A Kezdet Fájdalma

2022. 01. 24. hétfő

Hétvégén kicsit átgondoltam az életemet. Folyamatosan jönnek az hírek, hogy a vírus megint nagyon rosszul áll. Ezért számolnom kell azzal a ténnyel, hogy a műtétemet megint jóval elhalasztják. Gyűlölöm ezt az egészet, de nincs mit tenni. Türelmesen kell várnom. (nagyon utálom ezt a szót) Még szerencse, hogy már megszoktam.

Egész hétvégen olyan búskomor voltam emiatt, de aztán rájöttem hogyan enyhíthetnék a dolgokon.

Mától kezdve nem tervezek előre semmit. Mármint a napokat. Nem tervezem meg előre, hogy másnap mit fogok csinálni, mert lehet, hogy reggel rosszul leszek és így az egész terv borul. Lehet, hogy ez másoknak nem nagy kunszt, de én eddig mindig elterveztem, hogy mit fogok csinálni aztán nagyon ideges lettem, ha nem sikerült. Mostantól úszom az árral, ilyen helyzetben is tudom élvezni az életet, hisz ezért jelentkeztem ki a suliból, hogy ne legyenek idegőrlő kötelezettségeim, amiket most képtelenség lenne elvégezni.

Nagy bűn, hogy egy kicsit élvezni akarom?

Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy mostantól kezdve nem tanulok, csak pusztán annyi, hogy nem görcsölök rá a dolgokra, a határidőkre. Van elég bajom így is. A Kisherceg különben is mindig azt mondja, hogy a suli miatt ne idegeskedjek mert utálja, ha amiatt bántom magam. Na tessék, már nem leszek miatta ideges. Éppen elég nekem a műtétem miatt aggódnom és persze érte is.

Idegeskedés helyett meg inkább olvasok valami jó könyvet, vagy alkotok valamit. Nem engedem, hogy a körülmények a kedvemet szegjék. Megpróbálom ebből is kihozni a legtöbbet.

****

Tegnap meghallgattam az AWS Lelket vennék című számot. És boldogan ébredtem rá, hogy én nem vagyok lélektelen. Körülbelül október környékén amikor a fájdalmaim kezdtek fokozódni, azt hittem, hogy bele fogok rokkanni ebbe az állapotba, hogy a lelkem utolsó darabja is odavész. A fájdalom kitépi belőlem és lélektelen szörnyé válok, mint a másik könyvem főgonoszai. Akkor nagyon megijedtem ettől, de most már látom, hogy akármilyen fájdalmat, vagy rossz dolgot fogok a jövőben átélni, már semmi sem veheti el a maradék kis lelkemet. Ráadásul úgy, hogy már egy kicsit sem érzem az a tátongó ürességet benne, mint két évvel ezelőtt. Talán ily módon egy kicsit hallhatatlanná is váltam most. Nekem már nem árthat semmi és senki, és nem azért, mert már nincs mit bántami bennem, hanem pont az ellenkezője, olyan erős vagyok belül, hogy nem tudják bántani!

Ez az érzés nagyon felszabadító!!!!

De még azt hozzám kell tennem, hogy azok a dolgok, amiket a gyenge idegeim nem tudnak feldolgozni, ugyanúgy teljesen kiakasztanak. Vannak bizonyos dolgok, amiket nem tudok feldolgozni. Olyankor teljesen lefagyok és az egész testem remeg, de a legrosszabb része az az, hogy ez addig tart amíg az adott probléma meg nem lesz beszélve. Ezen már próbálok dolgozni, de nagyon nehéz.

(Itt az a csodálatos dal)

****

Ma sokat angoloztam, mert nem tudtam belépni az órákra. A többiek nyelvtan dogát írtak, én még nem tudom megírni, majd egyszer, ha sikerül rá felkészülnöm. Már nem görcsölök rá.