Gyűlöllek, de mégsem... Oikawa x Oc [Szüneteltetve]

5.rész

A harmadik szett végére az edző is megérkezett. Tele vannak energiával, de azt hogy, nem tudom. Lesz valami,hogy ennyire fel vannak pörögve? Már az ötödik meccsüket játsszák, de már ki is fáradtak.

Azta! Nem is gondoltam volna, hogy ők is tudnak néha energia dúsak lenni. Vagyis....lehet tudnak, de ügyesen ,,titkolják", csak nagy nehezen mutatják ki.

- Oh igen, te még nem is tudod Nanao-san. Jövő hét szerdán lesz egy gyakorlómeccs a Karasuno ellen.- komolyan? Erről hamarabb nem tudott volna szólni, vagy mi?

- Akkor ezért vannak...khm...vagyis voltak tele energiával.- adtam reakciót az edzőnek, még mielőtt hangosan kimondtam volna az előbbi gondolataimat. Habár, az elég nagy pofátlanság lett volna, ha kimondom amit gondolok, de inkább türtőztetem magam. Mindegy.

- Ne haragudj, hogy most szóltam, már mondani akartam neked hamarabb is, csak el felejtettem. - kért bocsánatot a felnőtt férfi, de nem mintha szükség lett volna rá.

- Ugyan, semmi baj. Megesik az ilyesmi néha. - még velem is. – De köszönöm, hogy szólt. - így legalább más csapatokat is megtudok figyelni, mint például a csapatjátékukat, stb. Na de várjunk csak egy percet! Csak nem AZ a csapat...- Gondolom az a csapat akiket úgy hívtak régebben, hogy a röpképtelen varjak. Vagy netán tévednék?- nem mintha kérdeznem kéne, de hát most ez van.

- De igen, ők azok. Viszont kiszabtunk egy feltételt.

- Mint például?- érdeklődtem meg. Ha már belekezdett, akkor miért ne kérdezhetném meg, de nem mintha kéne.

- Ha Tobio-chan-t beteszik a kezdő felállásba. Aitatata...Iwa-chan ez fájt. Miért vagy ilyen durva, ha le kell engem ültetni?- válaszolt a kérdésemre az a BALFÁCÁN.

- Mi a...? Veled meg mi történt te gyerek?- vontam kérdőre a barnahajút.

- Rosszul léptem és kibicsaklott a bokám. –válaszolta meg kérdésem.

- Hát nem is TE lennél, komolyan mondom. Ekkora balfácán is csak te lehetsz.- gúnyolódtam vele. Megérdemli, ha már ekkora balfasz.

- PONT MOST? OIKAWA! HÁNYSZOR MONDTAM EL NEKED, HOGY ALAPOSABBAN KELLENE BEMELEGÍTENED? DE PERSZE, HOGY A FALNAK BESZÉLEK.- ordított az edző a barnahajú fiúval. De persze, hogy mindenkinek ma van az az ,,állandóan ordíthatnékom támad" nap. Most komolyan mi bajuk van ilyenkor?

- Bocsánat edző bá, de ígérem Szerdára felépülök és KICSATTANÓ ENERGIÁBAN leszek.- tette össze két kezét, miközben bocsánatot kért. Hogy a francba lehet valaki ENNYIRE bosszantó? Menjen már haza magának! Felakasztom komolyan mondom.

- Merem remélni! Iwaizumi, Nanao!- szólított fel minket.- Hétvégén, ha ráértek, akkor menjetek és ápoljátok légy szíves. Nem hozhatjuk szégyenbe a csapatot.

- Öhm...izé...edző bá...nekem szombatra programom van, de vasárnap szabad vagyok.- egy icipicit csúnyán nézett rám. Látom nem nagyon tetszik neki annyira a dolog. Végül elfogadta a tényt.

- Én szombaton és vasárnap is ráérek szóval nekem okés. Plusz addig eltudom vinni neki a leckét.- ez biztos, hogy Iwaizumi-san? Megszállták volna vagy mi a bánat?

Miután ezt megbeszéltük, ez idő után az edzésnek is vége lett. A fiúk elmentek, én még maradtam. A büntimet nem úszom meg egykönnyen. Mert erről is csak az EGOISTA OIKAWA tehet. Hogy a rák egye ki a szívét...ja mi?

Megkerestem a takarító eszközöket, szerencsémre meg is találtam és nekiálltam ledolgozni a ,,melót". Jó volt, tetszett ez a csönd, mindaddig amíg ez a BIZONYOS VALAKI meg nem zavarta ezt a pillanatot. Hát persze. Megint nem nyugszom, addig amíg ez a PLAYBOY az őrületbe nem kerget. MEGVEREM! KOMOLYAN MONDOM, HOGY MEGVEREM!!!

- Na-na-o-chan!- tagolta el a nevemet. MEGVEREM!- Hadd segítsek takarítani. Tudod, több kéz, előbb kész.

- Aha, hogy aztán még jobban rontsad a jelenlegi állapotodat? Kösz de megcsinálom egymagam is. Különben is, neked nem otthon kellene lenned?- elleneztem az ,,ajánlatát".

- Apum azt mondta jönni fog értem,de egy kicsit későre fog ideérni. Naaa~! Kérlek~! Létszi létszi!- kérlelt továbbra is.

- NEM!- zártam le ennyivel.

- Nem érdekel én akkor is segí...basszus.- összerogyott.

- Nem megmondtam? De te nem hallgatsz rám és persze, hogy a falnak beszélek. Nem, de te csak azért is akadékoskodsz. Gyere, hadd segítsek.- mentem oda hozzá, majd óvatosan felsegítettem a fiút. Felállítottam a földről, átkaroltam a derekát és karját a vállamra helyeztem, majd leültettem az egyik padra.

- Nehéz vagy te gyerek. Hozok egy vizes ruhát. Addig ne menj sehova, mert aztán megint eltaknyolsz, de aztán nem foglak felsegíteni.

- Olyan kegyetlen vagy Nana-chan.

- Nem mondod!- szem forgatva néztem rá majd kerestem egy vizes ruhát amit nem sikerült megtalálnom, így Oikawa ide adta a törölközőjét és azt használtam. Majd ezután rátettem a sérült lábára, amire a kicsit felszisszent. Heh...megérdemli ez az idióta. Kell neki nem a másikra hallgatni.

- Mondd csak. Nem fájt?- mégis...MI A FRANC EZ A KÉRDÉS?

- A sérült bokád mellé akarsz egy betört orrot is? Mert akkor szívesen megteszem.- néztem rá csúnyán az ujjaimat tördelve.

- Ijesztő vagy...de a kérdésemre nem kaptam választ.

- Mégis minek kellett volna, hogy fájjon?- kérdeztem meg tőle. Komolyan nem értem a kérdést. Mit akar ez egyáltalán jelenteni?

- Hát amikor leestél a mennyből.- válaszolt csillogó szemekkel a kérdésemre.

- Ez valami rossz csajozós duma akarna lenni?- vontam kérdőre ezt a marhát. Ennyire vágyik a halálra?

- Nem, ez inkább, hogy JÓ akart lenni. Amúgy meg volna egy kérdésem hozzád.- mondta ezt full komoly arccal és mélyebb hangon. Valami komoly dologról lehet szó.

- És mi volna az a kérdés?

- Miért viselkedsz velem ilyen ellenségesen?

És itt az ötödik rész.

Gyerekekegy kéréssel fordulnék felétek. Nekérdezzétek meg állandóan, hogy mikor jön a kövi rész, mert nem tudom. Az attólfügg lesz-e hozzá ötletem és gép közelben vagyok, addig is kérlek titeket kedves olvasók, hogy legyetektürelemmel. Köszönöm.

Addig is vigyázzatok magatokra!