I'm a mess [Yoonmin ff] ||BEFEJEZETT✓||

02

- Ki lehet ez ilyenkor? Anya nem mondta, hogy jönne valaki, ő pedig dolgozik. -Kinéztem a kulcslyukon és utána vissza Taehyungra-

- Nem megyünk le megnézni? -Felállt az ágyról és odasétált mellém- Csak nem lehet valami rossz ember.

- De mivan, ha egy részeg idegen jött be? Bezártam az ajtót. Vagy mégsem? -Gondolkoztam és ránéztem a kulcsokra- De, biztos bezártam a házat

- Gyere, lemegyünk megnézni ki is van idelent. Hozz magaddal egy könyvet, majd agyon csapod, ha egy idegen az.

- Rendben, ez egy jó ötlet. -Tettem, amit mondott, a legvastagabb könyvet megfogtam, majd Taehyunggal együtt leindultunk a nappaliba. Mikor leértünk, lefagytunk, ugyanis nem rá, pontosabban rájuk számítottunk- Anya? Te mit keresel itt ilyen korán? Nem dolgoznod kéne? -Néztem értetlenül anyukámra, majd a férfire néztem mellette- Jó napot uram. -Meghajoltam, Taehyung könyökét megbökve, mire ő is meghajolt-

- Fiam, ő itt a főnököm Min Junghee. Mint ahogy mondtam, neki is van egy fia, csak ő nem szeretett volna bejönni.

- Min Junghee vagyok. -Állt fel velem szembe a férfi, majd kezét ráztunk- Gondolom te vagy Park Jimin.

- Igen, én vagyok az. -Mondtam, majd kinéztem az ablakon. Egy nagy, fekete kocsiban ült egy másik fiú is. Az...Yoongi? Kint ült fülessel a fülében. Lehet, hogy anya főnökének Yoongi a fia? Soha nem mesélt az apjáról, talán rossz kapcsolatuk van-

- Jimin, szerintem menjünk fel és folytassuk a házi írást. -Böködött Taehyung, mire bólintva felindultam a szobába- Ki ez a férfi, azon kívül, hogy anyukád főnöke?

- Nem tudom. De azt sejtem Yoonginak az apukája. Tudod, annak a fiúnak, aki tavaly még a sulinkba járt és sosem mesélt a családjáról.

- Min Yoonginak? -Bólintottam- Nem tudom. Miért, te honnét veszed?

- Kint volt egy fekete kocsi, és benne ült valaki. És az a valaki biztos Yoongi volt. -Kinéztem az ablakon és Yoongi még mindig a kocsiban ült- Nézd!

- Tényleg. Lehet, hogy az apukája. De mi okból hozhatta ide anyukád?

- Nem tudom. Majd megkérdezem tőle.

- És ha nem akarja elmondani? Mert van olyan lehetőség is, hogy nem akarja elmondani.

- Ha én kérdezem tőle, biztos elmondja.

- Hát...ha te mondod, akkor jó. De figyu, haza kéne mennem, csak nem tudok észrevétlenül elsuhanni a felnőttek között

- Mássz ki az ablakon. -Nyitottam ki a szekrényt, amiből kivettem egy kötelet-

- Hülye vagy? Nem akarok még meghalni! -Hátrált az ablaktól-

- Ne aggódj, segítek. -A derekára kötöttem a kötelet és kinyitottam az ablakot- Amúgy miért nem mész ki az ajtón?

- Ki tudja mit csinálnak odalent! És nem akarom látni pontosan mit is, úgyhogy választom az ablakot.

- Hát jó. -Megvontam a vállamat, majd segítettem neki az ablaknál kimászni- Tartalak. -A lábamat a falnak támasztottam és megfeszítettem a kötelet. Taehyung pedig lassan, óvatosan haladt lefelé a fal mentén- Megvagy?

- Aha. Csak elég ijesztő. -Már épp a felénél járt- Ugye nem hagyod, hogy meghaljak?

- Nem, nyugi. Mássz csak tovább, tartalak. -Feszítettem meg jobban a kötelet-

- Fiúk ti mit csináltok? -Szólt ránk valaki, mire majdnem elengedtem a kötelet- Ott az ajtó, miért nem azt használjátok?

- Te vagy Min Yoongi? -Kérdezte Taehyung a kötelet ölelve- Az most nem lényeges, hogy használjuk-e az ajtót.

- Várjatok, segítek. -Nyújtotta a kezét, Taehyung pedig mászott lejjebb-

- Köszi. -Ért le a földre, majd kibogózta a kötelet- Amúgy mit csinálsz itt?

- Apukámat várom. Bent beszél egy nővel.

- Azaz az én anyukámmal. -Kiáltottam le a fiúnak, aki felszegezte a tekintetét rám-

- Az a nő, az anyukád?

- Igen, miért?

- Komolyan az anyukád?

- Igen, az előbb mondtam. Talán süket vagy? -Megforgattam a szememet-

- És még nem mondta el neked?

- Mit? Miért? Valamit mondania kellett volna?

- Akkor még nem. De majd rájössz, mert nem tőlem kell tudnod.

- De mondd már el!

- Nem, majd elmondja anyukád.

- Jól van fiúk, elég legyen. A táskámat ledobnád Jimin?

- Igen. -Összeszedtem neki a táskáját, majd ledobtam neki, egyenesen a fejére- Bocs!

- Nem baj és kösz! Majd holnap tali a suliban, szia! -Hátára vette a táskát és elindult haza. Yoongira néztem, aki szintén engem nézett-

- Nem jössz be? Vagy nem unatkozol a kocsiban egyedül?

- Nem tudom.

- Nyugodtan bejöhetsz, nem harapok, meg anyukám se.

- Jó, akkor bemegyek. 1 percet kérek. -Visszaült a kocsiba, hogy összeszedje a telefonját és a rágóját, majd az elé érve benyitott-