Beavatlan (Uchiha Mei) (Átírás alatt)

Nincs nyugalom

Mei és Sasuke ebéd után, a Hokage-torony tetején feküdtek a felhőket bámulva. A kislány a felhőkbe rejtett ábrákat keresgette és az ezzel kapcsolatos gondolatait sokszor hangosan is megosztotta a világgal. Vagyis... akkor csak a bátyjával, aki viszont nem mondott semmit rá, vagy csak hümmögött. Még mindig nem tudta elfogadni, hogy a húga itt van, hogy annyi év után vissza tolta a képét. Olyan volt számára mint egy rossz álom.

- Hé, bátyus.-

- Hm?-

- Én... Sajnálom... hogy nem voltam itt. De... most már itt vagyok és beakarom pótolni azt az időt, amikor nem voltam itt. Ugyan nem tudom megsiratni már a klánunkat, és a bosszúddal se tudok azonosulni, de támogatni foglak ahogy csak tudlak. Mint egy igazi testvér, még ha nem is számítunk annak.- merült el gondolataiban. Igaz, egyáltalán nem volt szüksége arra, hogy az elveszett időt bepótolja bárkivel is, de meg kellett győznie a falut arról, hogy nincsenek ellenséges szándékai. Vagyis elég, ha ők így tudják. Mikoto és Itachi hiányzott kicsikét is egyedül neki. Meg volt egy kedves idős hölgy aki mindig megkínálta őt és a ,,testvéreit" valami finomsággal, de... az Ő nevére nem emlékezett.

- Rendben van. Akkor az idő bepótlását kezdhetjük pihenés után.- válaszolta szűken.- És papíron a testvérem vagy. Nem is akarok másként tekinteni rád.- a kedves mondatot egy károgás zavarta meg. Felettük egy fekete varjú körözött. Mei első gondolata, a futás volt, hiszen Shisui és Itachi idézett állatai villantak be a madárról.

- Kakashi.- suttogta a nevet halkan Sasuke. A kislány egyből megnyugodott, mert eljutott az agyáig, hogy nem kell futni (amit ebéd után különösen nem szeretett) és mindenki biztonságban van ő és a titkai. Végül arra is ráeszmélt, hogy Shisui meghalt, így már csak Itachitól tartott. Mivel Mei még találkozott Sasorival, amikor Orochimarunál tanult a fiú, de ő most ugyan annak a szervezetnek a tagja, mint az idősebb bátyja. Csak remélni tudta, hogy nincsenek olyan jóban, hogy Sasori bármit is elmondjon az Uchihának. És mi van a hírnevével? Attól nem tartott... Annyira. A világ nagy része, csak úgy ismerte, hogy a legyőzhetetlen páros egyik fele, így nem aggódott. Oké talán a sharingan miatt egy picit.

- Várj meg!- pattant fel a fiatalabb, és futott utána.- Mi van Kakashival?- érte be.- Mi akarhat?-

- Nem tudom. Csak kövess.- válaszolta felé se fordulva. Meinek nem tetszett, hogy még mindig ennyire bizalmatlanul, nem törődve viszonyul hozzá a bátyja. Annyit leszűrt a jelenlegi helyzetéből, hogy, ha csak nem történik valami csoda, akkor rettentően nehéz lesz ,,elcsalnia" Sasukét Hangrejtekbe. Sokan furán néztek a lányra az utcákon, főleg a shinobi egyenruhás egyének. Gyanakodtak, és ezért a kislány se érezte magát a legkomfortosabban, arról nem is beszélve, hogy még mindig megfigyelték. Egy dangós előtt pillantották meg a férfit.

- Kakashi? Meg vagyok lepve, hogy elsőnek érkezett a találkára.- mondta Sasuke eléggé tiszteletlenül. Mei belül, csak nézett maga elé meglepetten kitágult pupillával, hiszen Kakashi még is csak a fiú mestere. A kislány elképzelte, hogy mert volna valami hasonló hangvételt megütni Orochimaruval, ha maga a mestere nem is lép semmi negatívat, Kabuto szörnyen megszidta volna.

- Hát, néha összeszedem magam.- vonta meg a vállát Kakashi. Mei megrázta a fejét, hogy rendezze a gondolatait. - Mei, hogy vagy, milyen a falu?-

- Hm... Jól vagyok. Az emberek pedig kedvesek.- vonta meg a vállát mosolyogva.- Eszünk?- csillantak fel a szemei, ahogy az épületre mutatott.

- Menjünk máshová nem rajongok az édességért.- indult az idősebb Uchiha tovább. ,, Ki nem szereti az édességet." nyavajgott magában a lány

- Ezt nem tudtam.- válaszolta a férfia, és bólintott a két, Mei számára ismeretlen shinobinak. A lány arra jutott, hogy valószínűleg az ő helyzetéről adott le jelentést.