Beavatlan (Uchiha Mei) (Átírás alatt)

Az utolsó küldetés 2.

- Mei, mindjárt oda érünk, tarts még egy kicsit ki.- szólalt meg a fiú, amikor társa felszisszent. Amikor Kimimaro megpillantotta a falut, még gyorsabban kezdett futni, mint eddig. Ahogy beértek a faluba, rögtön egy olyan embert kezdett keresni, aki látásra, segíthet nekik.

- Segíthetek valamiben?- kérdezte egy középkorú hölgy a fiú háta mögül.

- Igen kérem! Meg tudná mondani merre van a kórház?- fordult meg. A nő csak akkor látta meg, a tiszta koszos és véres Meit.

- Te jóságos ég!- kiáltott fel.- Minél előbb orvoshoz kell vinnünk őt. Gyere gyorsan.- Indult el sietősen az egyik irányba. A fiú csendesen követte, majd a kórházban Meit elvitték az orvosok. Kimimaro leült a terem elé egy székre és várt.

- Gondoltam, éhes és szomjas vagy.- ült le mellé a nő, aki segített nekik és felé nyújtotta a bentos dobozt, és egy kulacs teát.

- Nagyon szépen köszönöm.- vette el a fiú, és letette maga mellé.

- Nem eszel? Nem mérgeztem meg ne aggódj.- nevetett gyengéden.

- Emiatt nem aggódom. Csak a társam, biztosan éhes lesz, ha felkel.-

- Majd hozok neki is. Na egyél.- a fiú szó nélkül enni kezdett. - Honnan jöttetek?-

- Hangrejtekből.- suttogta. A fiú tudta ki a nő.

- Á. Ha minden igaz ott a lányom.- hajtotta le a fejét.- Szökött ninja. Remélem minden rendben vele.-

- Minden rendben. Ismerem a lányát. Egy nagyszerű gyógyító ninja.-

- Utálta ezt a helyet. A véröröksége, miatt mindenki elítélte és mivel mindenhonnan elítélték így megszökött. Amúgy festő akart lenni.-

- Tudok róla. A mesterem, megadta neki a művészi szabadságot, ezért maradt nálunk. Nagyon tehetséges.-

- És mi történt a társaddal?-

- Csak szimplán hülye.- evett bele dühösen az ételébe.

- Na-

- Pontosítok. A harchoz hülye csak. Alapjáraton nagyon okos.- vett egy nagy levegőt, és letette a dobozt maga mellé.- Nagyon szépen köszönöm az ételt.-

- Ugyan, nincs mit.- mosolygott kedvesen.

- Ó még be se mutatkoztam. Kérem bocsásson meg. Kaguya Kimimaro vagyok. A társam, pedig Uchiha Mei.-

- Ó... Ez felettébb érdekes. Két rettentően erős kihalt klán utolsó gyermekei. Az én nevem Aiko. Ha Meit kiengedik pár napig nálam maradhatnátok. Persze csak, ha nem siettek.-

- Azt megköszönnénk. Mei szerencséjével, tuti, hogy még bajba keveredünk, ő pedig nem szedi össze magát olyan gyorsan.-

- Sok gondod lehet a lánnyal.- nevetett Aiko.

- Az nem kifejezés. Néha elviselhetetlen a személyisége. De én nem bánom. Ő így szerethető és nem mellesleg a legjobb barátom.-

- Elviselhetetlen? Már most? Pedig a kinézetéből, még nem mondanám kamasznak.-

- Nem is. Nem rég töltötte be tízet.- hajtotta le fejét.

- Akkor készülj, mert, ha már most borzasz...-

- Én már nem leszek vele ott akkor.- vágott közbe Kimimaro.

- Hogy-hogy? Elhagyod Hangrejteket?- lepődött meg a nő.

- Nem, csak... tudja beteg vagyok. Lassan ott tartok, hogy örülök, ha a holnapi nap nem kötnek ágyhoz, hogy legyen valamennyi esélyem.- komorodott el a fiú.