I'm a mess [Yoonmin ff] ||BEFEJEZETT✓||

05

- Szia anya. -Léptem be a házba, de igazán meglepődtem, mikor megláttam a kanapén örömtől sugárzó anyukámat- Mi történt?

- Semmi fiam. Csak egyszerűen boldog vagyok. Ülj le, mesélj, milyen napod volt.

- Fura. Nancy kórházba került, engem meg leöntöttek csillámporral. Neked?

- Egész jó. De mi történt Nancyvel?

- Jungkook, az osztálytársam lelökte a lépcsőn. Tudod, akivel egy osztályba jártam régen.

- Igen, tudom. És ő is öntött le csillámmal? -Kérdésére válaszképpen csak bólogattam, közben pedig nézelődtem magamon, hogy van-e rajtam még csillám-

- Ugye mindjárt nyári szünet van. Azt hiszem 7-8 hét múlva. -Igen, ez így igaz. Mindjárt vége lesz ennek az átkozott évnek is- És gondoltam, hogy elköltözhetnénk nyáron egy nagyobb lakásba. Mit szólsz?

- De anya! Ezt a házat is eléggé nehezen sikerült megvennünk! Gondolj csak bele, egy nagyobb ház sokkal drágább. Emlékezz arra, hogy régen folyton Nancy családjához jártunk be folyton, és könyörögve kértük, hogy adja el kevesebb áron ezt a házat. Nem akarom, hogy a pénzedet új házra költsd. Jó ez így nekem.

- Örülök, hogy aggódsz a pénz miatt, de nem kell. Nyáron majd elköltözünk oda, ahová csak szeretnél.

- Jó, de a legolcsóbb házat fogok kinézni. -Tettem hozzá, közben feltettem a mutatóujjamat is-

- Nekem aztán mindegy. -Mondta, majd boldogan felsétált az emeletre. Én pedig kimentem egy kisebb utcába sétálni. Teljesen egyedül voltam ott. Vagyis csak azt hittem-

Mögöttem megreccsent egy ág. Ijedtemben hátra fordultam, hogy megnézzem ki az, vagy mi az. Nem láttam egy árva lelket sem, így tovább mentem. Már vagy 3 egész órája sétálok és szerintem ideje már hazamennem. Eleget tettem gondolatomnak, megfordultam és elindultam az ellenkező irányba, ahonnan jöttem.

20 perc séta után ismét meghallottam, hogy reccsent valami, úgyhogy megfordultam. Igaz, egy kis betoji voltam, de közben roppantul kíváncsi is. Amint megfordultam az egyre hangosabb hang felé, egy ijesztő pasast láttam meg. Sokkal sokkal sokkal sokkal magasabb volt nálam, vagy lehetett 2 méter magas. Fekete kapucnija eltakarta arcát, de azért kivehettem belőle egy apró vigyort, ami ott ékesedett szája szélén. Keze tiszta vér volt, és egy...BICSKA?! Amikor észrevettem a fegyvert a kezében, eszeveszettül elkezdtem futni valahová. Sikítottam, visítottam, mint egy kisgyerek és imádkoztam, hogy ne érjen utol.

És mind hiába reménykedtem, a cipőfűzőm megakadt valahol és kikötődött, és sikeresen rálépve a sárba landoltam. Felálltam volna, ha a fura pszichopata gyilkos nem tartott volna vissza a földre. Most legszívesebben zokoghatnékom volt, és igazából semmi se állított meg abban, hogy itt, egy kiserdő szélén a sárban egy fura fickó elől menekülve elbőgjem magamat.

Végig zokogtam egy sort, miközben a fickó nagy lapát tenyerével próbálta elfojtani vékony, magas hangomat, de ez nem igazán jött össze neki.

- Mi lenne, ha végre abbahagynád a sírást? -Emelte fel a másik kezét, amiben a bicska volt. Ijedtemben még jobban elsírtam magamat és mocorogtam- Ahj istenem! -Teljes erejéből a szívemet próbálta volna leszúrni, de sikeresen elmozdultam, úgyhogy a mellkasom és a nyakam közötti részt szúrta le. Iszonyatosan fájt, de még életben vagyok. Ez egy csoda-

Készült volna a második próbálkozásra, hogy végre megöljön, de valami, pontosabban valaki ide futott. Ráugrott a fickóra és kiszedte a kezéből a bicskát. Nem láttam semmit, mert a fájdalom, amit éreztem, iszonyatosan mart. És szerintem ez az egy szúrással épp elég vért vesztettem, vagy mit tudom én, én ezekhez nem értek.

- Jimin! Jimin jól vagy? Mi történt? -Pofozgatott óvatosan valaki. Kinyitottam a szememet és Yoongi aggódó fejével találtam szembe magamat- Hála égnek jól vagy.

- Yoongi? Egy bácsi... -Próbáltam volna felkelni, de Yoongi visszatartott-

- Nyugalom, kihívtam rá a rendőröket. -Nyugtatott, majd feljebb tolva a pólómat, megnézte a sebet-

- Mi történt velem? Meg fogok halni? -Kérdeztem, mire egyből elnevette magát. Én csak értetlenül néztem rá-

- Dehogy te lüke! Nem fogsz meghalni. Nem annyira vészes, hogy kórházba menj. Be tudom neked varrni a sebet.

- Bevarrni??!! Nem mondod komolyan! -Elkezdtem remegni a szó hallatára- Fájni fog? Durván fogod csinálni?

- Ne aggódj már. Ha én csinálom, akkor egész végig csak nevetnél. Hazaviszlek. Ezt a fickót itt hagyom, a rendőrök úgyis idejönnek nemsokára, addig nem fog elszabadulni. -Felállt, majd a pulcsiját a sebemre helyezve elbicegett velem haza-