Akane, a helyettes halálisten - Bleach fanfiction

3. A célpont

Kaito miután levágta a szitakötő lidércet és hazavitte Akanét, a városrészre felügyelő halálistennel, Hanakoval egy magas, üvegből és fémből készült épület tetején találkoztak, ami a városközpontban állt. A női halálisten éber szemmel figyelte az alattuk száz méterre lévő nyüzsgő embereket.

- Érzékeltem, hogy megint belefutottál egybe. – jegyezte meg a lány, mikor Kaito megjelent mellette, majd elfordította tekintetét az alattuk elterülő városról és komoly arccal a fiúra nézett.

Kaito biccentett.

- Mióta megjöttem hármat öltem meg, két napon belül. – összegzett komoran. – Ha ilyen ütemben folytatják a felbukkanást, lassan egy egész osztagot is kivezényelhetnek ebbe az egy városba. Ez nem természetes.

- Pontosan. Van már bármi ötleted a forrást illetően? Mi vonzhatja ide őket? Én teljesen átlagosnak ismerem ezt a várost, nem tűnt fel, hogy lenne itt valamiféle különleges lélek, de még ha így is van, egy ekkora településen nem lenne csoda. Minél több ember él egy helyen, annál nagyobb az esélye, hogy van köztük egy, aki lélekenergiával születik, de ekkora népességben könnyen elvegyülhet.

- Azt hiszem, van egy ötletem, de még nem vagyok biztos benne. Beszéltem egy élővel.

- Tessék?

- Egy élő lány látott engem. Megtámadta egy lidérc, de szerencséjére én pont a közelben voltam és legyőztem a dögöt. A lány meg egyszerűen megfogta a vállamat és számon kért, hogy mégis mi volt ez. Szóval lát minket, van egy kis lélekenergiája. Aztán ma... ma is üldözte őt egy lidérc.

- Nincs abban semmi különös, ha lidércek élőkre támadnak. – vont vállat Hanako. – Néha előfordul.

- Tudom, de a lány állítása szerint sikerült elcsalnia egy csapat másik élőtől. Ő egyedül volt és futott, a lidérc mégis követte, ahelyett, hogy a könnyebb és több célpontot választotta volna.

- Hát, ha van valamennyi lélekenergiája...

- Szerintem itt többről van szó. Mindhárom lidérc, akit legyőztem az ő közelében bukkant fel. Úgy tűnt mintha... mintha ő lenne a célpontjuk. Talán követik.

- Lehetséges. – bólintott a női halálisten. – De miért fordítanának ilyen figyelmet egy élőre, még ha van is valamennyi lélekenergiája?

Kaito megvonta a vállát, de mielőtt újra megszólalhatott volna, mindketten megérezték.

Összenéztek, majd eltűntek a tetőről. Villámlépéssel már rohantak is a külváros felé, ahol újabb lidérc bukkant fel.

***

A családi ház félig már le volt rombolva, mire odaértek. Kaito három élő embert érzékelt odabent. Nem voltak túl jó fizikai állapotban.

- Majd én lefoglalom! – mondta a társának. – Te mentsd ki az élőket!

- Rendben!

Szétváltak. Kaito egyenesen a lidérc orra előtt jelent meg a levegőben, Hanako pedig a ház egyik háromfalúvá redukált földszinti helyiségében, ahol a három élő kuporgott, halálfélelemben és a két szülő a lányát védte.

- Hé, te! Én vagyok az ellenfeled! – kiáltott oda a férfi halálisten a lidércnek, mikor az ügyet sem vetett rá és csak a családot bámulta, akiket Hanako villámlépéssel biztos távolságba szállított.

A halálisten azonnal tudta, hogy ezúttal nem átlagos lidérccel áll szemben, hanem egy óriáslidérccel. Nemcsak a termetéből jött rá, hanem a szokásosnál fenyegetőbb és nagyobb lélekenergiájából is.