Akane, a helyettes halálisten - Bleach fanfiction

5. Emlékek

Teltek a napok és Akane két dologra figyelt oda: 1. készült a karate bajnokságra, 2. próbált kapcsolatot teremteni a lélekölő kardjával, hogy megtudja a nevét.

Luna időközben visszajött az iskolába. Akane a családjával együtt részt vett Luna édesanyjának temetésén. Végig a barátnőjét figyelte, majd a szertartás után elcsípte és félrevonta egy kicsit.

- Figyelj... Te hiszel a túlvilágban? Abban, hogy a lelkek... hogy kerülhetnek egy jó helyre?

Luna értetlenül nézett rá.

- Mire gondolsz Akane-chan?

- Hát, hogy... édesanyád nagyon jó ember volt és ha... ha van valami a halál után... ha létezik menny, vagy bármi hasonló, akkor biztos, hogy ő odakerült és hogy azt szeretné, ha te minél tovább élnél itt és boldog lennél.

Talán furcsa volt, de úgy érezte valami módon át kell adnia Torres-san szavait Lunának. A barátnője továbbra sem értette, hogy mire gondol pontosan, de bólintott és egy halvány mosoly is megjelent az arcán.

Miközben a két lány egymás mellett kifelé sétált a temetőből Luna egyszer csak megszólalt.

- Sajnos nem lehetek ott a versenyen.

Akane meglepetten nézett rá. Hiszen a tragédia óta eszébe sem jutott, hogy Luna eljönne, ahogy eredetileg megbeszélték.

- Luna-chan ez természetes! Nem is vártam-

- Hallgass végig! – Luna nagyon halkan beszélt, de határozottan. – Szerettem volna ott lenni. Tényleg. Emlékszem rá, hogy milyen nehéz volt az első napom az általános iskolában. Mindenki kiközösített, mert kicsit más voltam, mint ők és még a nevemet sem tudták rendesen kimondani. De te odajöttél hozzám. Rögtön az első szünetben és megkérdezted, hogy hívnak, aztán egész nap gyakorolták, hogy rendesen ki tudd mondani.

Az emlékre mindketten elmosolyodtak. Akane még a mai napig nem tudta tisztességesen kiejteni Luna nevét, de mégis rengeteg javult a kiejtése az évek alatt.

Luna baja a japán szavakkal gyűlt meg néha, mivel otthon két nyelven beszéltek a szüleivel és erős spanyol akcentusa volt.

- Mikor anya jött értem és elmeséltem neki, hogy lett egy barátom odáig volt az örömtől. Tudta, hogy nehéz lesz beilleszkednem és szerintem álmában sem gondolta volna, hogy ilyen hamar lesz valaki, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Te elfogadtál és ezért anya örökre a szívébe zárt. Ő és apa is eljöttek volna megnézni a bajnokságon, de ezt meglepetésnek szántuk. Viszont a történtek után, apa szerint jót tenne egy kis környezetváltozás és a szünetben meglátogatjuk a nagyszüleimet Spanyolországban.

- Komolyan?

Luna bólintott. Akane keze után nyúlt és bíztatóan megszorította.

- Távolról azért szurkolni fogok.

- Tudom. – Akane is megszorította egy kicsit Luna törékeny kezét.

Mellette a barátnője valahogy kicsinek tűnt, pedig kettejük közül Luna volt magasabb egy centivel. Mégis Akane kisportolt alakja és karatétól megizmosodott karjai mellett Luna olyan volt, mint egy kis játékbaba.

Ezért is akart Akane mindig vigyázni rá és verekedett össze mindenkivel, aki kicsúfolta Lunát.

***

Otthon miután elegáns fekete ruháját átvette egy kényelmes melegítőre, kitárta a szobája ablakát majd fennhangon, szinte kiabálva megszólalt: