Az elmúlt két napban csakis a tanulásra koncentráltam. Mindent megtettem, hogy lefoglaljam magam amennyire csak lehetett. Mindegyik órára bejelentkeztem amire behívtak. Ha pedig szünetem volt, vagy tanultam, vagy filmet néztem.
Reggelente nagyon furán ébredtem. Mivel minden reggel, anya elviszi a kicsiket a suliba, mindig felébresztenek ahogy készülődtek. Az elmúlt hetekben szabályosan megkellet győznöm magam, hogy felkeljek reggel. Ezzel ellentétben az elmúlt napokban olyan mértékű reménnyel, és boldogsággal ébredtem, hogy még saját magamon is elcsodálkoztam.
Nem vagyok benne biztos, de szerintem ez annak köszönhetem, hogy sokkal nyugodtabb vagyok és bennem van az új napnak a csodája, a tudat, hogy van egy napom valami jót tenni, tanulni. Van egy napom élni és szeretni.
Csak délutánra fáradok el. Estére pedig annyira, hogy este nyolckor már lefekvéshez készülődőm és a fájdalmaim is fokozódnak. Ilyenkor olvasni szoktam amíg el nem alszom.
Holnap különleges nap lesz, mert bemegyek a suliba az osztálykarácsonyra. Volt húzás és vettem az osztálytársamnak egy doboz finom csokit. Remélem örülni fog neki. Azt nem tudom, engem ki húzott, de nagyon kíváncsi vagyok, ki az és mit kapok tőle. Reménykedem a füzetben, - betegesen imádom a füzeteket – de akármit is kapok, örülni fogok neki. Várakozással telve várom a holnapot, ami csodás lesz.
Mindenkinek nagy ölelés!
YOU ARE READING
A Kezdet Fájdalma
Non-FictionEgy 18 éves mozgássérült lány igaz történetét fogom leírni. A kockázatos gerincűtétére való, idegörlő várakozásától egészen a felépüléséig. Ha egyátalán felépül...
