I'm a mess [Yoonmin ff] ||BEFEJEZETT✓||

16

- Jól érzed magadat? -Suttogta Yoongi már úgy hajnali 1-kor. Igen, a kocsiban kell aludnunk. Anya és Junghee már 9 órakor aludtak el. Yoongi és én pedig nem bírtunk elaludni-

- Nem annyira. Félek, hogy valami megtámad minket. -Jobban a takaró alá, és pontosabban Yoongihoz bújtam- Nagyon félek...

- Tudom, hogy félsz. De ne aggódj, nem lesz semmi baj. Rendben? Örülök, hogy eddig nem néztél horror filmet.

- Én is örülök annak. De te nem félsz? Egy kicsit...sem?

- Nem. -Elmosolyodott- Mert semmi értelme. Tudom, te nem bírnád ki anélkül, hogy ne félnél, és ezt megértem. De szerintem felesleges ilyenkor félni.

- Ahj Yoongi...olyan szerencsés vagy. Nem vagy olyan érzékeny, mint én. Nem vagy folyamatosan beteg, nem sírsz mindentől, nem félsz még ilyenkor sem. Én meg persze mindennek az ellentéte vagyok..

- De ezzel nincsen baj. Ne hibáztasd magadat azért, mert ilyen vagy. Ezt talán túl sokszor mondom el.

- De akkor is értetlen vagyok, hogy nem bírom felfogni.

- Majd egyszer úgyis fel fogod. De most tényleg próbálj meg aludni, mert már korom sötét van és nem is látom a husis pofidat.

- Jól van, akkor megpróbálok aludni. De ugye tényleg nem fog semmi sem megtámadni?

- Nem fog semmi sem megtámadni. Bízz bennem. -Arcomra simított, én pedig nehezen, de elaludtam. Talán az segített, hogy Yoongi két karja között melegen tartott. Mert hát én általában melegben alszok el-

[...]

- Mmm...reggel van? -Kinyitottam a szememet és körbe néztem az autóban- Anya és Junghee merre van?

- Igen Jimin, reggel van. -Simogatott mosolyogva Yoongi- Apáék elmentek keresgélni valami hasznosat. Azt mondta anyukád, hogy vigyázzak rád. -Szeméből könnyen ki lehetett venni, hogy keveset, vagy talán semmit sem aludt-

- Yoongi. Kérlek, ne hazudj, de mennyit aludtál?

- Nem sokat. Alig csak másfél órát. Azt akartam, hogy ne félj alvás közben.

- Na de Yoongi...nem kellett volna! Nyugodtan aludj vissza, amúgyis reggel van, és nem félek.

- Rendben. Már amúgyis nagyon fáradt voltam. -Nem kellett sokszor mondani neki, pár perc alatt simán elaludt. És most most a neheze. El kell hitetnem magammal, hogy nem félek-

- Nem félek, nem félek, nem és nem! -Mondogattam, majd előkerestem a telefonomat- Huh..meg 88%-on van. Az még tökéletes. -Azt a cetlit is előkerestem, amit Jiho adott nekem, majd bepötyögve a telefonszámát, felhívtam-

- Helló, itt Woo Jiho. Miben segíthetek?

- Szia Jiho! Park Jimin vagyok, tudod, az az aranyos fiú, akivel találkoztál tegnap!

- Oh igen! Szia Jimin! Miben segítsek? Amúgy tegnap álmodtam, vagy tényleg valami robbanás vagy tököm tudja mi volt?

- Hát...fura lenne, ha azt mondanám, hogy az egész város ezt álmodta. Úgyhogy tényleg ez történt

- Értem..és akkor most hova menekültetek?

- Egy...nem tudom. Valami tisztásra.

- Yoongi veled van?

- Igen, itt alszik mellettem a kocsiban.

- Akkor megnyugodtam. Mert tegnap vagy 5 milliárdszor telefonáltam neki, csak nem vette fel. Lehet, hogy kikapcsolta a telefonját, de nem tudom. Gondolom minden rendben van vele és veled is.

- Igen, mi megvagyunk. És te hol vagy most?

- Egy másik városban a nagynénémnél. Daeguban.

- Az tök jó. A szüleid is veled vannak gondolom.

- Nem, ők külföldön vannak. Egyedül élek.

- Aha, értem. Most jelenleg unatkozom, mert anyukám és Yoongi apukája elment valahova, maga Yoongi pedig alszik, és nincs szívem felébreszteni őt.

- Akkor tudunk beszélgetni. És amúgy tudod már mit érzel Yoongi iránt?

- Figyelj, talán nem most lenne a megfelelő alkalom ezt megbeszélni. Bármikor felébredhet és meghalhatja!

- Ugyan már, ha Yoongi alszik, akkor olyan mélyen alszik, hogy ha tehetné, soha nem kelne fel. Nem hiába nevezik Szundinak. A tanárok is így hívják.

- Jó, akkor hiszek neked. Őszintén...én nem tudok semmire se következni. Szerinted?

- Szerintem? Olyan nincs, hogy szerintem, mert én nem tudom eldönteni helyetted, hogy kedveled-e vagy sem! Ezt te döntöd el.

- Én tényleg értetlen vagyok, mert egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy kedvelek-e valakit vagy sem!

- Akkor szimplán mondd el mit gondolsz róla. Arról már tudnál regényt írni.

- Akár 1000 oldalas regényt is. Mert hát...Yoongi egy olyan ember az univerzumban, akit nem lehet lemásolni. Kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni mivel áll elő, amivel megint igaza lesz. És...és ő volt az a személy, aki megmentett a gyilkostól, ő ápolta le a sebemet, ő gondoskodott rólam, ő nyugtatott meg mindig, és..ő...amióta találkoztam vele, azóta csak velem van, amit nem is bánok, mert ő iszonyatosan jófej és nélküle már a sírban veszekednék a lelkemmel, hogy most mit kezdjek magammal. És..és..

- Jó, ennyi elég. Most már értem, hogy nélküle nem élnél. És képzeld el, hogy Yoongi is egy semmi lenne nélküled. Nemrég jött rá, hogy fontos vagy neki.

- Én neki? Biztos hogy nem. Nem vagyok neki fontos.

- Honnan veszed? Az ő szájából hallottam, hogy azt mondta, "Jimin fontos nekem" És ha ezt az ő szájából lehet hallani, akkor azt tényleg komolyan gondolja.

- De én akkor sem hiszem, hogy fontos vagyok neki. -Ahogy telefonon keresztül hallottam, Jiho sóhajtott egyet-

- Jimin, figyelj! Most egyszer és utoljára mondom el, hogy FONTOS.VAGY.NEKI! Kérlek, fogd fel, hogy kedvel téged és soha nem akarna magadra hagyni! Érted? Ha nem, akkor addig fogom mondogatni, amíg bele nem megy a fejedbe, hogy kedvel téged és fontos vagy számára. Még mindig nem világos?

- De...

- Nincsen de! Jimin, kérlek szépen, nagyon nagyon nagyon szépen kérlek, hogy értsd meg.

- Jól van. Akkor...fontos vagyok Yoongi számára.

- Na! Ezt szerettem volna hallani! -Hangjából lehetett hallani, hogy mosolyog- Most, hogy ezt megdumáltuk, rátérhetünk egy másikra.

- Jaj, az elején nem ugorhattuk volna át ezt a témát?

- Figyelj, ez most mind nem lényeg! Akkor...te miről szeretnél beszélni?

- Nem tudom. Semmi ötletem sincs.

- Az...szuper. Nekem sincsen.

- Inkább leteszem, mert nem akarom elhasználni az aksit és nem szeretnélek feltartani.

- Megértem.

- Akkor szia!

- Szia, és remélem máskor meg összefutunk!