A Kezdet Fájdalma

Műtét napja!

2020. 01. 31. Hétfő

Reggel ötkor csörgött az ébresztő órám, jelezve ideje felkelni és elindulni egy hosszú utazáson, de nem olyanon mint Bilbó a Hobbitban, hanem egy sokkal nehezebben. Szívesebben lettem volna inkább bárhol máshol, de ilyen az élet. A reggelt szokásosan zenehallgatással kezdtem, próbáltam minél több erőt és bátorságot magamba szívni.

 Anya órája 5:30-kor csörgött. A nővérek 5:45-kor jöttek be, hogy megfürdessenek. A műtét elött kötelező egy fertőtlenítő fürdő/zuhany egy speciális fertőtlenítő tusfürdővel, ami meglepő módon nem is olyan büdös. Ilyen se volt az előző korházban. Legnagyobb bánatomra (mintha ez lenne a legnagyobb problémám) hajat is kellett mosni. Utálok hajat mosni!!! De ez is előírás.

Hajszárítás után valami félig áttetsző anyagú zöld ruhát adtak rám. Kicsit sem éreztem magam kellemetlenül mondván így fognak engem végig tolni a korházon. Legalább át tudtam érezni milyen lehetett Feyrenak (fejrunak) abban a megalázó ruhában lennie a Tüskék és Rózsák udvarában.

Miután teljesen elkészültem már csak a betegszállítókat kellett várnom akik betolnak a műtőbe. Kaptam valami erős nyugtatót hogy ne kapjak hírtelen pánikrohamot, ami bevallom nagyon hasznos volt, mivel én fel voltam arra készülve, hogy ordítva és kapálózva fogok tiltakozni az egész ellen. Ígéretemhez híven a várakozás közben felhívtam az Angyalomat, hogy  megnyugtassam őt, ő meg engem. Szerintem mind a ketten sikerrel jártunk habár igazság szerint nem igazán emlékszem mit beszélgettünk amíg meg nem jöttek az erős, jóképű férfiak akik átszállítanak.

Átraktak egy hordágyra és jól betakargattak. Legalább nem  szégyenültem meg amíg áttoltak a negyedik emeletre a 4-es műtőbe. Itt a műtők úgy vannak elhelyezve, hogy minden emeleten van egy nagy ajtó amiből két műtő nyílik.

Ezt onnan tudom, hogy amikor betoltak azon a nagy fura fehér ajtón egy idős bácsi mellé toltak aki szintén műtétre várt. Ekkora már hatott a nyugtató bogyó mert pánik sírás helyett kedvesen a bácsi felé fordultam és megkérdeztem milyen műtétje lesz. Ezen akkor magam is elcsodálkoztam, de jó értelemben. Az idős ember gerincsérv műtétre várt, egyszerű rutin beavatkozás 1 vagy 1,5 óra. Láttam rajta, hogy kicsit aggódik ezért megnyugtatásnak szánva mondtam neki az én esetemet: bevasalják a gerincemet, kiegyenesítik, 10 óra. Azt szerettem volna, hogy lássa lehetne sokkal rosszabb is, de nem kell félnie itt szuperek az orvosok.

Betoltak a műtőbe. Érdekes módon nem volt hideg. Az előző korházban a műtétekkor úgy remegtem a hidegtől mint a kocsonya. Mindenhol polcokat láttam tele nagy dobozokkal, biztos azokban van a rengeteg csavar meg fém amiket beletesznek az emberbe.

 Amúgy ha valakit érdekel titániumot raknak az emberbe, mert az nem rozsdásodik el az emberi szervezettől. Ezt az előző orvosom mondta miután kivette a csípőmből a csavarokat még évekkel ezelőtt. Igen voltak csavarok a csípőmben.

Egy nő odajött és adott egy furcsa plüss állatot. Egy citromsárga kétpúpú teve piros pöttyökkel és narancssárga lábbal. A farka pedig egy zöld csík. Hiába mondtam, hogy nem kell azért odaadták. Egy férfi – minden bizonnyal az aneszteziológusom – odajött, hogy beszúrja a branült. Hiába kérdeztem van e érzéstelenítő kenőcse, azt mondta itt olyan nincs. De cserébe nem is fájt annyira mikor belém szúrta az a nagy tűt.

A már meglévő branülömbe beadták az altatót és az érzéstelenítőt.

A világ elsötétült előttem...

***

Pánikolva kiabálok, de senki se hallja...

Erős kezek megragadnak... óvatosan emelnek valahová...

Kiabálok....

Letesznek valahová ami valahogy sehogy sem tűnik biztonságosnak...

Kiabálok, hogy mindjárt leesek, de van valami a számon. Senki se hall engem....

Le fogok esni! Le fogok esni!

Ismerős rózsaszín felső jelenik meg mellettem. Anya lenéz rám, valamit mond de nem értem. Az oldalamon fekszem. Megfogja az egyik kezemet és felteszi valami hideg csőre. A kapaszkodó. Kapaszkodok. Nem fogok leesni. Túl vagyok a műtéten.  Megnyugszom és a világ újra elsötétül.

Túléltem a műtétet! Minden rendben.