I'm a mess [Yoonmin ff] ||BEFEJEZETT✓||

08

Rettenetesen félek...

Hátráltam, amíg lehetett. De egyszer csak neki mentem valakinek. Közben mindenki megállt. Hátra vezettem a tekintetemet és egy véres arcú férfit pillantottam meg egy sebbel a szeme alatt. Egy hatalmasat sikítottam, de arcon ütött. A földre estem.

Mikor feleszméltem, láncokkal voltam egy falra rögzítve. Iszonyatosan hideg volt, hogy szaporábban kezdtem el venni a levegőt. Mivel csak egy boxer volt rajtam, természetes, hogy fáztam. Mintha mínusz fokokban ültem volna a hóban, olyan volt. Ketten ültek előttem, közben ijesztő vigyorral játszottak a késsel. Szédülni kezdtem, mikor valaki megfogta a nyakamat és felemelte a fejemet, hogy szemébe nézzek. Yoongi ijesztő tekintetével találkoztam ismét. Elvigyorodott, mikor meglátta síró tekintetemet.

- Nincs miért félned. -Nevetett, én pedig próbáltam visszafojtani azt a sok könnyet, ami a torkomat marta- Engedd ki a könnyeidet, hallani szeretném, ahogy sírsz. -Szorította meg a nyakamat, majd sírni kezdtem. Engedett a szorításból, majd levette a kezét rólam. Visszasétált a két férfihoz, én pedig ahogy tudtam, lerogytam a földre. A láncok persze nem hagyták, így jobban fájt-

Mikor sikeresen abbahagytam a sírást, Yoongi, majd a két férfi is odajött hozzám. Leszedték rólam a láncokat, majd egy hegyes tűvel nyakamtól egészen alhasamig vörös csíkokat szúrtak a bőrömbe. A sebek enyhén véreztek, majd Yoongi ismét nyakamra fogott és a falra tolt. Megint sírni kezdtem. De ő nevetve elővett a nadrágja farzsebéből egy apró bicskát és szívembe helyezte. Egy óriási sikoly volt az utolsó dolog, amire emlékeztem, mert utána minden elsötétült.

Hirtelen megugrottam és megint a szobámban voltam. A sebem is fájt, és megláttam Yoongi a fehér ingjében. Kérdőn rám nézett és közeledni akart felém

- Ne..ne érj hozzám! -Kúsztam egy kicsit hátrébb, mire megtorpant. Csak felvont szemöldökkel nézte mit csinálok-

- Jól vagy? -Jött volna közelebb, de én hátrébb másztam és sikeresen leestem az ágyról. A padlón összehúzva magamat sírni kezdtem- Jimin, mi a baj? Rosszat álmodtál? -Ült le elém törökülésbe- Jimin, kérlek nézz rám. -Beletúrt a hajamba, majd az ölébe húzott és meleg arcomat kezdte el simogatni-

- Y..Yoongi..

- Nyugodj meg. Bármi is történt, most ne gondolj arra. Nyugodj meg szépen. -Nyugtatott egy bíztató mosollyal. Most már biztos csak egy rémálom volt, és valójában ő az igazi Yoongi. Mosolyogva felültem- Gyere, kicserélem a kötésedett. -Felsegített a földről, majd az ágyra ültetve lement a kötszerért. Én pedig kicsit félve, de vissza feküdtem az ágyamba-

[…]

- Kész is vagyunk. Jó így? Nem fáj? -Kérdezte, miután rendesen kicserélte a kötést-

- Nem fáj, ez jó így. De nem vehetnék fel egy pulcsit? Kellemetlenül érzem magamat

- Persze, melyik pulcsi kell? -A szekrény elé lépett- Melyiket szeretnéd felvenni? -Lépett arrébb, hogy én is meg tudjam nézni a szekrényem tartalmát-

- Amelyik szerinted jól áll nekem. -Biccentettem oldalra a fejemet, majd Yoongi nevetve keresgélni kezdett a szekrényemben-

- Ez jó? -Kivett egy fekete színű pulcsit, én pedig bólogattam, hogy az jó lesz- Akkor tessék, vedd fel. -Odaadta a pulcsit, és miközben felvettem, a telefonja pittyegett egyet- Figyu Jimin. -Mondta, én pedig hümmögve jeleztem neki, hogy figyelek- Apa írt nekem, hogy anyukáddal vacsorázik. És azt is írta, hogy ne mondjam el neked, de mivel elmondtam, már mindegy. Te úgyis tudsz róla. De kérlek ne mondd el nekik, hogy ezt tudod.

- Persze, nem fogom. -Mondtam, majd lassan kikelve az ágyamból lementem a lépcsőn- Éhes vagyok. -Benéztem a hűtőbe-

- Akkor felmelegítem a kaját, amit anyukád hagyott. -Kivette a tányért, amiben a rizs volt. A mikróban megmelegítette, én pedig a fejemet támasztva gondolkoztam el azon, hogy mit is álmodtam-

[…]

- Jimin! Jimin! Hahó, köztünk vagy még? -Löködött Yoongi, én pedig felé fordultam- Már vagy percek óta szólítalak. Mi a baj?

- Semmi...csak elgondolkoztam az álmomon. -Mondtam, miközben Yoongi elém tolta az ínycsiklandozó rizst. Mosolyogva enni kezdtem, de aztán a mellettem ülő Yoongira pillantottam- Te nem eszel?

- Nem, köszi. -Mosolygott, majd az ablak felé fordult. Megfogtam a legközelebbi kanalat, és most én kezdtem Yoongit löködni- Igen?

- Mondd, hogy "á" -Mondtam mosolyogva, ő pedig a szemöldökét összevonva kinyitotta a száját. Kuncogva megetettem- Finom?

- Aha, finom. -Mosolygott, én pedig adtam neki még egy falatot- Nem kell, hogy megetess.

- Akkor tessék. -Odaadtam neki a kanalat, és egy másik tányérba átöntöttem a az ennivaló felét. Odatoltam elé- Nem akarom, hogy éhen halj.

- Köszönöm. -Mosolyogva megfogta a kanalat és ő is enni kezdett-

[…]

- Itthon vagyok Jimin!