Beavatlan (Uchiha Mei) (Átírás alatt)

A koszorú virágjainak gyász szólama

Mei a kapuban ült. Ma is ki jött, és újra a koszorúkat fonta. Egy órakor Kabuto érkezett a lány ebédével.

- Mit csinálsz?- kérdezte érdeklődve az éppen érkező.

- Várok.- nézett át válla felet.

- Jó étvágyat.- mosolygott a fiú, amikor a lány kezébe nyomta a tál ráment.

- Kössz.- fogta meg az evőpálcikákat, amit a fiú nyújtott neki.

- Este ne nekem keljen kijönni érted. Még hidegek az esték, szóval ne maradj sokáig.- simogatta meg a szemüveges a lány fejét.

- Rendben.- Kabuto vissza indult a rejtekhelyre, Mei pedig miután befejezte az ebédét, tovább folytatta a semmibe bámulást. ,, Minden embernek célja van az életben? Ha, nem teljesítjük, mi történik?"

A nyolc éves Mei, az ágyán ült, és olvasott. A Hanghatos többi tagja éppen küldetésen volt. Hogy ő mért nem ment velük? Ez egyszerű. Megbetegedett. Senki se tudta, hogy mi ez, de a lány szervezetét nagyon megviselte. De... Biztos betegség volt? Kopogtak. Kabuto lépett be az ajtón.

- Hogy vagy?- kérdezte, miközben letette a tálcát, amin volt egy tál rizs, öt darab sushi, valamint a gyógyszerek, meg egy pohár víz.

- Hm... Jobban... Talán.- gondolkodott el. - Mikor érnek vissza?- utalt a küldetésen lévő barátaira.

- Elviekben máma. De te most a gyógyulásra koncentrálj. Lenne egy küldetés amihez kellenek a képességeid, viszont sajnos halasztanunk kell. - állt meg az ajtóban.

- Sajnálom...- sétált oda nehezen a tálcához.

- Ülj vissza.- sietett a szemüveges a lány segítségére. - A végén még kiborítod.- kísérte vissza Meit, az ágyához, ahol kezébe nyomta a tálcát. Miután befejezte az evést, elaludt.

- Sh!- csitította a társaságot, Kimimaro, amikor becsukta az ajtót.- Alszik.- suttogta.

- Sztem ébresszük fel.- mondta unottan Sakon.

- Gondolkozz! Ha megtudja, hogy Tayuyát megmérgezték, egyből oda akar menni.- nézte megvetően a társát Kidomaru.

- Az nem gond. Nem olyan nehéz, simán elbírom.- intette le őket Kimimaro.- Akkor most csönd.- nyitotta ki az ajtót. Oda sétáltak a lány ágyához és mindenki leguggolt, hogy a lánnyal szemmagasságba legyenek amikor felkel. - Mei- simogatta meg a vállait.- Itthon vagyunk.- a lány komótosan nyitotta ki a szemeit, de ahogy meglátta a barátait kipattantak a szemei.

- Srácok!- kiabálta boldogan, vagyis amennyire reketsége engedte és nyakukba ugrott, ennek következtében, viszont felborult a társaság.- Tayuya?- tűnt fel egyből a lánynak, hogy legjobb barátnője nincs ott.

- Tayuyát...- vett egy mély levegőt Jirobu.

- Megmérgezték.- jelentette ki egyszerűen Sakon, viszont ahogy meglátta Mei könnybe lábadó szemeit egyből folytatta a mondatát.- Nem lesz baja. Kabuto már gyógyítja.- nyugtatta meg a kisebbet.

- Oda mehetek?- kérdezte reménykedve, a földön ülve.

- Biztos örülni fog neked.- mosolygott a lányra Kidomaru.

- Ha magadtól mennél Kabuto kinyírna, szóval gyere.- fordított Kimimaro hátat a lánynak, hogy felmásszon rá. A csapat így indult el a gyengélkedő felé. Tayuya az ágyon ült és Kabutoval beszélgetett.

- Tayuya!- mászott le Mei, a társa hátáról.

- Szia.- mosolygott a lányra. Nézte ahogy a másik lány nehézkesen oda biceg hozzá és sajnálta, hogy így kell látnia.