I'm a mess [Yoonmin ff] ||BEFEJEZETT✓||

01

Miután anya felment a szobájába még aludni, én addig összeszedtem magamat és elindultam az iskolába. Mikor beértem, mindenki köszönt nekem, kivéve 2 fiút. Ők utálnak engem. Mindig csak szivatnak, mert ők is abból a suliból jöttek át gimibe, ahonnan én, és természetesen azt is tudják, hogy meleg vagyok és az a szerencsém, hogy legalább nem árulják el a többieknek.

- Jó reggelt Jimin! -Köszönt legjobb barátom, Taehyung. Az egyetlen barátom ebből a suliból- Minden oké? Május van, miért van rajtad fekete pulcsi? Csak nem vagdostad magad?

- Tae! Csönd! -Befogtam a száját és körülnéztem, hogy hallotta vagy látta-e valaki- Ne beszélj ilyenekről nyilvános helyeken.

- Bocsánat. Anyukád tudja? -Csukta be a szekrényét, amibe elrakta a táskáját- Vagy nem mondtad el neki.

- Nem mondtam el neki. Ha elmondanám, akkor kihagyja a munkát és inkább velem foglalkozna, meg persze aggódna.

- Emlékszem, mikor tavaly kiugrottál az erkélyen. Hála istennek még élsz. Nélküled én belehaltam volna életem maradék részében.

- Bárcsak megdöglöttem volna a hidegben. -Raktam el én is a táskámat, majd Taehyunggal együtt bementünk a terembe. Bent Jungkook ölében ismét egy másik csaj ült, mint múlt héten- Ennek új barátnője van, vagy mi?

- Biztos. Szeptember óta több 19 lánnyal volt együtt vagy az osztályból, vagy máshonnan.

- És az a rossz, hogy én vele jártam régen egy suliba.

- Hát az szar lehet. Nem értem hogy bírtad mellette. Főleg úgy, hogy tudja, hogy meleg vagy.

- Szivatott az osztály előtt, meg bezárt a mosdóba, hangyát rakott az ebédembe, leöntött narancslével, húzogatta az egyenruhámat, majdnem eltörte a sípcsontomat, meg még sorolhatnám. És ezt mind Hoseokkal együtt csinálta.

- Jézusom Jimin. Ezt nem is mondtad még soha, amióta barátok vagyunk. Nem tudtam, hogy ennyit kellett szenvedned vele. Pontosabban velük.

- Nem számít. Már...

- Hé Jimin! Még mindig megeszed a hangyákat ebédre? Van nálam még, ha kérsz. -Nevetett, mire Hoseok és a csaj is vele együtt-

- Rohadj meg Jungkook! -Szólt be neki Taehyung, majd a helyünkre húzott- Ne is törődj vele.

- Nem fogok. Suli után megyünk együtt haza?

- Aha. Átmehetek hozzád tanulni majd? Amúgyis van még pótolni valóm.

- Persze, átjöhetsz. Anya úgyis dolgozik.

- Tényleg, nem is mondtad, de mit dolgozik anyukád?

- Egy cégnél a tulajdonos titkára és a helyettese. Úgyhogy sok dolga van neki. Napi 21 órát dolgozik és keveset pihen.

- Te jézusom. És ezt így bírja? Én már a 2.napon meghaltam volna. És mióta dolgozik titkárként?

- Hát úgy 2-3 éve.

- És komolyan 2-3 éve dolgozik ennyit? Én tuti meghaltam volna. Új apukád nincsen? -Kérdésére megráztam a fejemet-

- Nincsen. De anyukám például örülne neki, mert gondolom akkor nem kell egyedül eltartania.

- És nem is próbálkozott vagy ismerkedett senkivel sem? Vagy nincs is rá ideje.

- Hát...azt mondta, hogy egy csomó jó pasas van a munkahelyén, de az a baj, hogy ők nem is ismerik annyira egymást, ráadásul anyu órákat dolgozik nyolc 15 perces szünetekkel, így nem igazán tudnak találkozni, beszélgetni, meg ilyenek.

- Áh értem. -Bólogatott egyetértően- Segítsünk új apukát keresni? Mi ráérünk.

- Mi? kim kibaszott hülye Taehyung, azt tudtam, hogy idióta vagy, de hogy ennyire, áh. -Megcsaptam a homlokomat-

- Bocs, de na. Amúgy biztos?

- Igen, biztos. 100% biztos.

- Oké. -Megvonta a vállát. Legalább nem próbálkozik annyira- Nem fogom erőltetni, majd szólsz, ha kell segítség. És nekem bármit elmondhatsz bármikor. Az se zavar, ha éjfélkor betörsz hozzánk és megzavarod a szép álmomat az álom barátnőmmel. Szóval...szólj nyugodtan, én mindig melletted leszek.

- Köszönöm Taehyung. Nálad tuti nincs jobb barát! -Mosolyodtam el, majd előkészülve az órára, vártunk-

Time skip🦋

Nagy nehezen, de mégis dög unalmasan eltelt ez a nap is és végre hazamehettünk. Ahogy ígértem, Taehyunggal együtt mentem haza.

- Figyu Jimin. Nem kérsz egy fagyit? Van nálam pénz, és amúgy sem olyan drága egy gombóc.

- Nem tudom. Kérek, ha nem drágább 1000 wonnál.

- 500 won, azt hiszem.

- Jól van, az megfelel. -Bólintott, majd elindult egy fagylaltoshoz. Addig én leültem egy közeli padra és körbe néztem. Közben megláttam valakit, az a valaki pedig Yoongi. Hogy ez miért érdekes, igazából semmiért. Csak régen oda járt, ahová én. Most már egyetemista és azt se tudom mi van vele, meghogy hol tanul, meg ilyenek. Amúgy se igazán érdekel, ha már senkinek se akar beszélni a családjáról. Ismétlem, senkinek-

- Itt vagyok Jimin. -Ült le egy csokidarabos fagyit nyújtva- Jó lesz ez?

- Jó lesz, köszönöm. -Elvettem tőle a fagyit, mert szinte 2 éve nem ettem ilyet. És őszintén nagyon hiányzik a hűs, hideg finom íze- Ez most jól esik. -Mosolyodtam el és a mellettem fagyizó Taera néztem, aki szintén elmosolyodott-

- Ízlik? -Válaszként mosolyogva bólogattam- Csak azért vettem, mert gondoltam ettől boldog leszel és végre kitisztul a fejed a sok bolondságtól.

- Igazad van. Boldog vagyok. -Ettem tovább a fagyimat, mire Taehyung mosolyogva átkarolta a vállamat-

- Örülök, hogy ezt is ki tudod mondani.

[…]

- Oké, akkor nyugodtan ülj le az ágyamra. Kérsz nasit vagy vizet? Vagy esetleg bármit?

- Nem kell, köszi. Csak tanulni jöttem, nem kell, hogy ki is szolgálj. Szóval, múltkor hiányoztam 1 hetet. Miket kell pótolnom?

- Áh igen! Hozom a füzeteimet, egy perc és itt leszek. -Szaladtam az íróasztalomhoz, ahonnan előszedtem a tankönyveimet és a füzeteimet és rögtön szaladtam vissza haveromhoz- A füzetben itt vannak, amiket leírtunk órán. A könyvekben pedig ezek. -Mutattam neki végig a feladatokat, majd miután bepótolta a dolgait, a házit is elkezdtük. Fél óra múlva végeztünk, majd meghallottuk, hogy megjött valaki-