Beavatlan (Uchiha Mei) (Átírás alatt)

Privát chunin vizsga

A szobában sötét volt, csak a monitorok és pár gyertya fénye világította meg a szobát. Egy orvosi ágy, amelyen valaki ült és abból a valakiből csövek álltak ki minden fele. Az ismeretlen, valamin minden erejéből nagyon dolgozott. Valamit faragott, leginkább egy kicsi dobozra hasonlított. Kabuto pakolászott az egyik asztalon, gyógyszerek, papírok és egyéb, az orvostudományhoz fűződő tárgyak közt. Idegesen csapott az asztalra. Mesterétől azt az utasítást kapta, hogy estére, rendbe szedje a fiatalt, de ez egyenlőre lehetetlennek tűnt. A keze ökölbe szorult, ahogy egy papírt pásztázott idegesen, a gyertya fényébe.

- Kabuto.- nyögött fel csalódottan az alany.

- Ne beszélj.- parancsolt rá.

- Mennyi időm van?-

- Egy hónapot mondanék.- rázta meg a fejét csalódottan, még mindig az asztalon támaszkodva.

- És Mei mikor indul?-

- Holnap. Ezért kaptam a gyógyításodra vonatkozó utasításokat.-

- Akkor...- merült a gondolataiba a fiatal.

- Ne aggódj. Majd gondoskodom, hogy megkapja, ha te, nem adhatod át.

Mei számára végre elérkezett az oly, fontos nap. Végre felléphet a társai szintjére. De kétségek közt volt. Nem látta Kimimarot közel három napja és amikor a hol léte felől érdeklődött, mindenki azt mondta neki, hogy most nagyon elfoglalt. Mindent megtett, hogy azt gondolja minden rendben, de valahogy... már semmi nem volt a régi. És az elkövetkezendő küldetés során, már soha nem is lesz az. De erről nem beszélt senki akkor.

- Kimimaro hol van?- kérdezte meg a mai nap már sokadszorra Kabutot.

- Most nem ér rá. A bocsánatodat kéri, de elfoglalt. És én is boldog lennék, ha végre békén hagynál a felesleges kérdéseiddel.- mordult fel, ahogy idegesen elsétált, Mei mellett.

- De...- szólt utána kissé csalódottan.- Nem is felesleges.- suttogta dühösen.

- Mei, a Mester hívat.- jött az említettel szembe Sota a folyosón.

- Értettem.- vette az irányt a nagyterem felé.- Talán megtudok valamit Kimimarorol.- suttogta a folyosó csendjébe, melyben csak, a cipője talpának a kopogása visszhangzott.- Mester itt vagyok.- térdelt le az ajtó előtt.

- Gyere be.- hallatszott az utasítás, és ekkor kitárult az ajtó, ahol Sakon alakja fogadta. A fiú bólintott, Mei pedig felállt. Komoly arccal, magabiztos léptekkel lépte át a küszöböt, majd méltóságát megőrizve ismét meghajolt. Tayuya, Kidomaru, Jirobu és Sakon a mesterük mellett álltak.- Azért hívtalak, mert, ahogy írtam, esedékes a chunin vizsgád. Megkapod első esélyed, hogy a csapatod nyomába érj. A feladatod, hogy elmenj Konohába, és elhozz nekem egy személyt. Személy leírást nem is adnék, hiszen rendelkezik már az átok-billoggal. Kíváncsi vagyok, mennyi időbe telik megtalálnod. Ezen a küldetésen, a nyomozói képességeid, a harci potenciálod, valamint az érzelmeid kontrollálása kap hangsúlyt. Ha úgy adódik, nem félek, majd utánad küldeni a csapatodat, de elmondom, hogy nem szívesen tenném, hiszen ez azt jelentené, hogy egyedül nem birkózol meg a nehezebb küldetésekkel, azaz elbuktál.-

- Hol van Kimimaro?- sötétült el a lány tekintete. A levegő megfagyott a hanghatos jelenlévő tagjai közt.

- Azt hittem, hogy minden álmod feljebb lépni a rangsorban.- mosolygott Orochimaru.

- Ha ez azt jelenti, hogy nem tudok semmit a társamról akkor, sajnálom, de nekem jó lesz geninként.-

- Így már mindent értek. Kimimaroval szeretnél menni?- mindent tudó tekintette lyukat égetett a lány lelkébe.