A Kezdet Fájdalma

2022. 01. 29

Hajnali hat után járt az idő, amikor már meguntam a forgolódást. Csendben bámultam a plafont, és vártam, hogy benyisson a reggeles nővér a szokásos reggeli lázmérésre, de nem jött. Fura. Az előző korházamba bármi történt pontban hatkor ránk törté az ajtót a nővér kommandó a lázmérővel. Most pedig semmi. Hét után egy kicsivel úgy döntöttem ideje elkezdeni a napot és youtobe-ot hallgatni. A fejem konyagos volt a kialvatlanságtól. Segítségül hívtam a zene erejét, hogy erőre kapjak, és elhitessem magammal, hogy igen is képes vagyok ezt az egészet végig csinálni. Tudtam, hogy anya hallja a fülesemből kiszűrődő zenét, de nem tudtam mit csinálni, tudja, hogy nem kezdődhet a napom zene nélkül, ez nekem olyan mint neki a kávé. Rettenetesen melegem volt. Folyt rólam a víz rosszabbul éreztem magam mint nyáron kánikulában.

Fél nyolc körül meghozták a reggelinket, gyorsan szoltam neki, hogy csinálni kéne valamit a fűtéssel mert nem tudjuk lecsavarni. Azt mondta, majd szólnak a karbantartóknak. Nem sokkal ez után bejött a mai nappalos nővér akit Szilvinek hívnak. Ezt kapjátok ki egy furcsa tablet, volt a kezébe, amin valószínűleg a betegjei korlapja volt. Ez a modern technika! Megmérte a vérnyomásom, az érték normális. Ő is megjegyezte, hogy mennyire meleg van itt, és majd intézkednek ha tudnak.

Reggeli közben Wonder Woman-t néztem mert ment a tévében. Emlékeztetett rá, hogy most én is Wonder Woman vagyok és erős vagyok!

 Evés után lezuhanyoztunk.

Anya felhívta apát, hogy mennyi mindent hozzon nekünk, mivel anya mégis marad végig. Ezzel jó sok idő elment, én addig olvastam.

****

Az előbb jött be két orvos, mondta a nevét, de nem tudtam odafigyelni.

-Hogy vagy? -kérdezte.

-Fáradtan de jól – felelem egyszerűen.

-Fáradtan? Mi lesz veled hétfő? Alud ki magam.

-Hát ha az olyan egyszerű lenne.

Hogy mondjam meg, hogy alig tudok aludni, mert ideges vagyok, és túl hangosak a zajok. 

Na mindegy megpróbálok majd pihenni ebéd után.

****

Bekapcsoltam a tévét, hogy ebéd közben nézhessek valamit. Anya levette, az  étkezőtálcák tetejét, fantasztikus illata volt az ebédünknek, ő zöldséglevest kapott meg natúr csirkét rizzsel. Én pedig a csirkét finom porsópürével, a leves ugyanaz. Az egészet se perc alatt belapátoltam. Utána pedig nyugovóra tértem, vagyis inkább csak próbáltam. Bekapcsoltam az Ashoka-t hogy elringasson. Miután meguntam a pafonbámulást anyát kértem meg, hogy simizze a hátamat. Ez már hatásosabb volt, bar így se tudtam mély álomba merülni. A végére már durcás lettem és inkább úgy döntöttem olvasok kicsit amíg nem jönnek be tanítani a légzőtornát.

****

Pont az egyik kedvenc dalomat hallgattam amikor az egyik intenzív osztályos nővér bejött egy nagy csővel. Az első gondolatom az volt, hogy az a csövet le fogja dugni a torkomon. Ettől kivert a hideg verejték. Odajött hozzám, bemutatkozott, de nem emlékszem a nevére.

Adott, egy csutorát amit a számba kellett venni. A csutora egy gépre volt kötve azzal a hosszú csővel. A nő bekapcsolta a gépet. Az érintőképernyőn állított valamit.

-Na ebbe a csutorába kell belefújnod. Ahogy számodra természetes, de egyenletesen.

A kezembe vettem, és belefújok. Nehéz volt mert folyamatosan jött belőle a levegő. Elentartás. A saját egyenletes légzésemet figyeltem.

-Nem kell ilyen gyorsan- mondja a nővér

- Nem gyors, ez nekem a természetes.

-Akkor jó, csináld csak.

Visszateszem a csutorát és folytatom, két perc múlva befejeztem.  

A második légzésfeladatot úgy magyarázta el, hogy úgy kell levegőt vennem mintha úsznék. Na igen ez természetesen értem mivel én régen úsztam és imádom csinálni.

A harmadik feladatba négy normál légzés, az ötödik pedig egy nagy. A végére teljesen kifulladtam. Ez az egész fárasztóbb, mint gondoltam, még úgy is, hogy csak fele annyi ideig csináltam mint az előírt.

-Rendben. Van bármi kérdésük az intenzívvel kapcsolatban?

Nagyon aranyosan és érhetően elmagyarázta mi vár majd ott rám. Azt meg kifejezetten hangsúlyozta, hogy nem lesz semmi baj és minden rendben lesz. Valahogy ebben a korházban senki sem aggódik. Zsigerből tudják, hogy rendben leszek? Legyen így!

Kiderült, hogy anya velem lehet az intenzív osztályon is, ami azt jelenti, hogy nem kell hazamennie. Ennek én nagyon örültem, sokkal jobb lesz vele, mint nélküle. Gyorsan intézkedni kellett a családnál, hogy anya maradhasson ameddig én magam is haza mehetek a kórházból. Felhívta mamát, hogy tud e maradni vigyázni a kicsikre és szólt apának, hogy hozzon be nekünk még pár dolgot. Mint például anya hajvágó készletét (mert már annyira megnőtt neki, hogy zavarja ezért muszáj levágnia magának.) Vagy még új pólók nekem mert én úgy csomagoltam mintha itt olyan hideg lenne mint otthon, ezzel ellentétben pedig meg lehet gyulladni mert nem lehet lecsavarni a fűtést.  

****

Este bejött az éjszakás nővér. A szokásos láz- és vérnyomásmérés után segített végigcsinálni még egyszer a fújást. Csak valahogy sehogy se úgy kellett csinálnom, mint ahogy ez előző nővér mutatta. Most oda kellett figyelnem a légzéspercszámomra ami jócskán megnehezítette az egészet.

Az első sima egyszerű levegővételt le kellet lassítanom 16 légzés/perc ami nehéz volt mivel nekem a természetes a 22.

A másodikat meg nem úgy kellet mintha úsznék, helyette az volt a lényege, hogy mindig bent tartsam a levegőt kifújás után pedig ne vegyek azonnal. 6 légzés/percet kellet produkálnom.

A harmadik úgy ment mint eredetileg.

Holnap már ezt önállónan kell csinálnom 3x 30 percet. Este viszonylag hamar elaludtam mert kaptam valami nyugtatót. Mondjuk sokszor felébredtem az utcai zajokra. Napközben hiába tudom, hogy ezek a hangok mik és, hogy ártalmatlanok mégis éjjel frászt kapok tőlük és még az ablakot sem csukhatjuk be rendesen mert különben olyan meleg lenne, hogy megfőnénk.