenkettedik/2

A férfi ereiben meghűlt a vér is, amikor telefonon keresztül hallotta a fékcsikorgást, majd a becsapódást. A mellkasában dobogó, érző szíve összeszorult, lassan, de erősen vert, mintha kiakarna szakadni a helyéről. A homlokán kétségbeesett izzadság cseppek folytak le. Tudta és hallotta, hogy mi történt, de az agya képtelen volt feldolgozni az információt. Ez neki túl sok volt. Nem veszíthette el. Nem és nem! Ez biztos csak egy álom volt. Igen, ez az! Ez csak egy rossz álom és mikor reggel felébred, testvére majd ravaszul fogja azt az átkozott csengőt nyomni, tudván, hogy ezzel bátyja idegeire megy. Aztán amikor meglátja a vöröslő bátyját, amaz vigyorogva, ártatlan tekintettel fog belépni a házba, akit szorosan fog követni felesége és egy szem gyermekük.

Azonban amikor hiába szólongatta öccsét, a szíve egy percre megállt működni. Az idő, mint olyan, nem létezett abban a percben. Idegesen csapta le telefonját, és kapta magára fekete szövet kabátját. A márkás autójába beülve, lekövette testvére tartózkodási helyét, s neki indult. Senki nem tudta megállítani. Még a mögötte sebesen haladó, rávillogó rendőrök sem.

Szarok a rendőrökre, a testvéremnek szüksége van rám! — gondolta magában, gyorsítva tempóján. Bár a könnyfátyolos tekintete miatt alig látott valamit, seperc alatt a baleset helyszínére ért. Nem érte meglepetésként, mikor az úton feltorlóztak az autók. Az sem érte meglepetésként, hogy csomóan ott álltak, voltak, akik a bajba jutottak segítésére siettek. Az érte egyedül meglepetésként, hogy a sógornője ült egyedül a rommá tört autóban. Felső teste furcsa pózban türemkedett ki a szélvédőn, míg alsó teste éppen a kocsiban maradt. Megkönnyezte. Fiatal lány volt, előtte volt még az élet. Szemeivel öccsét és unokahúgát kezdte el keresni. Méterekkel arrébb talált a fiatal férfira. Nyaka - feleségéhez hasonlóan - furcsa pózban tekeredett ki. A teste többi részét, nem is említve. Tudta, hogy egyikük sem élte túl. Könnyei megállíthatatlanul folytak le arcán, miközben térdre borult. Miért ők? És miért így?

Többen is odamentek a zokogó férfihez, hátha tudnak valamiben segíteni, de ő egy kéz legyintéssel küldte el őket a francba. Egy dologban tudtak volna neki segíteni, ha visszaadják neki a családját. Ez persze lehetetlen volt. Őket már nem kaphatta vissza. Számára már csak az unokahúga maradt.

Az unokahúgom! Kapott észbe, s talpra kecmeregve, eszeveszetten rohant vissza a rommátört autóhoz, hogy azt megvizsgálva - vagy éppen ami maradt belőle - jusson el a tudatjába, hogy unokahúga nyomát sem találja a kocsiban. Ez egyben megnyugvás volt számára... legalábbis elsőre. A következő pillanatban, egy ismeretlen lépett hozzá, kezében egy gyermek kabáttal, ami úszott a vérben. Hát ennyi volt. Elvesztette a testvérét, a sógornőjét és a szeretett unokahúgát. Már nem fogja hallani, amint a testvére gonoszul csenget be hozzá, vagy megy éppen az idegeire. Nem fogja hallani többet sógornője boldog kacaját, vagy éppen szidalmait. De legfőbbképpen, nem fogja látni, ahogyan unokahúga boldogan rohan felé, hogy aztán az éppen aktuális futamokról meséljen, s ha úgy adódik, megmutassa neki.

A férfi nem törődve a kiérkező tűzoltókkal, mentősökkel, vagy azzal a rengeteg emberrel, aki ott volt, ült vissza saját autójába. Zokogva támasztotta meg fejét a kormányon. A teste rászkódott a gyász keletkezte hullámoktól. Fájt neki. Piszkosul fájt. De nem tudott mit tenni. Az ablakán bekopogó rendőr szavait csak félig hallotta. Azt azonban tisztán értette, hogy nem a testvére volt a hibás. Valamilyen részeg sofőr elaludt a kormány mögött, s átkalauzolta azt az átkozott kaminont a sávba, ezzel frontálisan összeütközve, Harold Wolff autójával. A fiatalabbik Wolff, semmit nem tehetett az ellen, hogy elkerülje a balesetet. A féknyomok alapján, a családját próbálta menteni — kevés sikerrel.

——————

"Toto Wolff gyászol!

Toto Wolff a Mercedes Amg Petronas Formula 1 csapat csapatfőnöke gyászol. Kora hajnalban a testvére, Harold Wolff (1977-1998) és kedves felesége, Lilianna Eleanor Wellerman (1978-1998) tragikus balesetet szenvedtek. A helyszínen lévő szemtanúk állitása szerint, a szembőljövő sávban egy kamion sofőr elvesztette az uralmat a járműfelett, mely így átcsúszva a másik sávba, szemből totálisan letarolta a Wolff házaspár. A járműben utazott továbba az alig öt éves, Daisy Wellerman-Wolff (1993-1998). A kislány is életét vesztette. A meghökkentő és szívszakító balesetre, az alábbi linkre kattintva, tudják megnézni a videófelvételt.