A Kezdet Fájdalma

Az 1. Nap itthon

2021. 12. 13. Hétfő

Reggel arra ébredtem, hogy anya az öcséimet készíti össze az iskolára. Rém hangosak, de nem tudok rájuk ezért haragudni. Legalább ha korábban felkelek a tervezetnél, akkor biztosan nem lopom a napot.

Azt tudni kell rólam, hogy engem szabályosan felidegesít az, ha egy napomat nem töltöttem elég tartalmasan. Az én mércémmel nézve. Például egy olyan napon, amikor egész nap otthon vagyok, és nincs semmi különös program  olvasással, írással, tanulással vagy rendrakással töltöm a napom minimum négy óráját. Csak ha megvan a négy óra, érzem azt, hogy nem veszett kárba a napom.

Reggeli után elkezdtem várin, hogy behívjanak teams-en ( ez az a platform amit az online oktatás alatt használt az iskolám) Videóhívásban látom az az órát, ahol elindítják a hívást.

Az első öt órán nem indítottak hívást szóval úgy döntöttem, hogy megpróbálok rendet rakni.  Itt a próbálokon van a hangsúly mert nem megy a rendrakás. NAGYON NEM. konkrétan még tanulni is jobban szeretek. Azért hogy enyhítsek a rendrakás borzalmán betettem az egyik kedvenc szuperhősös rajzfilm sorozatomat a Young Justice. Imádom!

Délkörül összefutottam a bátyámmal aki tizenegyig aludt. Jó érzés, hogy nem vagyok egyedül. Meg is gyújttattam vele egy illatgyertyát a szobámba.

Délután ötre kezdtem elfáradni. Abbahagytam a rém lassú rendrakást és inkább az ágyamon fekve néztem tovább a tévét. Mikor anya hazaért benézett hozzám.

-Hogy vagy? – kérdezte vidáman.

-Jól. Próbáltam rendet rakni.

-Ügyes vagy, de nehogy egyél itt a szobádban. Tudod most sok engedményt kaptál tőlünk és a tanároktól.

-Igen tudom. – úgy mondta, minta ez lett volna minden vágyam, hogy itthon dekkoljak ki tudja meddig. Inkább lennék a társaimmal.

Nemsokkal később apa kérdezte;

-Hogy vagy?

-Jól – feleltem

-Akkor holnap mész suliba? -hangja vidám volt, bizakodó.

-Nem apa. Úgy tűnik nem értetted meg amit hétvégén mondtam.

-De igen... de legyen tanulás is.

Aztán kiment. Én viszont már túl fáradt voltam, elmagyarázni újra ezt az egészet, inkább lefeküdtem aludni, és még megírni ezt a fejezetet.  

Nagy ölelés mindenkinek!