Akane, a helyettes halálisten - Bleach fanfiction

9. A csillag áldása

Megkezdődött az iskola és egy rövid időre minden visszatért a rendes kerékvágásba Akane életében. Hanako-val elkezdett edzeni és a vívó technikáját fejlesztették, Kenta-kunnal karate edzésre jártak, Lunával együtt unatkoztak az órákon és minden nap együtt ebédeltek Asahitoval. Ami pedig a legfontosabb: nem bukkant fel egyetlen lidérc sem.

Az egyetlen nem hétköznapi dolog az volt, hogy minden este, mikor az anyja és az öccsei már aludtak, megjelent a házuk tetején Hanako és edzeni vitte, a városon kívülre, ahol hajnalig gyakorolták a vívást. Akane fáradtabbnak érezte magát, mint eddig bármikor, de legalább megnyugodott, hogy fejlődik és erősödik.

Beavatta Taro-t is.

Míg ketten voltak otthon mindent elmondott neki, amit Asahito-nak is a temetőből hazafelé jövet. Beszélt az öccsének a halálistenekről, a lidércekről, a lélekölő kardokról és a Lelkek Világáról. A fiút meglepte a dolog, de sikerült megértenie és megfogadta, hogy senkinek nem beszél róla.

Egyelőre most minden rendben volt Akane-val, de Kaito-t és Hanako-t még mindig aggasztották a különös erővel rendelkező lidércek, amik felbukkantak a városban és az is, hogy a lány vonzotta oda őket.

A két halálisten rendszerint a város központjában egy üvegfalú irodaház tetején találkozott. Innen küldték el a valamilyen mértékben mindig meghamisított jelentéseiket a pokollepkékkel a Lelkek Világába.

- Talán vissza kéne menned egy időre. – vetette fel Hanako, miután egy fekete lepke felröppent a mutatóujja végéről. – A könyvtárban utána nézhetnél, hátha találsz valamit furcsa képességgel rendelkező lidércekről, vagy emberekről.

- Lehet, hogy utána nem engednének vissza. Nem akarok kockáztatni. Ráadásul az erőm még mindig nem regenerálódott teljesen. Ha rájönnek, hogy átadtam belőle Akane-nak...

- Igaz, de valahogy akkor is információt kell szereznünk.

- Tudom jól! De még arra sem jöttünk rá, hogy Akane-nak miért van ilyen lélekenergiája és ereje! Hiszen csak egy ember.

Hanako elhallgatott. A harmadik tisztnek igaza volt.

- Ráadásul most már ott van Asahito-kun is. Ő is egy átlagos embernek tűnik, de határozottan érezni, hogy van lélekenergiája, ami ha nem is erős, de legalább olyan különös, mint Akane-é.

Hanako fáradtan felsóhajtott és az égre nézett.

- Egek! Amíg fel nem bukkantál ez egy rendes város volt! Most meg hirtelen fura lidércek és lélekenergiával rendelkező élők rohangálnak mindenfelé! Fizetésemelést fogok kérni ezért!

- Kérhetsz, de akkor tuti, hogy mindkettőnket kivégeznek...

- Csak vicceltem! – ráncolta a szemöldökét a lány.

- Persze-persze. – bólogatott Kaito karba font kézzel. – Inkább nézzük meg a térképet!

- Tényleg! – kiáltott fel a lány hirtelen és olyan hangosan, hogy társa majdnem hátraesett ijedtében. – El is felejtettem!

Kotorászni kezdett a kimonója zsebeiben, majd végre előhúzott egy tekercsnek tűnő tárgyat. Ám mikor a tekercs két végét széthúzta, nyilvánvalóvá vált, hogy egy sokkal modernebb eszközről van szó.

Hanako egy a Kutatási- és Fejlesztési Részleg által alkotott szerkezetet tartott a kezében, az úgynevezett „Lélekmutató" prototípusát, amelyből minden az Élők Világában állomásozó halálisten kapott egyet, amint a részlegen elkészültek vele. Olyan volt, mint egy hologramokat kivetítő digitális kijelző, ami a Hanako felügyelete alatt álló városrész háromdimenziós makettjét vetítette eléjük a levegőbe.