A Kezdet Fájdalma

2022. 01. 20. csütörtök

Ma ismét a várakozás és a reménykedés napja van. Akár ma is behívhatnak. Nagyon szeretném, és nem csak azért, hogy ne kelljen hétfőn nyelvtan dogát írnom mert ahhoz is hülye vagyok. Hétfőn hallottam a hírekben, hogy rengeteg műtét elmaradt a vírus miatt, de nem csak ez az egyetlen oka annak, hogy lassan haladnak a műtétek, nagyon kevés az orvos és az ápoló. Tavaly szeptemberben még plusz pénzt is kaptak a korházak, ha csökkentik a várólistákat. kb. 9000 ember vár csípő protézisre.

Nagyon nehéz lehet a többi embernek is akik komoly műtétre várnak. Egyrészről zavaró, hogy a magyar orvosi rendszer nem elég fejlett, ahhoz hogy kezelje ezt az egész helyzetet. Persze az életben nincs csak jó és csak rossz megoldás a helyzetek kezelésére, de ez így nem megoldás. Elkéne érni, hogy fejlettebb legyen az orvosi ellátás, és több korházi dolgozó legyen. Csak ehhez pénz kell. Ha mondjuk én lennék valaki nagyon gazdag ember akkor biztos a korházaknak adnék pénz, és a lehendő orvosok képzésére.

Másrészről meg egy kicsit megnyugtató, hogy nem csak én vagyok ilyen helyzetben. Remélem más embereknek nincsenek fájdalmai. Azt kívánom legyen vége ennek a helyzetnek.

Hívjanak be ma! Nagyon szeretném!!!!!!

****

Eléggé aggódom mert az össze tesóm beteg és ha én elkapom, és pont akkor hívnak be... nem is merek belegondolni. Vissza kellene mondani a behívót és ki tudja még mennyit ellene várnunk a következőre. Igyekszem nem megbetegedni.

Az előbb fizika órán a tanár nagyon leszidta az osztályt. Amiért hanyagok vagyunk és nem tanulunk rendesen. Persze akinek nem inge ne vegye magára. Én eközben a német anyagot pótoltam, he he én nagyon odafigyelek. Jól tudom, hogy ez a leszidás nekem nem szól, mert én most nem tudok úgy teljesíteni, mint eddig. De azért magamra vettem mert a tanárnak igaza volt. Nekem is keményebben kell dolgoznom. Ki kell használnom azokat a napokat amikor jól vagyok, és akkor teljes erőbedobással dolgozni. A rosszabb napokon pedig pihenni, és túlélni kell. Másként az ember egyhelybe toporog, és elfolyik az élete.

****

Nem hívtak be megint, de ez most más, mint eddig, mert nem vagyok szomorú csalódott. Sőt, nem is nagyon izgat. Boldog, nyugodt vagyok. Úgy döntöttem mostantól kezdve majdnem minden nap ülni fogok az íróasztalomnál és festek vagy zongorázom. Lehet, hogy csak pár percet tudok majd ülni, de tudom, fontos, hogy gyakoroljak különben sosem tudok majd rendesen visszatérni az életbe.

Miután ezt kitettem, előveszem az új színező könyvemet és kiválasztom a legtökéletesebb képet a Mamámnak a szülinapjára. Aztán leülök az asztalomhoz a kerekesszékembe és hangoskönyv hallgatás közben festeni fogok.

Ha azzal végeztem és még marad erőm akkor még angolozok egy kicsit.

Nagy ölelést mindenkinek!