A Kezdet Fájdalma

Intenzív osztály

2022. 01. 31.- 2022. 02. 02.

Úgy döntöttem úgy könnyebb lesz leírnom az ott töltött napok eseményeit ha egybe teszem. Mert nekem is nagyon összefolytak a napok és a történések. Nem igazán látom értelmét külön szednem.

****

Miután másodjára is felébredtem az intenzíven anya ott ült mellettem elmondta mi a helyzet.

Öt ÉKG tapacs a mellkasomon ami folyamatosan kimonitorozta az életfunkcióimat egyszerre több gépre is. A jobb mutatóujjamon pulzus mérő (nagyon idegesítő). Az arcomon oxigén maszk amitől alig lehet érteni amit mondok, jobban mondva motyogok. Bekötöttek nekem egy katétert amit gyűlölők, de sajnos muszáj, bár be kell vallanom, jócskán megkönnyítette az életemet mivel nem kellett wc-re mennem. Egy másik csövet meg a sebemhez kötöttek amin kifolyik a műtét után keletkezet undi folyadékot belőlem. Ez a drén. Három branült is kaptam. A gyengébbek kedvéért mondom hogy ez a kicsi cső a karban ami végén szelep van és ezen keresztül kötik be az infúziót, a vért, és a folyékony rohadt erős, drogos fájdalomcsillapítót. Az egyik kezembe folyamatosan csöpögött az infúzió és valami fura üvegből a folyékony bitangerős fájdalomcsillapító. A jobb karomon vérnyomás mérő ami óránként automatikusan mér.

A szemem mindig félig csukva érzékelem mi van körülöttem de a válasz nem több suttogásnál. Furcsa,  hogy a hátamon fekszem mégse fáj annyira a hátam mint vártam. Oldalra fordítanak, egy idejig kényelmes aztán elkezd fájni a vállam. Ó szent ég ott valami rettenetesen fáj!

Megkértem anyát, hogy olvassa fel nekem a Két lépés távolság című könyvet a telefonomról. Most „olvasom" harmadjára. Ez a kedvenc könyvem. Most igazán erre van szükségem. Anya néha megáll és megkérdezi ébren vagyok e még. Ad inni ásványvizet szívószállal, utálom a vizet, de most csak ezt szabad innom.

Vacsora időben próbálnak valami ételt belém diktálni sikertelenül. Legnagyobb bánatomra anya nem töltheti velem az éjszakát, pedig nagy szükségem lenne rá. Ráadásul rátesznek a lábamra valami szerkezetet ami rezeg. Percenként rezeg egyik lábon aztán a másikon. Egy idő után olyan érzés mintha percenként vérnyomást mérnének a bokámtól a térdemig. Leírhatatlanul  idegesítő főleg éjjel!!! A nővérek szerint ez azért kell, hogy legyen vérkeringés a lábamba. Hiába mondtam nekik, hogy eddig is kiválóan megvolt a lábam vérkeringés nélkül, ők ragaszkodtak hozzá.

Azt tudni kell rólam, hogy ha sokat fekszem egyhelyben a sarkam elkezd fájni mert az a legfőbb pont ami folyamatos nyomást kap az ágytól, akármennyire puha is az. Ezért egy párnát tettünk a vádlim alá, hogy a sarkam folyamatosan a levegőben legyen.

****

Az éjszaka borzalmas volt. Kaptam valami nyugtatót, de így is sokszor felébredtem. A vérnyomásmérő óránkén megijesztett, mindig összeugrottam amikor szorított össze. És a lábamon lévő izé sem segítette elő a nyugodt alvásomat. Ha mégis sikerült elaludnom ébredéskor éles fájdalom hasított a testembe. Hiába éreztem azt hogy átaludtam az éjszakát, és mindjárt reggel... fél óránként vánszorgott az idő.

Úgy tudtam hívni a nővért, hogy kicsit levettem a pulzusmérőt az ujjamról. Ekkor az érték megváltozott a kinti monitoron és jött megnézni minden rendben van e. Szegényt halálra idegesítettem, hogy folyton hívtam mert egyszerűen nem bírtam nyugton lenni.

Voltak pillanatok amikor úgy éreztem nem hat a fájdalomcsillapító mert annyira fájtak a lapockáim, vagy valahol ott. Erre a nővér azt mondta higgyem el, hogy hat. Ez megragadt  a fejembe. Ezek szerint ha nem kapnék ilyen folyékony erős cuccot akkor még jobban fájna? Az előző műtétjeimnél nem kaptam ilyent. Ott hagyták had fájjon pokolian. De az a fájdalom csillapítás nélkül volt ilyen erős mint most bedrogozva. Mert az mondták, hogy az amit vénásan kapok az drog tartalmú és simán rászokhat az ember. Akkor mégis milyen fájdalmat kellene átélnem ha most nem kapnék fájdalomcsillapítót? Még a gondolatába is beleborzongok.