A Kezdet Fájdalma

1. nap a korházban

2022. 1. 28.

Egész éjjel szélvihar volt nálunk. A ház elött álló fát tépázta a szél de nem tud kidőlni mert ki van kötve a házhoz a vasbetonhoz. A kötelek viszont minden egyes széllökésre megnyikordulnak, úgy hogy alig lehet tőlük aludni. Nem tudom, hogy bírja elviselni ezt a bátyám minden szeles éjjel, mivel az ő ablaka mellett nyikorog.

Nem tudom mikor aludhattam el elég mélyen ahhoz, hogy álmodjak is, de örülök, hogy sikerült egy kicsit rendesen aludnom. Hajnalban viszont újra csak felszínesen aludtam. Folyton az előttem álló nap ismeretlensége zakatolt a fejemben. Közben az apukám is felébredt, szóval az is hallgattam ahogy zörög.

Hétóra után úgy döntöttem ideje elkezdeni a napot és bekapcsoltam a szokásos youtob-ot. Anya hírtelen bejött. Tudtam, hogy nem a reggelimet hozza mert éhgyomorra kell bemennünk a vizsgálatok miatt.

-Jó reggelt! Indulhatunk?

-Mi van? Máris megyünk nem értem.

Én teljesen abban a tudatban voltam, hogy mivel csak tízre kell menni, lazán ráérősen elkészülök közben pánikrohamot kapok, hogy nem akarom ezt az egészet, és a Kisherceget kell felhívnom, hogy nyugtasson meg, még akkor is, ha órán ül.

E helyett az történt, hogy apa elfelejtette, hogy ma anya vinné a gyerekeket suliba, és már korán reggel fölkelt. Mivel ő vitte a gyerekeket anya engem készített össze olyan gyorsan, hogy időm se volt bepánikolni.

A kocsiba szállva, út közben az egyik kedvenc vidám dalomat hallgattuk meg többszőr. Mikor már a korház utcájába kanyarodtunk be, kezdtem pánikolni. De már nincs vissza út.

Az ismerős parkolóból beértünk az ismerős korházba ahol már sokszor voltam az elmúlt két évben a vizsgáltok miatt. A portás kiosztott anyáéknak új korházi maszkokat mert itt csak azt vagy az FFP2 lehet használni. Én csak FFP2 maszkot használok, mert csak abban kapok rendesen levegőt.

Sorszámot húztunk, de nem szólítottak ezért előbb Covid tesztre mentünk. Fel dugták az orromba az a pálcát. Remélem nem kell ezt majd sokszor megcsinálni

Az eredmény : negatív

Miután ezzel végeztünk, végre elintézhettük a papírokat és kaphattam egy szobát.

Eredetileg anyával ketten lennénk egy két ágyas szobában, de onnan még nem költözött ki az előző lakos ezért először egy kanapén táboroztunk le.

Az egyik nővér odajött és kérdezett a dolgaimról. Nagyon kedves volt. Megmondta, hogy nem kell aggódnom semmi miatt.

A nő elment én meg lefeküdtem a kanapéra a növények mellé, mert már fájt a hátam. Nem volt kényelmes, de jobb mint a semmi. Sodoku-t játszottam miközben megtárgyaltuk, hogy milyen kedvesek itt az emberek, mindenki mosolygósan néz, bizakodóan. A betegszállítok akik felkisértek minket az emeletre is nagyon kedves voltak. A nővér visszajött, hogy vért vegyen tőlem. Úgy vetette föl a témát mintha valami szörnyű dolog lenne, de vannak ennél szörnyűbb dolgok mint például az testvérei a vizelet minta, és az orrváladék levétel. Reménykedtem benne, hogy megúszom ezeket, de nem volt ilyen szerencsém. Legyen elég annyi, hogy megszenvedtem velük, ami kell az kell.

Kaptunk egy ideiglenes szobát, amíg a másikat rendbe rakják. Az ágy ahogy vártam nagyon magas volt, de otthonos környezet: Két ágy, hűtő, asztal, két szép szék, éjjeliszekrények. A saját fürdőszoba tágas, kapaszkodó nélküli, de a radiátor pont megfelel a célnak. És a legjobb az egészben a hatalmas plazma TV ami kétszer nagyobb mint az én otthonim. Persze ez csak hab a tortán.

Ledőltem az ágyba, végre pihenhettem egy kicsit. Elkezdhettem könyvet írni. Nemsokára az orvosom jött be akit Tunyogi Csapó Miklósnak hívnak. Megtudtam hogy azért mennek ilyen lassan a műtétek mert nem csak nincs elég orvos és nővér az ellátáshoz, de azokhoz a betegekhez mint én jönnek a szülő is jön, így kevesebbek az ágyak. Elmondtam neki, hogy nagyon fáj a hátam, megmutattam neki hol. A legnagyobb nyugalommal megnézte a hátamat, megnyomkodta, a 90 fokos a görbületemet. Lazán elmondta, hogy simán meg tudja oldani a dolgot, bármiféle kockázat nélkül, és a műtétet követő három négy napban már ülhetek. Szerinte nem fognak sokáig altatni, és rehabra se kell majd mennem. Hát én magamat ismerve ebben nem vagyok olyan biztos, de hát ő az orvos.

Viszont a csípőmmel kapcsolatban már nem volt olyan bizakodó. Megmozgatta a lábamat, hogy milyen feszes, és még a kerekesszékbe is visszaültem, hogy megmutassam neki az ülésem. Kiderült, hogy a bal lábamat nem tudom rendesen derékszögbe behajlítani, ezért ülök ilyen furán. Jó tudni ezt még senki sem mondta nekem. Ez gondot fog jelenteni a műtét alatt és utána, de azt mondta meg lehet az is oldani valahogy, megpróbálja. Az a k csípőm!!! Komolyan puszilom a Szőke dr. urat amiért ezt tette velem. Tudom, hogy jó kezekben vagyok, és az itt lévő emberek minden tőlük telhetőt meg fognak tenni azért, hogy jól sikerüljön a műtét, és az utána lévő rehabilitációm.

Miután távozott újra tudtam könyvet írni, de nem tartott sokáig mert egy kedves fiatal nő kopogott be hozzánk. A korház dietetikusa.

-Szia nem akarlak sokáig zavarni, de meg kell beszélnünk az étkezéseddel kapcsolatos dologat. Nem zavarlak?

-Nem, ráérek.

-Oké, akkor mond el mit szeretsz enni, van e bármi étel allergiád.

-Allergiás nem vagyok semmire. Csak a nemszeretem dolgokat nem eszem meg.

-Oké akkor mik a nemszeretem dolgok?

-A disznó és marhahús, hal gomba máj ilyenek, de a csirke jöhet minden mennyiségbe. Zöldség gyümölcs jöhet.

-Szoktál eleget inni?

-Ja azt nem. Nem eleget. Nagyon édesszájú vagyok szóval mindent rengeteg cukorral iszok. Képes vagyok szomjan halni egy pohár cukortalan tea mellett.

-Üdítők, gyümölcslé jöhet.

-Igen persze, bármit ilyet megiszom, a szörp a kedvencem, bár az az egyetlen dolog ami hizlal.

- Oh értem. Étrend kiegészítőt kaptál már? Melyiket szereted?

-Még sosem kaptam olyat.

-Rendben, most lehet, hogy fogsz kapni mert a műtét utáni erős drogos gyógyszereknek mellékhatása lehet az étvágytalanság és szeretnénk hogy így is megfelelő tápanyagokat kapj.

- Most az elkövetkezendő három napra összeállítok neked egy étrendet, hogy csupa olyat egyél amit szeretsz.

- Ha jól értem itt minden betegnek külön főznek?

-Azért annyira nem, de szeretünk odafigyelni az ilyenekre. Ez a korház ilyen szempontból jobb.

****

Megkaptuk a végleges szobánkat. Sokkal nagyobb mint az előző, bár nekünk az is tökéletesen megfelet volna. Itt is van TV. A legjobb benne meg az állítható ágyam. Elektromosan lehet állítani a magasságát és a különböző dőlés szögét. Korlát is van szóval már nem kell félnem, hogy leesek. Félreértés ne essék szerintem eddig életemben talán háromszor estem le ágyról, de ez nekem mindig egy félelmem.

Nemrég a kedves nővér bejött és csinált egy gyors ÉKG-t nincs baj a szívemmel, de fő a biztonság. Kiderült, hogy anya az intenzív osztályon is velem lehet, de csak látogatókén, lehet, hogy végig velem tud majd maradni. Ma már nem hiszem, hogy történni fog velem valami szeretnék pihenni, aludni egy jót, végre ki akarom magam pihenni.

Jött az éjszakás nővér és megmérte a vérnyomásom. Rendes az eredmény. Kértem tőle valmi nyugtató bogyót, hogy rendesen tudjak végre aludni, nem akarok úgy felkelni holnap mint a mosott rongy. Remélem beválik. 

Nagy ölelést mindenkinek!!! Köszönöm a rengeteg támogatást!!!!

Angyalom, na milyen a pulcsim?