I'm a mess [Yoonmin ff] ||BEFEJEZETT✓||

19

- Mi ez? -Hátranézett a fekete szettes fiú a rendőrökre, akik sokkolóval álltak az ajtóban- M..mi?

- Állj meg te...te gyilkos! Végre hogy sarokba szorítottunk, most már nem tudsz elmenekülni a több éves börtön elől! Add meg magadat!

Jimin:

Nyugodtan sétálgattam egy kávézó előtt, míg meg nem láttam Jungkookot egy dzsekiben és egy farmerban, meg egy napszemüveggel. Odamentem hozzá, és automatikusan felém emelte ördögi tekintetét.

- Szép napot neked buzi. Nem hittem volna, hogy itt találkozunk. Mit szeretnél tőlem?

- Én semmit. Beszélgetni akarok veled.

- Fontos?

- Nem, de leülhetek? -Egy pillanatra elnézett, majd sóhajtva a székre mutatott vele szemben-

- Ülj le! -Sóhajtott mégegyett, majd leültem vele szembe- Mondd, mit akarsz.

- Semmit.

- Akkor mi a faszomat vesztegeted a drága időmet?! -Rácsapott az asztalra, mire mindenki ránk nézett- Ha nem szeretnél beszélni, akkor minek vagy itt?

- Barátnőd most merre van? Mindig a nyakadban csimpaszkodik, most hogyhogy nem babusgatod?

- Szakítottam vele. Buzi a bátyja. -Mondta, majd a teájába kortyolt-

- Komolyan most ezért? Ennél értelmesebb oka nincsen?

- Ezzel nincs gond. Csak az, hogy még ennek ellenére is szereti és én nem fogom eltűrni, hogy neki meleg az egyik rokona.

- És mivan, ha te is meleg lennél? -Tettem fel neki a kérdést, majd idegesen köpte ki a teát-

- Én nem leszek az! Nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek! Nem leszek olyan, mint te!

- Jól van. -Felálltam és hazaindultam. Tudom, hogy még utoljára hátranézett, mert láttam, hogy feje hátrafordult-

Time skip🦋

- Itthon vagyok. -Beléptem a házba, ahol csak Yoongi volt ébren. A ház már be volt rendezve és nagyjából már összeporszívóztak-

- Jimin merre voltál ennyi ideig? Aggódtam érted és azt hittem mindjárt a rendőröket hívom. Már este 11 van, apáék már alszanak, én meg téged vártalak.

- Jaj Yoongi. -A fejemet a vállára hajtottam és nyavajogtam- Bocsánat, hogy ennyire eltűntem, csak...nem tudom, nem volt kedvem hazajönni.

- Semmi baj, Jimin. De legközelebb azért hívj vagy írj, hogy hol vagy, meg hogy jól vagy-e. De miért nem volt kedved hazajönni?

- Nincs kedvem semmihez sem. Aludni és semmit csinálni van kedvem.

- Megértem, hogy aludni akarsz. Előtte egyél egy-két falatot, mert kétlem, hogy ettél is ma bármit.

- Mmm de nem akarok.

- De, fogsz enni, meg fürödni is! Utána majd mehetsz aludni. -Behúzott a konyhába, majd elővett egy tányért- Uhm...szóval valamit kéne csinálnom.

- Ne fáradj vele, beérem egy kis hússal.

- Jó, a hús is megteszi. -Elővette a hűtőből a megmaradt kacsahúst és megmelegítette- Amúgy merre jártál?

- Hát...sétáltam.

- Az nem túl izgi. -Elém rakta a hust- Na egyél szépen.

- De nem akarok! -Eltoltam a tányért, amit elém rakott- Aludni akarok.

- De előtte eszel! Mert addig nem aludhatsz, amíg nem ettél!

- Jól van, akkor eszek. -Magam elé húztam a tányért és enni kezdtem- Mennyit kell ennem?

- Legalább 10 falatot, vagy ezt az egészet. -Sóhajtva ettem tovább-

[…]

- Meleg a víz? -Kérdezte, mikor már a kádban félálomban feküdtem- Jimin nem akarlak meztelenül kivenni a kádból és felöltöztetni.

- Hagyj itt, nekem úgy is jó. -Nyöszörögtem neki, majd megfordultam, hogy háttal legyek neki-

- Nem Jimin. Kérlek ne aludj el, hanem fürödj meg, mert nem foglak megfürdetni.

- Ahj jó. -Felültem a kádban és kezembe vettem a tusfürdőt, ami Yoongi kezében volt. Láttam rajta, hogy nyugtalanul bámul engem, ami engem is nyugtalanná tett. Szívesen fürödnék vele együtt, már nem azért- Már megfüröttél?

- Még nem. De megvárlak, majd utána fürdök. Miért?

- Nem fürödnél velem? Mármint...ne értsd félre, csak uhm..jó lenne.

- Ha nagyon szeretnéd, nekem mindegy. -Megvonta a vállát, majd vetkőzni kezdett. Én pedig mint egy kisgyerek a játék bolt előtt, bámultam minden egyes mozdulatát- Miért bámulsz így? -Nevetett, én pedig zavartan elfordultam-

- Nem is! -Vágtam rá, majd arrébb ültem, hogy ő is be tudjon ülni- Vagy inkább zuhanykabinban akarsz fürödni?

- Nekem mindegy. -Beült mellém a kellemes vízbe és odaadtam neki is a tüsfürdőt- Köszönöm. -Elvette és nyomott az üvegből, én pedig megint megfordultam- Nehogy elaludj!

- Jó.. -Nyöszörögve visszafordultam és hirtelen kinyitódott az ajtó. Olyan hirtelen nyitódott ki, hogy arra se volt időm, hogy rájöjjek, melyik dimenzióban vagyok éppen. Az ajtó nyitódásra mindketten rákaptuk a fejünket, és amikor realizáltuk, ki is jött be, sikítva ugrottunk meg egyet-

- Anya? M...mit csinálsz itt? -Elbújtam Yoongi válla mögé, hogy kevésbé látszódjak ki-

- Csak..mosdóba jöttem, észre se vettem, hogy itt vagytok. És...ti mit csináltok...? Együtt..? A kádban..?

- N...ne értsd félre, ez..ez nem az, aminek látszik..! Mi...csak...

- Jó, értem így is. Inkább..inkább vissza megyek aludni. -Ásítva hagyta el a fürdőszobát az ajtót becsukva maga után. Az ijedtségtől remegett az egész testem, ahogy Yoongié is. Egymásra nézve szedtük össze minden gondolatunkat és rendeztük légzésünket-