I'm a mess [Yoonmin ff] ||BEFEJEZETT✓||

22

Yoongi

Reggel Jiminnel a karjaimban keltem fel a reggel. Hallottam, hogy apáék már itthon voltak mert beszélgetést lehetett hallani, meghogy sült valami a konyhában, és a jó illatok is fellebegtek ide.

- Hmm..biztos valami hús lesz reggelire. Jiminie, kelj fel! -Megsimogattam pihe puha arcát a mellettem alvó fiúnak, hogy felébredjen. Nevetve nyitotta ki a szemét és ült fel egyenesen az ölembe-

- Jó reggelt. Hogy aludtál? -Az nyakamba csimpaszkodva nyújtózott egyet és nyammogott párat-

- Egész jól. Te? -Megigazítottam kócos haját és megfogdostam meleg arcát-

- Jól. Mi ez az illat? -Beleszagolt a levegőbe és megfordult-

- Sül valami odalent. Nem megyünk le? A szülők már itthon vannak, el kellene mesélnem nekik ezt itt. -Rámutattam a hasamra és óvatosan kiemeltem Jimint az ölemből, hogy fel tudja venni a papucsát és le tudjunk menni a nappaliba-

- Anyuu! -Jimin nevetve megölelte anyukáját, én pedig apukámat-

- Minden rendben kisfiam? És Yoongi?

- Velem minden rendben!

- Hát...történt egy két esemény tegnap, amiért történt ez. -Felhúztam a pólómat, hogy mindannyian rálátást kapjanak a hasamon lévő sebre-

- Jézusom! Egyszer Jimin, most te, Yoongi? Mi történt?

- Jimint elengedtem sétálni egyedül, mert nekem meg óráim voltak, de valami idióta elrabolta Jimint, és azt mondta, hogy akkor kapom vissza, ha fizetek neki, de nem fizettem, szóval verekedtem és így jártam.

- Ugye nem komoly?

- Nem, amúgyis gyenge volt az a pisztoly.

- Rendben, remélem tényleg nem komoly. Üljetek le, kész a reggeli. -Bementünk a konyhába és leültünk, hogy együnk- Ma újra magatokra kell hagynunk titeket, mert mennünk kell dolgozni. Ha valami baj van, kérlek szóljatok!

- Nem kell anyu. Megleszünk ketten. Ugye Yoongi? -Jimin rám emelte tekintetét, én pedig bólintottam- Nem lesz baj.

- Bízok benne. De tényleg szóljatok, ha baj van, vagy ha kifogytatok a kajából. És legfőképpen vigyázzatok magatokra, oksi?

Jimin

- Oksi. -Bólogattam és folytattam a reggelimet. Yoongira néztem, aki még mindig az első falatjait ette- Jól érzed magadat?

- Ki? Én?

- Igen, te. Még mindig csak a reggeli elején tartasz, rosszul vagy?

- Nem, csak nincs kedvem enni. Aludni akarok. -Lehajtotta a fejét az asztalra és nyöszörögni kezdett-

- Akkor menjünk fel, a reggelidet elcsomagoljuk. -Húzni kezdtem a vállát, hogy végre elszabaduljon az asztaltól és felhúzhassam a lépcsőn- Yoongi!

- Jó, megyek. Oké? -Felállt az asztaltól és felindult a lépcsőn. A kaját elcsomagoltam, mert nem hagyhatom, hogy megromoljon, majd felszaladtam én is az emeletre, hogy megnézzem Yoongi mit csinál- Végre! -Arccal előre beesett az ágyba- Te nem alszol?

- Nem szeretnék. -Kihúztam alóla a takarót és betakartam vele- Te aludj nyugisan, én itt leszek a szobában.

- Rendben. Majd kelts fel ha van valami.

- Oké. -Leültem a földre és telefonozni kezdtem. Ha már telefonozok, felhívom Taet-

- Szia Jimin! Mi a helyzet, hogy vagy?

- Szia Tae! Minden oké, jól vagyok, és veled mizu?

- Nem hiszed el mi történt!

- Na mesélj, hallgatlak! Mi történt?

- Ma jött át hozzánk az új szomszéd, és annak van 1 lánya és uramisten, iszonyat gyönyörű és kedves!

- Ooo szóval szerelmes lettél mi, Taehyung?

- Igen és olyan jól kijövök vele! Van egy csomó könyve, amit már én is olvastam és csak alig pár hónappal fiatalabb nálam!

- Ez nagyon szuper!

- Ugye? Én se bírom épp ésszel felfogni. Na mindegy, úgy látszik este nekem randim lesz -Mondta büszkén, majd elköszöntünk egymástól és leraktuk a telefont-

- Élete első randija. Túl fogja reagálni a dolgokat -Nevettem egymagamban-

[…]

- Nem, ez nem lesz jó. -Satírozta Yoongi a papírlapot egy kicsi radírral. Miután felkelt, elmondta mit álmodott és utána felvetettem az ötletet, hogy írjon belőle egy történetet. Elég szupi, nem igaz?- Ha jól emlékszem ennek a palinak barnás haja volt. Vagy szőke?

- Tök mindegy Yoongi! Írhatod mindkettőt is.

- Ez igaz is. Akkor a barnás szőke hajú rabló pisztollyal a kezében közelebb lépett a polgármesterhez, vagyis hozzám. Aztán megölt volna engem, hacsak meg nem jelenik egy csapat bandita, akik rablókat és bűnözőket vadásznak. Legyőzték a rablót és visszavitték a múzeumba az ellopott tárgyakat. És aztán leírok még egy pár dolgot ide. -Motyogott egymagába és írkálni kezdte a gondolatait-

- Elolvashatom? -Ugráltam izgatottan a háta mögött, majd csak egy halk hümmögést hallottam-

- Amint végeztem, elolvashatod. -Mondta és elmosolyodott egy idő után- Csak még ezeket leírom. Addig hozol nekem egy pohár vizet?

- Persze -Bólogattam és lementem a konyhába egy pohár vízért. A szüleink már otthon voltak és a munkáról beszéltek egy csésze tea mellett. Kerestem egy üveg poharat és megtöltöttem vízzel, majd felvittem a szobába, ahol Yoongi büszkén nézte a műalkotását- Végeztél?

- Igen, azt hiszem. Mindent leírtam, amit álmodtam és kiegészítettem a végét is. Elolvasod?

- Igen, igen, igen! -Izgatottan odapattogtam hozzá és leraktam a poharat az asztalra, ahol Yoongi a történetet írta. Átadta nekem a jó kis vékony füzetet és olvasni kezdtem az elejétől-

Már 10 perce olvastam a történetet, míg Yoongi izgatottan figyelt engem. Őszintén megvallva nagyon jó író lenne. Ez a történet iszonyatosan menő és nekem nagyon tetszik.

- Mindjárt a végére érek. -Jelentettem ki és lapoztam egyet a füzetben. Amint a következő oldal közepére értem, lefagytam. És ezt Yoongi is észrevette-

- Mi a baj? -Kérdezte és fejemre rakta a kezét- Nem tetszik a történet?

- Dehogynem, nagyon is tetszik, csak...itt az én kezemet kérted meg, vagy-

- A te nevedet látod?

- Igen. Itt van, nézd! Jimin

- Akkor igen. A te kezedet kértem meg.

- De miért nem másét? Hisz az elején az volt, hogy rengeteg emberrel jóban vagy és velem meg csak a történet vége felé találkozol.

- Az igaz, hogy egy csomó jó ember vesz engem körül, de mégis hozzád vonzódtam a legjobban. -Mosolygott- És egyébként meg..ha nagyobb leszel, akkor való életben is megteszem majd. -Megsimogatta a fejemet és közelebb ült hozzám- Szeretlek.

- Én is szeretlek. -Átöleltem és egymás ajkainak estünk. Emlékszem, amikor legelőször találkoztunk. Senki se tudta ki ő, kik a szülei, senki semmit se tudott róla, mindenki csak látta, hogy ki-be megy a suliban. És ezek közé tartoztam én is. De most, szinte mindent tudok róla. És eléggé jól összemelegedtünk. Egymást öleljük, csókoljuk. És szeretjük egymást. Vagyis én nagyon nagyon nagyon nagyon szeretem őt. Remélem ő is így érez irántam-

___________________________________
Szóval egy nagyon nagyon hosszú idő után befejeztem az "I'm a mess" című könyvemet. Remélem azért nem lett unalmas, de én már nem is merem visszaolvasni😆😆 Meg remélem azért valamennyire tetszett, mert én szinte érzem, hogy valahol elrontottam🥲 Mindegy is, remélem tetszett nektek. Vigyázzatok magatokra és szép napot/estét nektek♡︎♡︎♡︎
___________________________________