Akane, a helyettes halálisten - Bleach fanfiction

13. Egy apa múltja

Kaito újra és újra elolvasta a kezében tartott tekercset. Feleslegesen tette, hiszen az elmúlt este már annyiszor olvasta, hogy fejből tudta az egészet. Mégis kellett valami, amivel lefoglalhatja magát és nem aggódik folyton Akane és a barátai miatt. Na meg persze mindenki más miatt sem.

Napközben, amíg arra vártak, hogy Akane és Asahito végezzenek az iskolában, Hanako-val átolvasták a tekercset, ami Kaméról, a második halálistenről szólt.

- Kame kardját Lélekbontónak hívták és volt egy különleges képessége. „Szabadon formálta a lelkeket." Ez meg mit jelent? – nézett fel a tekercsből Hanako a szemöldökét ráncolva.

- Jobb híján találgatok, de szerintem olyasmi lehet, mint amit Akane csinál a lidércekkel.

- Na, álljunk meg egy szóra! – a lány lejjebb eresztette a kezében lévő tekercset. – Mégis mi köze lehetne Akanénak Kaméhoz? Ezer év különbség van köztük!

- Láttunk már lehetetlen dolgokat a Lelkek Világában. De mondtam, hogy csak találgatok. Még mindig nem tudom mivel állunk szemben és egyelőre bármilyen vad magyarázat jól jönne.

- Engem is idegesít, hogy hónapok óta nem jutunk semmire és már nemcsak a munkánkat, de a fejünket is kockáztatjuk. – Hanako szépen feltekerte a tekercset és visszaadta Kaito-nak. – De szerintem ilyen messzire nem kell mennünk. Kame ezer éve élt és valószínűleg már évszázadok óta halott.

- Nem lehet tudni. – jegyezte meg halkan Kaito.

- Hogy mi?

- Amit tudunk az az, hogy Kame eltűnt a Lelkek Világából. Kilencszáz éve nem hallott róla senki.

- Vagyis meghalt. Hol máshol lehetne egy Halálisten, ha nem a Lekek Világában? Az élők között?

Kaito megvakarta a tarkóját.

- Nem tudom. Ez az egész nem áll össze. Valaki megpiszkálja a lidércek fejlődését, itt meg felbukkan egy különös lélekenergiájú lány. Szerintem a kettőnek köze lehet egymáshoz, de nem tudok rájönni, hogy micsoda!

- Hmm... Talán rossz oldalról közelítjük. Ne a régi tekercsekből próbáljunk meg rájönni, hogy mi a helyzet Akanéval, hanem kérdezzük meg őt magát!

- Hogy mi?

- Úgy értem, talán belenézhetne a lelke mélyére, hogy kutakodjon kicsit. Beszélhetne megint a kardja szellemével, hátha tud valami magyarázatot. Ez mégiscsak frissebb nyom, mint az ezeréves tekercsek nem?

- Igazad lehet.

Hanako büszkén elvigyorodott.

Amikor Akane kinyitotta a szemét, újra abban a gyönyörű, virágzó kertben találta magát. Egy kis pavilonban állt, ami mellett halastó csillogott.

- Mi hozott ide ismét? – kérdezte egy kedves hang a háta mögül.

Megfordult és a díszes kimonóba öltözött lélekölő kardját látta egy ülőpárnán térdelni a pavilon közepén.

- A segítségedre van szükségem. Megint...

Akane kicsit elszégyellte magát, ám a kardja szelleme csak elmosolyodott, majd felemelkedett a párnáról.

- Gyere, sétáljunk egyet!

A lány hagyta, hogy a szellem belekaroljon és egy vékony ösvényen kezdje vezetni a virágok között. A mező végtelennek tűnt. Akárhány lépést is tettek, nem jutottak közelebb el a cseresznyefákig, amik szegélyezték, de Akane hátrafordulva látta, hogy a pavilon egyre kisebbre zsugorodik mögöttük.