Akane, a helyettes halálisten - Bleach fanfiction

18. Lélekvadászat

A Nap ereje egyszerre volt félelmetes, perzselő és... gyönyörű. Amateraszu alakját egy narancssárga, arany, barack, ibolya és kék fényű gömb vette körbe, mintha a hajnali égbolt lett volna egyetlen ember körül.

Akanénak egy másodperce volt megcsodálni, mielőtt egy lélekenergia hullám lesöpörte volna a lábáról és a földön kötött ki... aznap már legalább századszorra.

A fény és Amateraszu egyszerre tűntek el, aztán egy kéz jelent meg a látóterében. Gondolkodás nélkül megragadta és hagyta, hogy Kaito talpra rántsa.

- Au! Óvatosan!

- Bocs! Megsérültél?

- Nem. Csak elfáradtam.

Ahogy minden nap. Már több hete volt a Lelkek Világában és Amateraszu még mindig könnyedén legyőzte.

- Holnap pihenő napot tartunk. Legalábbis... fizikai edzés nem lesz.

- Mit tervezel?

- Majd meglátod! Pihend ki magad! Ez parancs.

- Ugye tudod, hogy igazából nem vagyok az osztagod tagja?

Kaito mosolyából kiolvashatta, hogy ez a tény nem igazán érdekli. Másnap reggeli után végre elmondta, hogy mire készült.

- Ma a negyedik osztag tagjaival fogunk találkozni. Ők gyógyítók.

- Miért találkozunk velük?

- Nemcsak harci képességek léteznek. Te visszaváltoztattad emberré a lidérceket. Arra gondoltam, hogy ez talán egyfajta gyógyítás. Arról pedig a negyedik mindent tud, minden formáját ismerik. Természetesen, előttük sem fedheted fel a kiléted.

- Oké. Na és mi lesz a feladatom?

- Könyvtárba mész.

Akane várt egy kicsit, hátha a harmadiktiszt csak viccelt, de mikor Kaito nem tört ki nevetésben, komolyan megijedt.

- Ez... ez most komoly? Könyvtár? Ahelyett, hogy edzenék?

- Az elmét éppúgy pallérozni kell, mint a testet. Nem fog ártani, ha egy kicsit foglalkozol vele. Addig is az izmaid pihenhetnek és holnap folytathatod a küzdelmet Amateraszu-val.

- Hát ez... - sokáig gondolkodott egy jelzőn, de végül feladta. – Csodás.

- A főkapunál találkozunk. Ne késs! – azzal már el is tűnt.

Akane bemutatott a harmadiktiszt hűlt helyének.

A negyedik osztag tagjai voltak kétségkívül a... legaranyosabb halálistenek, akikkel Akane valaha találkozott. Kedvesek, szerények és segítőkészek. Lerítt róluk, hogy elsősorban medikusok nem harcosok. Azonnal megkedvelte őket.

Ketten fogadták őket, a harmadik tiszt és egy rang nélküli halálisten. Mindketten mélyen meghajoltak feléjük, ami természetesen Kaito-nak szólt.

- Üdvözöllek a könyvtárunkban! – mondta a tiszt. – Ő itt Mirai, ha bármiben segítségre lenne szükségetek, nyugodtan forduljatok hozzá!

- Köszönjük!

Beléptek a könyvtárba, ami inkább tűnt labirintusnak. A polcok ugyan alacsonyak voltak, de szorosan egymás mellett sorakoztak és tele voltak pakolva könyvekkel. Akane már abba beleszédült, ahogy végignézett a helyiség azon szeletén, amit az ajtóból láthatott.

A harmadiktiszt hamar magukra hagyta őket Mirai-val.

- Mirai szan, merre vannak a legrégebbi könyveitek?