Gyűlöllek, de mégsem... Oikawa x Oc [Szüneteltetve]

7.rész

Mi ez? Miért nem tudok aludni? Lassan hajnali dél lesz én meg hulla vagyok már mindenhez, még ahhoz is, hogy éljek. Miért kell annak az idiótának zöldségeket beszélnie? ÉS MIÉRT VÍZHANGZIK A FEJEMBEN AZAZ EGYETLEN EGY MONDAT? ,, Az istenit, szeretlek!" ÁHJJJJJJJJJJJJ! EZÉRT MÉG TUTI, HOGY KINYÍROM!!!

- Amúgy is, mennyi az idő?- kérdezem meg, leginkább magamtól. Felnyúlok az éjjeli szekrényre, mivel, mily' meglepő itt van az ágyam mellett és itt töltöm a telcsim. Megnézem az órát...BAZDMEG, ez valami rossz vicc? Hajnali kettő és én még mindig nem alszom!!! Hát ezt nem hiszem el! Reggel olyan fáradt leszek, mint a kurva élet. Hát mindegy. Maximum elalszom az órákon és majd jön a lebaszás. Mindegy, kit érdekel? Túl fáradt vagyok agyalni ehhez is. ÁHJJJJJ! KI VAN A NEM LÉTEZŐ F*SZOM AZ EGÉSSZEL!!! És már megint nem moderálom magam, még agyban sem. Komolyan! Az a marha tényleg akar tőlem valamit? És ami fontosabb...SZERELMET??? MI A FRANC? És így próbálkozik be nálam, hogy piszkál, vagy piszkált egésznap? Mi ez a pasi logika? Mit jelent szerelmesnek lenni? Mit jelent az igaz szerelem? Mi maga a szerelem? És nekem miért ég az arcom még mindig? Egyáltalán miért agyalok ilyeneken hajnali kettőkor? Uram teremtőm, engedd, hogy meghaljak!- Egy szép napon tuti megöllek Oikawa Torou! Tuti! És ezt komolyan is gondolom!- ordítottam bele a párnámba, nehogy nekem anya be jöjjön és ki faggasson, hogy egyáltalán minden oké-e. Mert full vörös fejjel aligha tudnék rá válaszolni, sőt talán még le is esne neki, hogy mi a helyzet, és én azt nem akarom, mert nem jönnénk ki jól belőle, ordítanék és félek, majd ezután nem áll velem szóba egy hétig. Nem is. Egy hónapig. Volt már rá példa, amikor anyu és apu olyan durván összevesztek valami apróságon, és anya nem állt szóba apuval egy hónapig, amíg apu be nem ismerte, hogy anyának van igaza és hozott neki csokit meg egyéb ilyen nyalánkságot. Én még nem vesztem össze anyával és nem is akarok. Komolyan, anyum egy igazi házi sárkány! Lehet nem is apámra, hanem anyámra ütöttem? Mondjuk, sokan mondták, hogy édesanyámra hasonlítok...lehet van benne valami. Hm. Mindegy próbáljunk meg elaludni hátha.

Másnap 6:30-kor szólt az ébresztőm, ami jelezte, hogy ,,NEKED MÁRPEDIG MA SULI VAN!" Márpedig ma nagyon nem akarok suliba menni. Főleg, hogy hulla vagyok. Leginkább forgolódtam, mintsem, hogy aludtam. A tegnapi nap történései zajlottak le leginkább a fejemben, és most...Áh, nekem mindegy, péntek van, majd csak túlélem...valahogy...azt hiszem. Na mindegy, keljünk fel, azt majd lesz valahogy.

Szokásos reggeli rutin: felkel, felöltözz, beágyaz, megreggelizik, fogat mos. Nekem ez a sorrend, szóval csöndben maradsz és figyelsz tovább. Amint lementem, anyával találtam szembe magam.

- Jó reggelt kincsem! Hogy aludtál?- üdvözölt.

- Nem igazán aludtam, sőt, leginkább forgolódtam. – válaszoltam.

- Nem akarsz esetleg itthon maradni, és pihenni?

- Nem, inkább be megyek, és majd csak túlélem. Tudom, hogy aggódsz, ezt meg is értem, de megleszek, köszönöm.

- Rendben, ahogy akarod. Figyelj kicsim, apád ma estére nem fog haza jönni, én meg majd este kilenc fele leszek itthon, de azelőtt még el tudok érted menni a sulihoz, ha gondolod. – mondta.

- Nekem okés. Amúgy sem lesz nagy kedvem haza sétálni, főleg, hogy az utolsó órám szokás szerint, tesi. Ha már úgy is értem fogsz jönni, esetleg, ha időd engedi, akkor Yui-t haza tudnánk vinni? Szerintem ő se nagyon akarna a sok ember között buszozni, főleg, hogy nagyon lefárasztotta őt is az egész nap. – kérdeztem meg anyutól.

- Persze, haza vihetjük. Amúgy is régen láttam már őt is. – egyezett bele. EZAZ!!! Szerintem még Yui is örülni fog.

- Anya!