Beavatlan (Uchiha Mei) (Átírás alatt)

Viszlát, kedves barátaim

A zárkáknál állt Mei, a csapat pedig a folyosó végén várt rá.

- Annyira izgulok.- szólt halkan Juugohoz.

- Megértem.- kuncogott a srác.- De ügyes leszel

A kapuhoz indultak, ahogy a szokások diktálták. Kimimaro és Mei hátul sétáltak, lemaradva a többiektől. Kimimaro megszorította a társa kezét.

- Ígérd meg, hogy teljesíted sikeresen.- suttogta alig halhatóan.

- Én...-

- Csak ígérd meg.- nézett rá a szeme sarkából.

- Nem tehetem.- hajtotta le fejét Mei.

- Hogy-hogy?- nézett végül rá teljesen meglepetten.

- Itt leszel? Itt maradsz.- tette a szabad kezét a szívére.- Ígérd meg.-

- Ott.- mosolyodott el végül.

- Akkor nem lesz baj.- húzódott nagy mosolyra a szája.

- Mei.- sétált hátra az említetthez Jirobu.- Ez a tiéd.- nyújtott át egy bentos dobozt. Mochi, dango, onigiri és rántott garnéla rák volt benne.

- Köszi szépen.- tette be a táskájába séta közben igaz, elég szerencsétlenül.

- Segítsek?- vonta fel a szemöldökét Kimimaro szórakozottan.

- Nem kell köszi.-

- Mei, gyere.- állt meg a kapuban Kabuto.

- Na akkor ifjú tanítványom. Itt az ideje bebizonyítanod mennyit is fejlődtél valójában.- nyújtott át egy tekercset a lánynak.- Ebbe jegyzeteld majd kérlek, az észrevételeidet, és, ha valami fontos információt tudsz meg a faluról. Kabuto elkísér.-

- Értettem.- bólintott határozottan.

- Akkor, a Hanghatos elit csapat legfiatalabb tagjának ezennel megnyitom a chunin vizsgáját.- húzta ki magát büszkén Orochimaru.- Mindent bele fiatal tanítványom.-

- Gyere.- intett a fejével Kabuto. Mei fájón nézett vissza a barátaira, aztán elszánt tekintettel a külvilág felé fordult és a kísérője után indult.

- Mei.- vágta át a Hanghatos közti feszültséget Sakon. A lány megfordult.

- El sem köszönsz tisztességesen?- tette csípőre a kezét Kidomaru.

- De!- futott vissza boldogan, és a csapatra vetette magát. Hangrejtek történelmének legszebb és legszomorúbb pillanata volt, hiszen a Hanghatos utolsó ölelését láthatta aznap a világ. Egy barátság vége, ami nem az emberek önzősége miatt ért véget. Egy kislány szívének utolsó kedves boldog emléke.

- Sok sikert Mei.- monda kórusban a csapat.

- Meg lesz.- intett boldogan, majd véglegesen elindult Kabuto után.
A határon belül rengeteg ismerős helyszínbe futott a kislány, ahova rengeteg szép, szívének kedves emlék kötötte.- Milyen szép.-nézett fel a felhőtlen égre.- Kimimaro.- suttogta mélán. A gondolatai háborút vívtak, folyamatosan gyártva az újabb és újabb összeesküvéselméletet. Mit titkolhatnak előle, mi történik az otthonával, ki az akit meg kell találni. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejében. Viszont egy, elnyomta az összes többit. Mi fogja itthon várni? Ebben benne volt minden, ami jelenleg aggodalmat okozott neki.- Kabuto.- szólt az előtte lévőnek, aki viszont válaszra nem méltatta.- Mi történik Hangrejtekben?-

- Semmi. Mi történne? Az történik ami eddig. De ha valami lenne, az sem tartozna rád.- Meinek egyáltalán nem tetszett a lekicsinylő hangnem amit az idősebb megütött vele szemben.