I'm a mess [Yoonmin ff] ||BEFEJEZETT✓||

Prológus

*5 évvel ezelőtt* (Jó, tegyük fel, hogy 5 évvel ezelőtt járunk)

- A..apa...a..anya...mondanom kell valamit. -Jöttem be a konyhába lehajtott fejjel. A szüleim mind rám néztek és mosolyogtak-

- Mondd csak fiam. -Bátorított apa, de én az ő reakciójától féltem a legjobban- Bármit is mondasz, nem lesz semmi baj.

- Nem merem elmondani. -Temettem bele arcomat a tenyerembe- Nem merem..

- Gyere ide szívem! -Ölelt át anya, majd a hátamat simogatva próbálta elfojtani a sírásom, ami kaparta a torkomat- Mondd csak el nyugodtan.

- Az van...hogy..meleg vagyok. -El kezdtem sírni, de anya csak óvatosan simogatta remegő testemet. Apa mosolya átváltott dühösre, és rácsapott az asztalra, mire összerezzentem, annyira hangos volt-

- Mi ütött beléd fiam?! Hogy mersz ilyet mondani az én házamban?! Férfi vagy, és nem szerethetsz férfiakat!

- Drágám! A fiunkról van szó! -Szólt rá anya is, velem együtt az ölében. Soha nem veszekedtek még-

- De nem lehet meleg fiunk! Ide egy homoszexuális ember se teheti be a lábát!

- Hogy lehetsz ilyen?! Jimin a fiad, ahogy az enyém is, és kötelességünk, hogy elfogadjuk! Miért kell ilyennek lenned?

- Elég volt! Jimin te takarodj fel a szobádba, anyáddal meg lesz egy pár szavam! -Sírva rohantam fel a szobába és bezárkóztam oda. Csak kiabálást hallottam a földszintről. Szuper. Minden miattam történt-

[…]

- Jimin...engedj be kérlek. -Hallottam anya hangját az ajtó mögül, majd megfordultam és kinyitottam az ajtót. Bejött, majd bezártam az ajtót- Gyorsan, pakolj össze. Elköltözünk.

- Mi?? Elköltözünk...? Miattam...?

- Nem miattad, hanem apád miatt. Nem akarja, hogy a felesége legyek, csak mert megvédtelek. Soha nem mondta, hogy homofób.

- De akkor is miattam...ugye?

- Nem, dehogyis! Erről szó sincsen! Na de segítek pakolni, rendben?

- Rendben.

*Jelen*

Már vagy 5 éve történt, hogy a szüleim elváltak és életükben akkor veszekedtek először, de még mindig fáj és bánt a tudat, hogy én miattam. Én, a kis nyápic buzika miatt, aki szerelmes lett egy fiúba. Egy fiúba, aki teljesen hetero és kerüli az olyan fiúkat, mint engem. Nem értem hogy, és hogy miért, de már 3 éve új suliban tanulok, nem kéne ilyeneket agyalnom, mert azzal megint csak kitörne belőlem a sírás.

- Jimin minden oké? -Kérdezte anya fáradtan, mikor lejött a lépcsőn. A szeme piros volt és az arca pedig sápadt. Évek óta nem tudott rendesen pihenni, mert
11 órát dolgozik. Én ezt megértem, mert kell a pénz, amiből megélünk. Egy új munkahelyen dolgozik, ahol nem akkora fasz a főnök, mint az előzőben, ahol apával dolgozott együtt- Megint pulcsiban vagy május közepén.

- Semmi anya, jól vagyok. Ülj le, kiveszem a tegnapi vacsorát és megmikrózom.

- Jaj ugyan fiam! Ne is fáradj vele, majd megcsinálom.

- Te szinte egész nap dolgozol! Ülj csak le, elég lesz a tegnapi vacsi reggelinek.

- Jól van szívem. -Leült az asztalhoz, én pedig elővettem az eltett ennivalót és csináltam neki kávét, meg megmostam neki egy almát. Az tény igaz, hogy napi 21 órát dolgozik, de jól bírja. Jobban, mint egyes munkatársai- Beszéltem tegnap a főnökkel és azt mondta, hogy ma nem kell 8-kor beérnem. Elég, ha 10-re megyek dolgozni.

- Na, az szuper. -Mondtam, majd leraktam elé a poharat és a tányért, amiben a "reggeli" volt-

- És azt is mondta, hogy 1 órával előbb mehetek haza, mert tegnap tudta meg, hogy van egy fiam és próbálom eltartani magunkat. És havonta 2-szer kapok fizetést, hónap elején és végén.

- Ez nagyon jó hír!

- Igen. És neki is van egy fia, aki csak 3 évvel idősebb nálad. Ő is egy úriember, mint az apja. -Nevetett fel egy kicsit, majd belekortyolt a kávéba- Felesége pedig elhagyta, mert nem fiút, hanem lányt akart.

- Akkor ő is olyan hisztis, mint apa. -Nevettem fel én is-

- Igen, ez így igaz. Reggeli után felmegyek aludni, ha már lehetőségem is van arra.