Egy 18 éves mozgássérült lány igaz történetét fogom leírni. A kockázatos gerincűtétére való, idegörlő várakozásától egészen a felépüléséig. Ha egyátalán felépül...
A karácsonyt megelőző napok csodásan teltek. A meghitt varázslatos hangulat engem is átjárt. 19-én vasárnap este elmentünk a szüleimmel a karácsonyi vásárra a Bazilikához. Ez volt életem első karácsonyi vásár. Nagyon izgatottan, - bár kicsit csalódottan mert a barátnőmmel mentem volna szívem szerint – száltam ki az autóból. Lenyűgöztek az este fényei. A sok égősor és világító dísz az utcákon. Varázslatos volt.
A legelső dolog amit kipróbáltam a vásárban az a finom tojáslikőr volt. Tejszínhabos, sárga színű, tűz forró, finomság. Nagyon szeretem a likőröket. Másodjára valami alkohol mentes műanyag löttyöt ittam. Persze később megbántam, hogy nem alkoholosat kértem. Jó lett volna pedig.
Ámulva néztem a nagy tömeget, a rengeteg színes standot, tele mindenféle érdekes holmival. A finom ételekhez sorban álltak az emberek.
Szívem szerint legszívesebben mindet meg kóstoltam, és menéztem volna, de a szüleim túl hamar el akartak jönni.
A vásárból kisétálva egy sétáló utcán menet további standok álltak. Az egyikbe három csokiszökőkút csordogált. Egy fehércsokis, egy tejcsokis, és egy étcsokis. Még soha életemben nem láttam élőben ilyet. Azt hittem ez csak Amerikában van. A szüleim viszont azt se tudták, hogy ilyen létezik, szóval muszáj volt kipróbálnunk. Pálcikára kértem felszúrt epreket, amit leöntött tejcsokival a férfi. Òò és az íze! Valami fantasztikus!
Nagy szerencsémre a stand mellett makaront lehetett kapni. Vettünk kettőt ami karamellával volt megkenve. Hivatalosan is ez koronázta meg azt a napom. Még egyáltalán nem akartam haza menni. Legszívesebben egész éjjel a városban sétálgattam volna. Fájt a szívem amiért én nem vehetek részt az éjszakai életbe, pedig minden étterembe boltba benéznék, és mindent megcsodálnék. Ilyenkor sajnálom, hogy nem tudok járni. Ráadásul a hátam...
Pont egy héttel ezelőtt volt a karácsonyi partink a táncos barátaimmal. Na egy dolog jó abban ha valaki kerekesszékes, tud kerekeszékkel táncolni. Minden évben karácsonykor összeülünk egy étteremben, és boldogan megajándékozzuk egymást. Fantasztikusan éreztem magam. Anyukám is jött mint mindig. Ilyenkor mindenki olyan boldog és fesztelen.
Nagyon hálás vagyok, hogy a csapat része lehetek. Rengeteget tanultam tőlük az évek során. Ők vezettek be a nagy életbe ami a kis szobám és az iskolán kívül várt rám. Megértették, hogy most milyen helyzetbe kerültem, és nem probléma, hogy most nem táncolhatok, hisz az egészség a legfontosabb mindnyájunknak.
(Ha érdekel látogass el a paradance.hu -ra)
A karácsony nagyon jól sikerült. A családommal töltött este ilyenkor mindig csodás. Megkaptam az áhított zongorámat, és még egy nagyon puha Harry Potteres Griffendéles pulcsit. Imádom. Sajnos ebben az évben sem jött a karácsonyi csodám, helyette őrjítő fájdalom lett az ajándékom. De én türelmesen várom a csodámat, a barátnőm szerint megérdemlem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Karácsony harmadnapját viszont beárnyékolta az őrjítő fájdalom amivel ébredtem. Ez alapjáraton nem szokott gondot okozni, mert egy-két óra alatt el szokott múlni, de most nem így történt. Anyáék elmentek a vasárnapi misére, így én egyedül maradtam otthon. Szokásomhoz híven reggelizni akartam menni, de nem jutottam ki a konyháig. A fájdalomtól befeszülve zokogva ordítottam a nappali közepén mozdulatlanul ülve. Akkor azt hittem a szomszédok rám hívják a rendőrséget, vagy valami, de senki se volt otthon. Amúgy se tudtam volna ajtót nyitni senkinek. Ahogy csak tudtam visszavonszoltam magamat az ágyamba, és csendben sírdogálva vártam meg a családom.
Amikor megjöttek anya megpróbált felültetni. Nagy hiba volt. Újra felzokogtam, ő meg hirtelen nem tudott mit kezdeni az új helyzettel. Még sohasem történt ilyen.
Elkúsztam a zuhanyzóig hogy vegyek egy tűzforró zuhanyt, ami majd lelazít. A forró víz égette a bőröm, de nem törődtem vele. Anyának segítenie kellett, tartotta a hátam, mert egyedül képtelen lettem volna megülni. A forró zuhany sem segített. Kimerülten bújtam vissza az ágyamba, a fájdalomtól alig kaptam levegőt. Minden mozdulatomat fájdalom kísérte.
Egy óra után el kellet kezdeni készülődni a vendégségre, amire így rohadtul nem akartam menni, de muszáj volt. Felöltöztettek és lementük az autóhoz. Az utazás kész kínszenvedésnek bizonyult. Mindenhogy kapaszkodtam, próbáltam valahogy megtartani magam, kevés sikerrel.
Mire beértünk a rokonok bejárati ajtaján újra eltörött a mécses. Megpróbálták levenni rólam a kabátot. Nagy hiba volt. Egy újabb ordítás. Valahol legbelül tudtam hogy így nem viselkedhetek vendégségbe, de rettenetesen kikészültem. Felemeltek és bevittek a szobába az erőre odakészített matracra.
Nagyon szeretem a családom nagyon megértőké voltak. Egy ideig ott feküdtem. Úgy izzadtam mint aki lefutott egy maratont. Ebédre beültettek a kerekeszékbe. Akkor még tudtam benne egy kicsit ülni. A karácsonyi lakoma fenséges volt, de nem tudtam befejezni, mert újra le kellett feküdnöm. Nem tudtam semmit sem csinálni, csak hallgattam a többieket, és próbáltam túlélni.
Az ajándékozásra kikúsztam a nappaliba és ott feküdtem le. Csodálatos ajándékokat kaptam. Köztük a WW1984 filmet. Nem érdemlek meg ennyi mindent.
Utána házi készítésű pizzát csináltunk az új kemencéjükbe ami egy perc alatt megsüti a finomságot. Nem is tudtam, hogy ilyen létezik. Nagyon finom volt, még úgy is hogy kicsit csípős volt a szósz.
A hazafele jövet is kész kínszenvedés volt. Mikor végre vízszintesbe voltam, elkezdtem zenét hallgatni. Az általában segít. Na hát igen, a kivétel erősíti a szabályt. Egész éjszaka nem aludtam, vagy csak alig. A karácsonyi színes égősor néztem, és vártam hogy vége legyen ennek az egésznek. Hajnali két óra felé járhatott az idő, amikor jó éjszakát üzen a barátnőm. Tudom kicsit furcsa szokás minden nap jó reggelt és szép álmokat kívánni, de számomra ez nagyon fontos, és jól is esik, hogy valaki gondol rám. Majdnem visszaírtam, hogy maradjon még fenn velem egy kicsit, de azán nem akartam terhelni ezzel, had aludjon.
A fájdalom nem múlt, de nem is csillapodott. Reggelre már dühös voltam. Nagy erőfeszítésembe került, hogy ne káromkodjak, amikor felkeltem. Nálunk az szigorúan tilos. Anyámnak elmondtam, hogy ugyanolyan szarul vagyok mint voltam. Szinte már könyörögtem fájdalomcsillapitóért. Adott nekem cataflam-ot.
Ráírtam az egyik barátnőmre, és elmondtam neki hogy vagyok. Adott egy csúcs szuper tippet: be kell venni egy fájdalomcsillapítót, utána el kell kezdeni egy kedvenc filmet, ami jó hosszú, vagy sorozatot, és szépen várni még hat. Na ez nekem bevált. Beraktam az újonnan kapott WW1984-et és a végére csodásan éreztem magam. A csodálatos Wonder Woman segített!
(Ezt ajánlom minden kedves embernek aki fájdalommal küzd)
Azóta egyre csak jobban érzem magam. Széken ülni még nem tudok, de a mosdóhasználathoz már nem kell annyi segítség. A nappaliban a kanapén, párnák között, tudok ülni, úgy a fájdalom még elviselhető, de a kerekeszéket harmadik napja kerülöm.
Tudom hogy minden rendben lesz. Ki fogom bírni akármennyire is fáj, még ha kicsit nehéz is.
