A Kezdet Fájdalma

2022. 01. 04.

Valaki bejött a szobámba. Lassan nyitogattam a szemem, Marci állt fölöttem a telefont felém tartotta.

-Valaki keres. -elvettem a telefont és komásan beleszóltam.

-Ki az?

-Szia itt állok a ház elött. Sokszor hívtalak, de nem vetted föl. Fel mehetek?

Próbáltam felfogni a szavakat. A barátnőm itt van, most. Végig gondoltam a dolgokat. Nem fáj annyira a hátam, mint reggel, sokkal jobban vagyok. Bár úgy érzem magam és valószínűleg úgy is nézek ki, mint egy mosott rongy, de hát milyen régen láttam már.

-Bocs aludtam, gyere fel, de nem igazán vagyok parti kész.

-Semmi baj, csak nagyon aggódtam, hogy miért nem veszed fel.

Igazán jó volt újra látni, még ilyen hirtelen is. Messze állt meg tőlem, nehogy elkapjak valamit a műtét elött, még maszk is volt rajta, olyan édes. Csodálatos ajándékot kaptam tőle, festett nekem egy jegesmedvés képet és vett nekem egy új zöld ásványos karkötőt. Az előzőt is tőle kaptam, csak az a nyáron elszakadt, azt mondják a bátorságot ad, ami most igazán rám fér. Tőlem egy új orrkarikát kapott, és egy könyvet Colen Hoover Verity.

Sajnos nem maradhatott sokáig mert haza kellett mennie. De így is tökéletes volt. Ez megkoronázta a napomat. Nem volt eddig rossz napom. Egész nap magam tanultam csodás zenékkel, úgy ahogy én akartam. Hiába volt fájdalmas a reggelem, boldogan telt a napom.

Rádöbbentem, hogyha minden jól megy csütörtökön behívhatnak műtétre. Ami annyit tesz, hogy onnantól nincs vissza út. Elkezdődik. Valahol legbelül az egyik énem folyton visít, hogy NEEE SEGÍTSÉG!!!!! De közben meg tudom, hogy menni fog, kibírom, mert van miért küzdenem!!!