I'm a mess [Yoonmin ff] ||BEFEJEZETT✓||

21

Yoongi

Épségben hazaértünk mindketten úgy 6 óra körül. Apu és Jimin anyukája ma este nem jönnek haza, de nem is nagyon baj. Így kettesben lehetek Jiminnel, aki jelenleg a kocsiban az igazak álmát alussza. Szép lassan, óvatosan becipeltem a fürdőszobába, ahol betettem a kádba, a kellemes meleg vízbe, majd én is befeküdtem mellé a kádba. Még mindig szuszogott, de legalább volt egy kis rálátásom gyönyörű baba arcára. Szavakba nem tudom önteni mennyire gyönyörű egy látvány, ha ezt a fiút bámulom, és soha nem is hittem volna, hogy egyszer Jimin lesz az az ember, aki a szívemhez fog nőni.

- Szeretlek. -Mondtam ki halkan azt a szót, amit nem olyan könnyen mondanék neki. Bár ezt egyszer már kimondtam, csak most, hogy nem hallja, úgy sokkal jobb-

- Én is szeretlek. -Felelte félálomba, és teljesen nekem nyomta testét. Ijedten tekintettem lejjebb mosolygó arcára, ami még mindig ugyanolyan nyugodtan pihengette magát, mint ahogy eddig-

- É...ébren vagy? -Simogatni kezdtem óvatosan Jimin oldalát, aki nyöszörögve kinyitotta a szemeit-

- Már régóta. -Kuncogott és jobban nekem simult- Szeretlek Yoongi.

- Én is. Ez esetben...megcsókolhatlak? -Kérdeztem tőle, de meg se kellett várnom válaszát, egyből ajkaimra tapadt. Ahogy a méznél is édesebb, puha, vastag ajkai az enyémet érintették, a fellegekben jártam. Soha nem bírtam elképzelni, hogy ennyire finomak az ajkai. Igaz, hogy egyszer volt lehetőségem megkóstólni ezeket a finom ajkakat, de ez a csók még az elsőnél is sokkal sokkal finomabb és jobb volt. Nekem meg 1 tizedmásodperc se kellett, egyből viszonoztam. A hátamra fordulva húztam rá magamra könnyen sérülendő testét, és gyengén derekára markolva csókoltam édes ajkait-

- Nem fáj a nyakad, vagy a hasad? Csúnyán megsérültél.

- Amíg a tested közelében vagyok, addig nem fáj. -Nevetve megsimogattam a hátát-

- Akkor ha elmennék, fájna? -Nevetett ő is-

- Nem csak fájna, sikítanék is! -Felültem Jiminnel a derekamon-

- Akkor nem megyek el sehova. -Nyakamba dörgölte puha arcát és nevetett- Anyuék mikor jönnek?

- Azt nem tudom. De azt igen, hogy legközelebb veled fogok menni, ha sétálni mész!

- De mivan, ha órád lesz? Akkor nem hagyhatod ki őket, csak mert én sétálni akarom. -Aggódó tekintetével végig vizslatta az arcomat, majd kicsit lejjebb is-

- Akkor csak délután megyünk ki sétálni. Ennél jobb ötletem nincsen, mert tény igaz, hogy nekem még tanulnom is kell. -Egy kicsit elnéztem az ablak felé, addig meg hagytam, hogy Jimin pici kezei a testemet vizsgálják-

- Nekem az is jó. Ha veled töltöm a napot itthon, az is jobb, mintha egyedül mennék el sétálni. Főleg ezek után, hogy majdnem meghaltál. -Egyetértően bólogattam, mert tényleg jobb, ha itthon van velem. Addig is tudom, hogy minden rendben van vele, meg persze láthatom picike mozgó testét, és gyönyörű mosolyát-

- Nekem ez rendben van. Anyukád még nem aggódna, mert tudja, hogy itt vagyok melletted, és vigyázok rád.

- De neked is pihenned kéne! Biztos fájhatott. -Érintette meg azt a két testrészemet, ahol meglőtt az az idegen-

- Fájt nagyon. De annál nem is fájhat jobban, ha nem látlak. Ha itt vagy előttem, nem fáj semmim.

- Mi vagyok én? Gyógyszer, vagy valami fájdalomcsillapító? -Nevetett fel kicsikét, amiből mind a ketten hangosabb nevetésbe törtünk ki-

- Talán. -Magamhoz öleltem Jimin testét, majd még 5 perces fürdés után már a hátammal nyomtam az ágyat-

- Ma este itt alszom veled. -Dőlt be az ágyamba Jimin 2 párnával és egy vastag takaróval- Így ni. Kellemesen fogok aludni. -Akaratom ellenére is el kezdtem nevetni Jimin aranyosságán, de ő csak értetlenül bámulta röhögő fejemet- Most mi az? Nem akarod, hogy itt aludjak?

- De, nagyon is akarom! De olyan aranyos vagy, muszáj volt. -Lassan abbahagytam a nevetést és megpaskoltam az ágyat, ezzel jelezve Jiminnek, hogy feküdjön oda mellém- Gyere, feküdj ide. -Mosolyogva fészkelte be magát a falhoz, majd megvárva, míg lekapcsolom a villanyt, orrig betakarta magát-

- Sötét van. -Kuncogott, mikor lassan közelebb húztam testét magamhoz- Nem látlak Yoongi.

- Igen, mert este van. -Kuncogtam én is, de ő csak nyöszörögve nyammogott valamit- Mi az Jimin?

- Nem akarom, hogy ilyen sötét legyen! Látni akarom az arcodat! -Arcomhoz nyúlt és ahol csak ért, simogatott-

- Láthatod az arcomat, ha elalszol.

- De hogyan? Akkor csak feketeséget látok majd, semmi mást. Ráadásul azt se tudom mit látok olyankor.

- Figyelj, ha velem álmodsz, akkor látsz. Szóval aludj el szépen, és álmodj velem. Ha meg nem, teszek róla.

- Jól van Yoongi. Hiszek neked. -Rámrakta a másik takarót is, majd mellkasomba bújva aludt el. Nekem se kellett sok, elég volt az illatát éreznem, elaludtam én is-