Akane, a helyettes halálisten - Bleach fanfiction

16. Aggódó édesanyák

Élők Világa, Oszaka város

Asahito összerezzent, amikor megcsörrent a telefonja, pedig számított a hívásra. Sőt, órák óta várta a konyhájában ülve, a sötét kijelzőt bámulva.

Remegett a keze, mikor érte nyúlt és felvette.

Akane anyja még a köszönésre sem hagyott neki időt.

- Nem láttad a lányomat? Még nem ért haza. Hívtam Kentát is, de azt mondta, nem tudja, merre van.

Persze, hogy nem.

Gombócot érzett a torkában, ezért igyekezett észrevétlenül nyelni egyet, mielőtt válaszolt.

- Nem, Shirohi szan. Sajnálom!

- Nem tudod, hol lehet? – a hangja egyre kétségbe esettebb lett.

- Nem...

A hazugság marta a torkát, pedig helyes volt. A pólója anyagán keresztül megmarkolta a medálját, hogy erőt merítsen belőle. A fém mintha apró szívként lüktetett volna a tenyerében.

- Értem. Ha megtudsz, valamit kérlek, azonnal szólj!

- Természetesen!

Letette a telefont és a konyhapultjának dőlő halálistenre nézett.

- Az öccsei tudják?

- Az idősebbik, aki lát minket igen. Akane hagyott neki egy üzenetet, de azt hiszem... nekem is beszélnem kéne vele. Csak nem akarom megrémíteni.

- Majd én összehozok egy találkozót vele, hogy ne érje olyan váratlanul a felbukkanásod.

- Köszönöm. Igazán jó barát vagy Asahito kun. Akane szerencsés.

- Természetes, hogy segítek, ha tudok.

Újra csörgött a telefonja. Ezúttal Luna neve jelent meg a kijelzőn.

- Szia! Téged is hívott Shirohi szan ugye?

- Igen.

- Elmondtam neki, hogy nem tudok semmit... Asahito kun, szerinted... meddig lesz távol Akane csan?

- Nem tudom. – felelte a fiú tanácstalanul és ezúttal őszintén. – A halál... akarom mondani Kaito szan szerint legalább tíz év, mire valaki elsajátítja azt a technikát, amit most Akane gyakorol. De azt is mondta, hogy Akane valamiért sokkal gyorsabban fejlődik, mint mások.

- Ez csak természetes. – Luna egyáltalán nem tűnt meglepettnek. – Hiszen Akanéról beszélünk. Mindig is ő volt a legszorgalmasabb. Nemcsak az iskolában, de edzéseken is, ráadásul az anyukájának is mindig mindenben segített. Sokkal keményebben dolgozik bármelyikünknél.

A fiú elmosolyodott.

- Igazad van! Ó! Tényleg, ha már itt tartunk, nincs kedved segíteni nekem? Bemutatjuk Hanako szant Taro kunnak.

- Szívesen megyek.

Asahito és Luna a közeli parkban egy padon ülve várakoztak. Hanako a közelükben rejtőzött egy fa mögött. Végre felbukkant a járdán Taro alacsony alakja. A kamasz igazi lázadó volt, felnyírt és részben szőkére festett hajával. Fekete farmere oldalán ezüstszínű láncok csörrentek minden megtett lépésnél és fekete kapucnis pulóverében olyan volt, mint egy komor viharfelhő.

Látszólag nagyon különbözött a mindig mosolygós nővérétől és pedáns mintadiák öccsétől, de Asahito nem hibáztatta. Ő tudta mit jelent elveszíteni egy szerettünket, ráadásul Taro jóval fiatalabb volt nála, amikor meghalt az apujuk. Akane szerint, azóta kezdett el lázadni minden és mindenki ellen.