Beavatlan (Uchiha Mei) (Átírás alatt)

Az utolsó küldetés 1.

A verhetetlen páros egy új küldetéssel lett megbízva. Egy fontos tekercset kell elhozniuk Ködrejtekből, valamint két ninját likvidálniuk. Már indulásra készen lépték át Hanrejtek kapuját, amikor is eszükbe jutott, hogy ott hagyták a célszemélyekről a képeket. Mei leidézte Hondát, hiszen ő sokkal gyorsabban eltudja hozzájuk juttatni, ők pedig nyugodtan elindulhatnak. Kis idő múlva megérkezett a kígyó, egy ici-pici tekerccsel a hátán. Benne voltak a képek, meg egy levél, a mesterüktől, amiben leírta azt, hogy kapkodják majd magukat, mert Meinek esélye nyílik letenni a chunin vizsgát.

- Gyerünk már, Kimimaro! Gyorsan végeznünk kell ezzel a vacakkal.- futott előre a lány.

- Meg van, az indulásod dátuma, és a szerint van még két heted. Szóval ne pattogj.- mosolyodott el.

- De fel kell készülnöm.- fújta fel az arcát. Az út idejét, beszélgetéssel töltötték vagy csak hallgatták a természet hangjait. Már majdnem Ködrejtek határánál voltak, amikor megkordult Mei gyomra.

- Hn. Éhes vagyok.- huppant le a földre és a táskából elővett két darab onigirit.

- Hát te mit csinálsz?- nézett döbbenten Kimimaro a társára.

- Nem látsz a szemedtől? Eszem.- harapott bele a rízsgolyóba.

- Ne tanuld el Tayuyától a tiszteletlenséget.- ráncolta össze szemöldökét.- De ha jól sejtem nincs más választásunk.- a lány heves bólogatással jelezte, hogy ez, bizony így van. - Akkor egyezzünk meg. Ehetsz, viszont közben haladjunk.- Mei felfújta az arcát és feltápászkodott a földről, miközben lenyelte a falatot, ami a szájában volt és tovább indult. Kimimaro elmosolyodott, ahogy lenézett a vagy két fejjel alacsonyabb társára, amikor elhaladt mellette. A fiú tudta, hogy számára már nem lehet sok hátra, viszont remélte, hogy a lány chuninná válását még megélheti. Ahogy átlépték a határvonalat, a lány még mindig az onigiriket eszegette, tök nyugodtan, mit sem sejtve arról, hogy figyelik. Kimimaro félszemmel a társára nézett, és a lány is így tett, és vette az adást. Aktiválta a sharingant, és becsukta a szemeit.

- 16-an vannak.- suttogta. - Ch... már megint alábecsültek minket.- fortyogott halkan.

- Nyugodj meg. Akkor bizonyítsuk be, hogy nem vagyunk gyengék.- nézett ismét előre.- Erre kíváncsi leszek.- Egy ideig mentek, mert nem észleltek semmi féle mozgást, az ellenséges ninják nem mozdultak, búvóhelyükről egy tapottat se. Mei szinte már meg is feledkezett az ellenségről, és nyugodtan evett tovább. -Mei!- kiáltotta a fiú, ahogy kivédte a kunait, ami a lány felé száguldott. Mei kiejtette az onigirit a kezéből, hiszen erre nem számított. - Ki engedte, hogy deaktiváld a vérörökséged?!- vonta kérdőre idegesen. Míg ez lejátszódott addig hat ninja már körbe is állta őket.

- Az onigirim...- szipogott a lány, ahogy előhúzta a katanáját, a tokjából. - Szemetek...- sziszegte idegesen. - Kimimaro! A Lótuszt adjuk elő!- támasztotta hátát, az említett hátának.

- Kérésed számomra parancs.- húzott elő egy csontot a vállából. - Akkor hát, kezdjük.- Mei neki rontott az ellenség három tagjának, míg társa lefoglalta a másik felét. Ahogy odaért volna a lány a ninjákhoz, egy elegáns mozdulattal át lendült felettük. Amikor a tudatlan ninják hátra fordultak, a fiú hátulról a csontjaival átszúrta őket, Mei pedig a másik három előtt termett és egy tűzgolyóval kissé megpörkölte őket, de nem is ez kellett neki, hanem a keletkezett füst, hisz így, a sharinganjával eltudta intézni a látásban korlátozott ellenséget. - Keressük meg a többieket.-

- Ano... Kimimaro...- guggolt az egyik halott mellett a lány.- Az egyik célszemély kipurcant...- nyomkodta meg az áldozat vérrel festett arcát.

- Ügyes vagy.- sétált el a lány mellett és megpaskolta a fejét.