Beavatlan (Uchiha Mei) (Átírás alatt)

Mindent a barátságért

A Hanghatos, még mindig eszméletlen sebességgel tart az otthonuk felé, immáron négy taggal, hiszen Jirobo elszakadt tőlük, Kimimaro pedig, nem is volt velük.

- Hol marad már Jirobo...- morgott Sakon.

- Hagyjad már. Te is tudod, hogy bazi nagy az étvágya. Mindaddig nem fog jönni, amíg az utolsó csepp életet is ki nem szívta a kölykökből.- válaszolta Tayuya.

- Szívesen lennék a helyében annyi szent. - mosolygott Kidomaru. Mei azon agyalt, hogy biztos minden rendben-e, hiszen újra érzi az Avarrejtekiek chakráját. Nem értette, hogyan és miképp, de érezte.

- Mei minden rendben?- kérdezte a barátnője, mire az említett rá emelte a tekintetét. - Azonnal deaktiváld a sharingant, nincs mitől félni. Jirobu mindjárt itt lesz. És otthon vár rád már valaki- mosolyodott el bátorítóan a lány, az utolsó mondata végére. 

- Hm... csak... gondolkodtam.- válaszolta tétovázva.- Tudod...-

- Tudom, hogy nehéz, de ne aggódj. Rendben lesz.- 

      Choji a bal öklébe gyűjtötte az összes chakráját és azzal készült lesújtani ellenfelére. Amikor bevitte a csapást a harcnak vége szakadt. Jirobo tudta. Itt a vég nincs mit tenni. Csalódást okozott. Nem búcsúzhatott el beteg barátjától, nem lehet többé az aki szeretne. Sőt... már semmi se lesz. Egy dolog vigasztalta legalább, hogy hősiesen hal meg, ezzel segítve társait a céljuk felé. Nem lesz hiába való az áldozata.

- Lehet azt... gondoltad, hogy... egy szívtelen... féreg vagyok, viszont... nekem is vannak barátaim...- ,,Sajnálom srácok."lehelte ki az utolsó szavakat egy apró mosoly kíséretében Jirobo.
      Egy lepke. Ez a kis élőlény szált el Mei mellett, fekete színnel. Imádta eme kecses rovarokat, de most összeugrott a gyomra tőle. ,,Vajon mi történhet?"

- Nem igaz. Hol piszmogsz már Jirobu...- nézett hátra Sakon.

- Már sehol. Azonnal utolér.- amint ezt végig mondta Kidomaru, Jirobo megjelent, pont mögöttük.

- Az ég szerelmére. Mivel tudtál ennyit vacakolni?!- morgott az ezüst hajú.

- Bocsánat. Kissé tovább tartott bezabálni a kölykök chakráját.- válaszolta.

- Ez még neked is sok volt?- erőltetett egy nevetést ajkaira Mei.

- Rohadt élet. A franc sem akar miattad szívni, dagadék. A te dolgod vinni a koporsót, nem az enyém. Szóval vedd át amíg kedves vagyok.- vetette oda a vörös hajú lány. - Zsír agyú idióta.-

- Hogyne.- engedelmeskedett volna, csak ez igazán nagy hiba volt. Hiszen az igaz Jirobo, sose hagyta volna, hogy bárki így beszéljen vele.

- Mi van Jirobu? Furcsán előzékeny vagy ma.- szólt hátra Sakon.

- Tudod... meggondoltam magam. Mégsem adom át neked a koporsót. Mert te nem az igazi Jirobo vagy, az tuti.- dobta át Kidomaru az említett tárgyat Tayuyának. Oda ugrott az idegenhez, aki abban a percben elő rántott egy kunait.- Majd én elbánok ezzel a szélhámossal. Sakon, Mei, Tayuya. Menjetek tovább.- majd a maradék három gyerek tovább indult.- Az igazi Jirobo sose habozik megfedni Tayuyát, ha rondán beszél és nem tűri, ha Mei beszól neki.-

- Hát ez nem igaz. Mi lehet azzal a dagadékkal már?- szidta Tayuya.

- Lehet nem a csapatunk leggyengébb emberét kellett volna ott hagynunk, hogy legyőzze azokat a kölyköket.- mondta Sakon, hátra se nézve.

- Azért ez nem igaz. Ő másban jó. Ő nem égette oda a reggelimet.- nézett rá Mei hátulról szúrósan.

- Te kis... Megígérted, hogy többé nem hozod fel.- morgott a srác.