Gyűlöllek, de mégsem... Oikawa x Oc [Szüneteltetve]

17.rész

Nagyon el lehettem mélyülve a gondolataimba, ugyanis a zenére nem igazán figyeltem, mivel jobban lekötött a fiúk játéka, de leginkább Tendou-nak az előrelátása az, ami igazán megrémisztett, de nem csak ez, hanem Wakatoshi-san-nak a hihetetlen ütőereje. Elképesztő ász, nem is csoda, hogy benne van a TOP 3 legjobbak között. Tendou-nak is meg vannak a maga képességei is és rendesen ki használja.

De Tsutomu-t nem láttam soha se röplabdázni kis kölyök korom óta, de mostanra ő is teljesen más lett, szinte rá se ismerek. Ha általános iskola óta űzi ezt a sportot, akkor nagyon sokat jelenthet neki. Mintha régen mondta volna, hogy....

- Egy nap Nanao-neechan, én leszek a világ legjobb sportolója! Utána téged el foglak venni feleségül és együtt fogunk megöregedni!- állt olyan pózba, mint egy szuperhős.

- Hihi! Mindent bele Tsutomu-kun! Tudom, hogy meg tudod csinálni!- álltam fel a hintáról, majd mutattam neki a kezemet ökölbe szorítva, hogy ököl pacsizzunk.

Most erre visszagondolva elmosolyodtam. Habár azt, hogy feleségül vesz, nem hiszem, hogy komolyan gondolta volna.

Tsutomu szemszög:

- NEKEM DOBD FEL!!!!- kiáltottam Semi-senpai-nak a kezemet feltartva.

- Tessék Goshiki!- passzolta nekem a labdát és egy keresztütéssel zártam VOLNA a játékot, ha Tendou-senpai nem állítja meg azt.

Megint Wakatoshi-ék nyertek! Se baj, leszek majd náluk  jobb is!

A tekintetemmel ránéztem Nanao-neechan-ra. Mosolyog. Min mosolyoghat? Van valami az arcomon? Vagy azon, hogy vesztettünk?

Amióta nem láttam általános óta, nem sok mindent hallottam felőle, de amióta ide jött, hogy Wakatoshi-senpai-nak mondjon köszönetet, egy kicsit felzaklatott ez az egész. Viszont már annak örülök, hogy láthatom őt.

Azért meg bizonyosodok valami felől!

Lépteim egyenesen Wakatoshi-senpai-hoz vezetett.

- Kapitány!- fordult felém a szokásos fapofájával. – Beszélhetnénk egy kicsit? Amennyiben jelenpillanatban ráérsz, és ha lehet négy szemközt.

- Beszéljünk, ha ennyire akarsz. – mondta és megindultunk a terem másik végébe.

- Miről lenne szó?- kérdezte.

- Tetszik neked Nanao-neechan?- nem lacafacáztam, egyből a lényegre térek.

- Te meg miről beszélsz?

- Ne szórakozz! Nanao-neechan elmesélte, hogy milyen kedves voltál, amiért haza vitted őt! És csak szeretnék megbizonyosodni afelől, hogy nem-e teszik neked!- néztem le a földre becsukott szemekkel.

- Ja! Miért tetszene nekem az a lány? Azon kívül, hogy láttam őt az Aoba Johsai elleni meccseinken, meg egyszer összefutottunk személyesen is, még nem jelenti azt, hogy bele is szerettem. – néztem fel Wakatoshi-senpai-ra. – Előbb tanuld meg értelmezni a dolgokat, és csak utána vonj le következtetéseket!

- Huh! Megnyugodtam! Köszönöm, ennyi lett volna!- mentem volna vissza, amennyiben nem fűzne hozzá még valamit.

- Mert neked tetszik az a lány?- fordultam hátra.

- Igen...kiskorom óta!- néztem rá határozottan. – Lehet, hogy most ezt mondtad, hogy te nem kedveled őt, de figyelmeztetlek Wakatoshi-senpai! Nanao-neechan csak is az enyém és senki másé nem lehet, remélem felfogtad!- mutattam az előttem lévőre.

Ezután a beszélgetés után, visszamentünk a többiekhez, és mindent átbeszélve az edzéssel, meg a meccsekkel kapcsolatban lezártuk a mai napot, és mentünk átöltözni. Egy kicsit kínosan érzem magam ezekután.