A Kezdet Fájdalma

2022. 01. 12. szerda

2022. 01. 12. szerda

Ma rendhagyó napom volt. Jött hozzám egy új tornász. Anya ismerőse a templomban. Ott elég sokan tudnak az én helyzetemről, az egy remek családos közösség. Talán Isten ezzel akar engem kárpótolni?

Tizenegykor csöngetett be Kriszti. Rengeteget beszélgettünk. Elmondtam neki a korábbi műtétjeim rossz eredményeit, hogy mennyit szenvedtem lehet, hogy értelmetlenül, főleg, hogy az utolsó térdműtétem öt évvel ezelőtt teljesen értelmetlen volt. Elmondtam, hogy mennyi hamis ígérettel etettek engem eddig. Hogy legszívesebben el se vállaltam volna két éve a műtétet, ha a barátaim nem győztek volna meg arról, hogy ez nagyon fontos és szükséges.

Sőt ugye akkor még nem is fájt ennyire a hátam. Akkor még nem szorított ki az életemből.

Megmasszírozta a lábamat, átmozgatott. Elmondtam neki, hogy én már csak vezetett aktívban tudok tornászni. Ami annyit tesz, hogy én csak elindítom a mozgást, vagyis megpróbálom megfeszíteni azt az izmot, amit kell. Megnézte a hátamat, megmutattam neki hol fáj, jól megmasszírozta.

Furcsálta, hogy műtét elött nem írnak elő felkészítő tornát, hogy az erőlét meglegyen. Hát én megmondtam neki őszintén, hogy hiába volt már hét műtétem még sosem hallottam ilyenről. „Köszi magyar egészégügy!"

Remélem gyakran fog hozzá jönni. Még az sem zavarta, hogy végig be nem állt a szám. Torna közben folyamatosan beszélek, és mindig megkérdeztem, hogy nem csinálhatunk e mást torna helyett. Ez még a kislányos énemből van. Megszokás. Remélem tud majd rajtam segíteni.

Holnap megint csütörtök szóval lehet, hogy behívnak! Nagyon remélem, hogy behívnak. Nagyon izgulok szóval, valószínűleg egész éjjel nem fogok aludni. Ha másért nem a rémálmaim miatt.

Imádkozzatok, hogy holnap behívjanak.