A Kezdet Fájdalma

2022. 01. 06. csütörtök

Még tegnap este azon agyaltam, hogy mi lesz, ha nem hívnak be, és rájöttem, hogy túl sokat agyalok azon (Mi lesz, ha) Ha behívnak, ha nem, az életem folyik tovább, mint egy lassú folyó, amit lehetetlen megállítani akármennyire is szeretném néha.

Nézzük szétbontva a dolgokat:

Ha ma behívnak, holnap vagy hétfőn bemegyek a korházba, és onnantól már nincs vissza út. Abbahagyom a tanulást és az állapotomra koncentrálok.

Viszont mostantól kezdve 15-éig bezárólag bármelyik nap hívhatnak elvileg, így viszont nem tudom melyik nap, holnap vagy holnapután... idegesítő nagyon, mert nem tudok semmit sem előre megtervezni. Programok, iskolai tanulás, és még sorolhatnám.

Ameddig viszont nem hívnak be, nekem itthon kell ülnöm, ami elég necces az iskola miatt. Ezért se szeretném sokáig húzni ezt az egészet. Szeretem az iskolát, de mint tudjuk a szükség törvényt bont.

Mivel most minden olyan kiszámíthatatlan úgy döntöttem mostantól úgy mond „Carpe diem" Élj a mának! Így fogok élni mostantól. Nem tervezek semmit előre, csak az aznapot, nem ígérek senkinek semmit, nehogy bárkinek is csalódást okozzak. Megpróbálom minden napból kihozni a legtöbbet, és megpróbálok kevésbé gyáva nyúl lenni.

Tegnap este már csináltam is egy őrültséget. Ráírtam Messenger-en a példaképemre Gal Gadot -ra aki a Wonder Woman színésznője és emellett még megszállottan küzd az emberek szebb életéért és csodálatos családanya. Na szóval értitek. Megkerestem Facebookon és írtam neki.... Úr isten, de ciki! Nagyon csekély a valószínűsége, hogy egyáltalán elolvassa valaha, mivel magyarul írtam. Még kisebb az esély rá, hogy válaszól, de a remény, ha meg utoljára, és nagyon jó buli volt!

Most a suliban megint elromlott a teams szóval csak magamtól fogok tanulni, jó kis irodalmat. Miközben várom, hogy mit hoz nekem az élet.

******

Egész nap igyekeztem a tanulásra koncentrálni, de nem ment, inkább zenét hallgattam és Szex és NewYork néztem. Reggel még bizakodó hangulatom délutánra lelombozódott és nagyon ideges lettem. Komolyan úgy vártam, hogy behívjanak, mint a kisgyerek a mikulást.

De sajnos nagyot csalódtam. Nem hívtak be.

Suli után már olyan rossz kedvem lett, hogy végül a barátaim vigasztaltak meg. Végül arra jutottam, hogy lesz ahogy lesz. Emiatt már nem tudok tovább idegeskedni, max. majd egy hét múlva, megint csütörtökön.