Perverz állat!

18

A plafon felé sóhajtva szállok le Harry öléből, majd a párnák közé huppanok. Még vagy kétszer megemlegetem a Mindenhatót, amíg próbálom rendszerezni a légzésemet. Harry mellkasa is ijesztő gyorsasággal emelkedik fel-le, rendesen kifárasztottuk a másikat. Hát igen, van, amit nem lehet megunni. Ezt most kivételesen én kezdtem. Amolyan tiltakozás jellegűen, amikor be akart menni a stúdióba. Tudom, hogy ha Ő reggel bemegy a stúdióba, akkor estig nem látom, addig pedig nem bírom ki. Nem mintha annyira ellenkezett volna, sőt, ez már a második menet volt ma reggel. Harry még mindig a levegőt kapkodja mellettem, én pedig elnevetem magam.

- Na mivan, nem kapsz levegőt? - húzom az agyát, holott én is még szaporábban veszem a levegőt. Erre ő csak a fejét rázza.

- Nem igazán. Ha tesi órán mondták volna, hogy erre edzünk, akkor mindent bele adok! - mondja két szusszanás között. Még erősebben ráz a nevetés, és nem hiszem el, hogy egy idiótába vagyok szerelmes.

Már épp mondanám a következő beszólásomat, de már megint megelőz, és felül az ágyon, hogy felöltözzön. Valahogy a dupla menet nem bírta rávenni, hogy ma már ne menjen be a stúdióba.

- Maradj még.. - dünnyögöm az oldalába, ahogy mellé mászok és az egyik karommal átölelem a törzsét. Harry kuncog, egyik kezével a hajamba túr, amitől elégedetten hümmögök. Hiába izzadt meg, az orromat is az oldalához dörgölöm, eme tettemre viszont egy kicsit megugrik. - Csikis vagy?

- Egy kicsit.

Ördögi vigyorra húztam a számat, a következő pillanatban Harry már alattam vergődött nevetgélve, mint egy kukac, én pedig próbáltam minél több helyen megcsiklandozni. Göndöröm persze tiltakozik, próbálja eltolni a kezeimet az oldalától, kevés sikerrel. Amikor már meguntam a kínzását, mindkét karját a csuklójánál fogva a feje fölé emeltem és a matracra nyomtam, ezzel korlátozva a mozgását.

- Kis kukac. - kuncogom, miután Ő is levegőhöz jutott és befejezte a vihogást. Kihívóan felhúzza a szemöldökét, egy másodperccel később már én kerültem a matracra, Harry pedig fölém. Ezzel elég nagy veszélybe sodort mindkettőnket, mivel míg Harry-n csak egy alsó volt, én anyaszült meztelenül terültem szét az ágyon. Innen már tényleg csak egy mozdulat választ el minket a harmadik menettől, viszont arra nem számítottam hogy Harry lehajol és a nyakamba fújja a levegőt. Ezt kiskoromban is utáltam, amikor anya így csikizett, így minden erőmmel azon voltam hogy kiszabaduljak a fölöttem levő szorításából. Én hülye mindig elfelejtem, hogy Harry sokkal erősebb nálam, úgyhogy a próbálkozásaim felértek egy nagy nullával, és most én vergődök úgy, mint Harry, pár perccel ezelőtt. Göndöröm végre valahára abbahagyta, és egy győztes vigyorral emelkedett felém.

-Na most ki a kukac? - egyik ujjával az orromra bök, amitől fintorogva húzódom el. Vártam arra, hogy megcsókoljon, vagy csak hozzám bújjon, ehelyett felkelt az ágyról, és a tegnap este földre hajított ruháit sorjában felveszi. - Nekem viszont tényleg indulnom kéne.

Elégedetlenül morogtam és mint egy hisztis gyerek, úgy csaptam a takaróra. Persze Ő jót röhög rajtam. Visszaül az ágyra mellém, hogy kényelmesebben magára tudja rángatni a melegítőjét, ez nekem egy tökéletes alkalom, hogy a karjaimat a törzse köré láncoljam, így ismételten nem tud majd felkelni és itt kell maradjon velem. Hehe.

- Ne menj. Maradj. - mondom ellentmondást nem tűrő hangon. Közben feljebb csúszok az ágyon, így a fejemet a combjaira fektethetem és az orromat ezúttal nem az oldalába, hanem a hasába fúrom, és nyomok egy pár ártatlan puszit az izmos pocakjára. Egyszerűen imádom azt a hülye pillangó tetkót, képes lennék egész nap csak simogatni.

- Muszáj mennem baby. - túr a hajamba, amire felsóhajtok. Ezt imádom.

- Hm. Halaszd. - morgom a szavakat a bőrére, ezzel ismét akaratom ellenére megcsiklandozom, ezért halkan kuncog.