I'm a mess [Yoonmin ff] ||BEFEJEZETT✓||

13

- Jó napot! Miben segíthetek? -Szólalt meg egy férfi hang, mikor beértünk egy kisebb szobába. A férfi olyan 40 éves lehetett, vagy ha nem, akkor annál kevesebb- Kitalálom, találtatok egy filmet, ami valójában vírus volt.

- Jó napot. Igen, de honnét tudja? -Kérdezte Yoongi felvont szemöldökkel, mikor helyet foglaltunk egy fotelon-

- Minden egyes órában több 20 ember jön azzal, hogy van egy film, ami valójában egy vírus. Szóval kapásból tudom mi a helyzet. Rakják le ide a gépet. -Mutatott az asztalra, Yoongi pedig lerakta a gépet-

- Könnyen meg lehet javítani?

- Igen, már vagy 100-adjára csinálom ezt a mai napon. -Felnyitotta a gépet és ügyködni kezdett rajta- És öhm...ez eltart egy ideig, úgyhogy nyugodtan kimehetnek az előszobába, ha nem akarnak idebent várni.

- Rendben. Akkor gyere Jimin. -Megfogta a kezemet és kihúzott az előszobába, ahol volt 2 kanapé, egy lila szőnyeg és egy csomó festmény. Eléggé tágas volt, úgyhogy házibulit is lehetett volna itt rendezni-

- Hűha...eléggé szép ez az előszoba. -Leültem a kanapéra, ami alattam nagyon besüllyedt- Én ilyen nehéz lennék?

- Nem, ez eleve ilyen. -Leült mellém nevetve Yoongi- Igen, szerintem is szép ez az előszoba. De a mi házunkban 2-szer ekkora.

- 2-szer ekkora? Nekünk 2-szer férne be ide a nappali. Ennél nagyobb szobát elképzelni se bírok.

- Pedig el kéne. Gazdagok vagyunk, természetes, hogy sokkal nagyobb. De nem szeretnék ezzel felvágni. Tudom, hogy ti nem vagytok a leggazdagabbak.

- Hát sajnos. De amúgy tudsz valamit anyuról és apukádról?

- Ha minden rendben megy, akkor nyár elején házasodnak.

- Máris?

- Úgy látszik igen. Apa már nagyon régen volt együtt nővel, anyukád pedig örülne, ha lenne valaki, aki vigyázna rád. Főleg ebben a helyzetben.

- Hát amúgy ez igaz. Amióta apa elhagyott minket, csak mert homofób, azóta anya sokat aggódik értem. Főleg azután, hogy leugrottam egy erkélyről. Nem tagadom, 12 éves korom óta sokszor próbáltam öngyilkos lenni, de Taehyung miatt nem sikerült. Nem akartam magára hagyni, pláne akkor nem, amikor már a barátnője is elhagyta. Ő nem érdemli meg, hogy elveszítse azokat, akiket szeret. De tudod, nem könnyű döntést hozni. Öngyilkos akartam lenni, de nem akartam magára hagyni Taet. És amikor az erkélynél álltam, akkor se tudtam dönteni, hogy ez most jó-e vagy sem. Meg persze anyukám miatt is aggódtam, hogy rossz anyának fogja hinni magát, aki nem vigyázik eleget a fiára. Pedig nála jobb anyukát soha nem bírták volna elképzelni.

- Tudom Jimin. Nem könnyű dolog döntést hozni ilyenkor. Én sose próbáltam öngyilkos lenni, de mindig át tudtam érezni mit érezhetnek az olyan emberek, mint például te. De legközelebb ne próbálj meg öngyilkos lenni. Rendben?

- Rendben. De csak a te kedvedért nem. -Megöleltem, amit ő ismét viszonzott. Talán ez egy új szokásom lesz-

[…]

- Készen vagyok. Most már nincs rajta a vírus, úgyhogy lehet már rendesen használni. -Odaadta a laptopot nekem- Közben átfuttattam az egész gépet és észrevettem, hogy egy csomó vírust letelepített minden egyes fájlba. De most már biztonságosan lehet használni.

- Rendben, köszönjük szépen.

- 100 won lesz pontosan. -Bement a szobába és egy kisebb tatyóval jött ki. Yoongi kifizette a javítást, és utána rögtön mentünk haza-

Time skip🦋

Otthon aludtam az ágyamban, pontosabban Yoongi ölében, mert én ahhoz ragaszkodtam hozzá. Yoongi könyvet olvasott félig kigombolt ingben és egy farmerban, én pedig félmeztelenül aludtam rajta. Őt ez egyáltalán nem zavarta, ahogy engem sem annyira. Hát de most miért? Fiúk vagyunk mindketten.

- Fiúk! -Kinyitódott az ajtó és anya kandikált be rajta- Jimin alszik? -Yoongi bólogatva válaszolt neki- Oh, akkor hagyom pihenni. Majd ha felébred, akkor gyertek le. Beszélnünk kell mind a 4-en.