Az ebédszünetet a suli udvarán töltötték. Akane és Kenta a pad támláján ültek, lábukat az ülőrészen tartva, Luna törökülésben a padon, Asahito pedig a padnak dőlve a füvön. Épp az angol dolgozat válaszait beszélték meg – Akane már gyanította, hogy megint javítót kell majd írnia – amikor a lányba hirtelen kellemetlenül ismerős érzés hasított. Mintha bekapcsoltak volna benne egy riasztót.
Leugrott a padról, a szendvicsét pedig odadobta Lunának, aki majdnem elejtette.
- Mindjárt jövök! – mondta majd elsietett.
- Hát ez meg hova rohan? – nézett utána csodálkozva Kenta.
Luna és Asahito egy pillanatra összenéztek, majd a lány válaszolt.
- Biztos megint otthon felejtett valamit! Tudod milyen szétszórt mostanában.
- Igaz! A bajnokság óta... Nem. Mintha még előtte kezdődött volna. – ahogy Kenta az állát fogva, elgondolkodva nézett maga elé Luna és Asahito szíve egyszerre ugrott fel a torkukba.
A közelebbi baráti társaságukban Kenta volt az egyetlen, aki még nem tudott Akane halálisten erejéről és a lidércekről. Igyekeztek, hogy ez így is maradjon, de nem volt könnyű dolguk. A lidércek a lehető legképtelenebb időpontokban bukkantak fel és Akanénak szinte mindig rohannia kellett, hogy legyőzze őket. Órák alatt ilyenkor mindig a padon fekve hagyta a testét, mintha aludna, ami miatt egyre több büntetést kapott a tanároktól.
Az iskolai teljesítménye romlani kezdett és Kenta szerint az edző sem volt megelégedve vele. Akane két lovat próbált egyszerre megülni, és ha ez így mehetett tovább. Teljesen szétesik, ha így folytatja.
- Asahito senpai, Kenta senpai, Luna senpai!
Egy alsóbb éves lány szaladt feléjük, két masnival megkötött copfja pillangóként verdesett az arca körül. Az előző tanévben Akane legyőzött egy lidércet, akinek az volt az utolsó kívánsága, hogy legyen az unokája barátja. Akane már másnap felkereste Shiori-t (mint kiderült így hívják az unokát), aztán bemutatta a többieknek is és hamar összebarátkoztak. Az utóbbi időben a lány az osztálytársainak is jobban megnyílt és sikerült végre beilleszkednie.
- Ohayo Shiori chan! – köszönt neki mosolyogva Luna. – Hová sietsz ennyire?
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem láttátok-e Akane senpai-t?
- Épp az előbb ment el.
- Oh! Megint? Mostanában alig tudtam beszélni vele. Olyan, mintha mindig sietne valahová.
- Hát Akane már csak ilyen! Tudod, nem bír sokáig nyugton maradni! – próbálta elviccelni Asahito, de a nevetése kissé erőltetettre sikeredett.
- Bizony-bizony! – támogatta meg Luna műmosollyal az arcán. – Kicsit zűrös most ez az időszak neki, de ne aggódj! Nemsokára... minden rendeződik!
Úgy tűnt Shiori megelégszik vérszegény próbálkozásukkal és mosolyogva bólogatott.
- Jól van! Remélem így lesz! Sziasztok!
- Szia! – integettek utána.
Mikor azonban visszafordultak, Kenta gyanakvó tekintetével találták szemben magukat. Luna még hátrébb is húzódott egy kicsit a padon Asahito felé.
- Kenta kun?
A fiú tekintete hirtelen visszaváltozott és fáradtan kifújta a levegőt.
- Már alig várom, hogy túl legyünk a vizsgáinkon! – mondta. – Lassan mintha a világ kezdene megőrülni!
YOU ARE READING
Akane, a helyettes halálisten - Bleach fanfiction
FanfictionOszaka egyik kerületében szokatlanul megnövekedett a lidércjelenlét. A főkapitány elküldi a harmadiktisztjét, hogy segítsen a városrészt vigyázó halálistennek és együtt derítsék fel, hogy mi lehet annak a különös energiának a forrása, ami ennyire vo...
