I'm a mess [Yoonmin ff] ||BEFEJEZETT✓||

06

- Jimin? -Állt oda elém anyukám, amikor sikeresen, néhány összeesés után hazaértünk- Mi történt veled?? Úristen. Mi ez a seb? Csupa vér vagy!

- Ne aggódj anya. Nincsen baj. -Yoongi segítségével leültem a kanapéra. Azt azért őszintén bevallom, nem igazán éreztem teljesen jól magamat-

- Ne vigyelek kórházba? -Kérdezte Junghee is, amikor leült mellém a kanapéra, hogy megnézzen jó alaposan-

- Apa, nem kell. El tudom látni a sebét. Nem hiába tanulok sebésznek. -A kijelentésre rápillantottam Yoongira. Nem hittem volna, hogy sebésznek tanul-

- Jól van fiam. Biztos meg tudod csinálni?

- Bízz bennem! Már mondtam is neki, hogy ha én csinálom, akkor egész végig nevetni fog.

- Vagy éppenséggel úgy fogok bőgni, mint egy csecsemő. -Forgattam meg a szememet, majd jobban marni kezdett a seb. Szédültem is, és igyekeztem nem rókázni-

- Minden oké, Jimin? -Kérdezte Yoongi a hátamat simogatva- Fáj nagyon?

- Igen, képzeld fáj! Kérlek csinálj valamit. -Nyafogtam, majd hozzá vágtam egy párnát, amit nem is rá dobtam, hanem valahová a kanapé mögé-

- Jól van, egy percet várj, és visszajövök. -Kiszaladt az ajtón, én meg csurom véresen feküdtem a szép kanapén-

- Bízok Yoongiban. -Mondta Junghee-

- Én is bízok benne. -Rám nézett anya, majd simogatva próbálta lenyugtatni. Yoongi is beért pár perccel később-

- Apa, kérlek menjetek fel, vagy ki, vagy bánom is én hova, de szeretném, ha kettesben hagynátok.

- Jól van. Akkor menjünk fel a szobámba. Szólj, ha végeztél. -Mondta anya, majd Jungheevel együtt felment az emeletre. Az előttem üldögélő fiú valamit a kezembe nyomott-

- Ez mi? -Elvettem tőle a gumilabdát, amit a kezembe nyomott- Egy stresszlabda?

- Nyomkodd, ha fáj, és akkor kevésbé fogsz stresszelni. De amúgy nyugodtan sikítozz, amennyit akarsz, max átjönnek a szomszédok és kénytelen leszek betömni valamivel a szádat.

- M..mi? -Kezdtem el nyomkodni a labdát, de Yoongi csak nevetve hajtotta hátra a fejemet-

- Te vagy eddig az első igazi páciensem. Ha már nevezhetlek annak. -Mondta, majd kesztyűjét felvéve vett elő valamilyen üveget- Levennéd a pólódat? Vagy megvárod, míg én veszem le rólad.

- Leveszem. -Felültem volna, de Yoongi megállított- Most mi az? Te kérted, hogy vegyem le a pólom!

- Inkább ne. Majd én leveszem helyetted. -Visszafektetett, majd óvatosan levette a ruhámat. Eltette az asztalra, majd megint csinálni kezdett valamit, amit megint nem értek mit- Nyomkodd addig a labdát, utána mindjárt elkezdem. Oksi? -Mosolyogva bólogattam, majd nyomkodtam a labdát. Percek múlva Yoongi újra felém fordult és felém tartott valamit. Azt az üveget, amit kiszedt a dobozból. Csak annyit láttam, hogy mosolyog, de utána semmit. Teljes feketeség lepte el a fejemet-

[…]

Nagy nehezen nyitogattam a szememet. Körül néztem és ráeszméltem, hogy s szobámban fekszek az ágyamban egy szál alsónadrágban. A fél testem pedig be volt kötve kötszerrel.

- Felébredtél? -Kérdezte valaki mellettem. Odakaptam a fejemet és Yoongi ült ott. Komolyan hogy csinálja ezt? Ijesztő ez az alak- Jobban vagy már?

- Mit csináltál?

- Megtisztítottam a sebedet és bevarrtam. Ennyi. Miért, mit kellett volna még csinálnom?

- Ja..semmit.

- Ha fáj, feküdj vissza pihenni. Anyukád és apukám azok elmentek valahová, de anyud megkért, hogy maradjak itt veled és figyeljek rád.

- Akkor elmondod miért hozta el múltkor anya az apukádat, ha annyira tudod már?

- Komolyan még nem jöttél rá?

- Nem..?

- De hülye egy gyerek vagy. -Csapta meg a homlokát- Ez egyszerű, nehogy nekem azt mondd, hogy nem tudod!

- Na de Yoongi! Én nem tudom mi volt!

- Van neked agyad, az mindig szabin van? Gondolj bele! Anyukád miért beszél többet apával? Miért jön haza korábban? És mi miért beszélgetünk. Mostmár érted?

- Asszem igen.

- Na azé...

- Dehogy értem! -Csaptam az ágyra-

- Te komolyan ilyen sík hülye vagy? Gondolj már bele! Anyukád nem viselkedik furcsán mostanában?

- Dehogynem. Nyáron egy nagyobb házba akar költözni.

- Apa is ezt mondta. Még mindig nem világos?

- Nem. Nem értem mire akarsz ezzel célozni.

- Használd már az eszedet! Nem értem hogy kerültél át gimibe de komolyan!

- Használjam az agyamat? Mármint gondolkozzak el azon, hogy vajon miért találkozunk mostanában annyira? Meghogy a szüleinknek közös gondolatai vannak?

- Igen Jimin! Pontosan.

- Akkor..nem lehet, hogy járnak?

- Igen bazdmeg! Végre! Azt hittem soha nem jössz rá erre!

- Ők tényleg járnak?

- Igen. És ez tudod mit jelent?

- Azt, hogy lesz egy közös testvérünk? -Láttam, hogy Yoongi megint ideges lett. Ennyire buta vagyok?-

- Nem Jimin! Nem! Vagyis de, lehet ez is, de nem tudsz például egy másik dologra gondolni? Hogy ha ők járnak, akkor mi történik velünk? Ezt csak tudod, nem?

- Akkor...ha ők járnak, akkor össze is házasodhatnak. És akkor veled kell élnem, mint testvérrel.

- Igen. Pontosan. Azért nem is tudtam, hogy tudod használni az agyadat. Mivel okos voltál, mit szeretnél most?

- Egy ölelést tőled! -Mondtam, majd izgatottan figyeltem őt csillogó szemekkel. Ő csak értetlenül meredt rám, hogy mi a faszért ölelne meg?- Csak mindig kapok egy ölelést, ha megdicsérnek. Kérek egy ölelést! -Yoongi csak ült a széken, és nem mozdult. Értetlenül bámult még mindig. Nem bírtam várni, szó nélkül belemásztam az ölébe és megöleltem-