Gyűlöllek, de mégsem... Oikawa x Oc [Szüneteltetve]

4.rész

Most komolyan. Muszáj volt ide jönnie? Rohadtul nem kértem azt, hogy segítsen a takarításban és még az edző is mondta, ezt nekem kell megcsinálnom. Erre ide tolja a képét és bosszant. komolyan mondom ,,imádom"...khm...a ,,kedves"...khm...tesi tanárunkat.

Ehh...inkább nem ragozom tovább. Jobb, ha elmondom mi történt ezelőtt, mielőtt ez a KEDVES JÓTÉT LÉLEK megjelent volna.

Hosszú órákkal ezelőtt

- Végre...vége a napnak. Ezt a napot IS túléltük.- mondta Yui drága egyetlen barátnőm.

- HEHE...csak neked van vége. Én még itt maradok a klubban és utána takaríthatom a termet. Amúgy is. Yui, neked nem lenne délután klubfoglalkozásod?- kérdeztem meg. Hát igen, ő a varró klubban van, mert IMÁD varrni és még hobbiként is űzi.

- Lenne,de ma kivételesen elmarad. De azt nem mondták, hogy miért. Biztos ne várjalak meg? te is mindig megszoktál várni.

- Biztos.-feleltem kérdésére.- Tudom, hogy mindig megvárlak, de inkább menjél és pihend ki magad.- tettem a kezeimet vállára bíztatásképp.

- Hát jól van.- biggyesztette le a száját.

Nagyon aranyos lány, kis energia bomba, kivéve tesin, ha valami jó dologról van szó, ő már pörög is. Hozzá nem az Oikawa féle pasik illenek. Hanem inkább az olyan életvidám fiú, mint ő. Aki vigyáz rá és megvédi őt. Szegénykém nagyon érzékeny tud lenni, könnyen lehet őt meg siratni,de ha ezt bárki is megteszi vele én leteperem a sárgaföldig.

- De hétvégén eljössz hozzám és eszünk SOK-SOK~ sütit. Na mit szólsz? Benne vagy?

- Benne vagyok! De addig is, éljük túl a hetet. Holnap péntek és utána...jöhet a sütizés. -kacsintottam kedvesen és mosolyogva.

- HURRÁ!- örvendezett Yui.- Akkor szombaton 3-kor nálam. Oké?

-Oké.

- Akkor szia~! Túl fogod élni, ebben biztos vagyok.

- Köszi. Szia és vigyázz magadra!- búcsúztam el Yui-tól.

NYÍLEGYENESEN indultam is el a tornaterem felé. Mielőtt még arra mentem volna, utam először is az öltöző felé vezetett, hogy átvehessem a klub ,,egyenruháját". (Mily' meglepő XD) Miután átvettem, megnéztem magam a tükörben. Annyira nem áll rajtam rosszul. Lila rövid haj és zöld szemekhez, szerintem nem a legjobb, de nem is a legrosszabb választás. Na de mindegy is.

Miután kigyönyörködtem magam, mentem is a tornateremhez. JÉZUSOM! Már 10 km-es körzetből is lehet hallani a labda pattogtatását és az ütés hangját is. És~ Iwaizumi-san üvöltése is. Na már megint mit csinált az a balfék Oikawa? Ha megint valami hülyeséggel piszkálta, komolyan szétrúgom a ,,csinos" kis seggét. Amint beértem, Iwaizumi-san már előbb cselekedett. Eh...pedig én akartam volna az előbb szétverni.

- SZÉP NAPOT MINDENKINEK!- köszöntem a fiúknak jó~ hangosan. És direkt, de ez most mellékes.

- Hali!

- Szia!

- Helló!- köszöntek vissza egyszerre. Az egész terem ,,beleremegett".

- Áh... helló Nana-cha- köszönt volna, de Iwaizumi-san fenékbe rúgta, így nem fejezte be a mondandóját. Jobb is így, legalább nem kell fel idegelnem magam rajta. Habár első órában ez megvolt, szóval tökmindegy. – Áucs...Iwa-chan ezt most miért kellett?

- Na vajon miért? Már megint kezded a hülyeségedet. Az is csoda, hogy még egyáltalán barátkozom veled. De valakinek vigyáznia is kell rád.- mondta a felsőbb éves fiú. Komolyan mondom, rajtuk olyan jókat lehet kacagni, hogy az már fájdalmas.- Ja, amúgy helló Nana!- köszönt utólag vissza ő is.