Gyűlöllek, de mégsem... Oikawa x Oc [Szüneteltetve]

11.rész

A film után, elkezdtük kibeszélni az egész történetet. Például, hogy Mirabell-t miért nem volt képes a saját nagyanyja megérteni, vagy Bruno nevét miért nem szabadott megemlegetni, meg hogy Camillo milyen egy kibaszott helyes srác, meg egyéb ilyen nyalánkságok.

- De komolyan, azért ekkora trollnak nem kellett volna lennie Abuela-nak. Értem én, de akkor is!- mondta el a véleményét Yui. – De Camillo-t...meg kell hagyni rohadt jól néz ki! Kis csipkelődő típus, de awwww!

- Ebben legalább egyetértünk! Camillo tényleg jól néz ki, de azért, szerintem, Bruno sem olyan rossz. Ő is nagyon cukker, meg azért, én megértem miért tette azt, amit tett. – jó, ennek aligha volt bármi értelme is, de esküszöm, hogy igyekszem normálisan beszélni. Az Oikawa-val való beszélgetés lenne rám hatással? Egy időre elkalandozhattam, mivel Yui egy ideje bökdösi a karomat.

- Nana-chan, minden oké? Olyan lehangoltnak tűnsz. Mintha nem is lett volna életkedved átjönni hozzám. – nézett rám legörbült szájjal.

- Persze, megvagyok, csak...Amióta az a barom bevallotta nekem az érzéseit, és elmondta miért csinálta azokat a dolgokat az oviban, azóta egy kicsit...nem is tudom, mintha kihatna ez most a mindennapjaimra. Meg ami most rá tesz egy lapáttal, azaz, hogy holnap megyek Oikawa-hoz ápolni őt, mivel volt akkora balfasz, hogy kitörte a lábát. De neked meg megígértem, hogy átjövök hozzád!- néztem Yui-ra. – Plusz, az igazság az, hogy az este se igen tudtam aludni. A tegnapi napom is fárasztó volt.

- Nem szeretnél enni egy kis sütit?

- De szeretnék!

- Akkor, menjünk le!- mondta, majd a karomnál fogva húzott maga után, persze óvatosan, nehogy eltaknyoljak, egyenesen a konyhába.

Amint leértünk, Inoue-san mondta, hogy már lehet belőle enni, mivel kihűlt. De ettől függetlenül nagyon finom és puha. Közben teát, vagy gyümölcslevet is ittunk mellé, persze nem összevissza.

- Yui, neked még mindig olyan ügyes kezeid vannak! De komolyan!- mondtam neki teli szájjal, de eltakartam azt, mert vagyok ilyen illedelmes.

- Ugyan, csak....AHJ Nana-chan, zavarba hozol!- fogta két keze közé az arcát, és ami még aranyosabb, azaz, hogy elpirult.

A süti után még beszélgettünk, majd nekem mennem kellett nehogy lekéssem a buszt.

Amint felhúztam a cipőm, és a táskámat is felkaptam a hátamra, elköszöntem Inoue-san-tól és Yui-val elmentünk egyenest a buszmegállóhoz, ahonnan leszálltam, és persze odafele menet is beszélgettünk.

- Szóval, akkor holnap mész Oikawa-hoz, igaz?- érdeklődve nézett rám. Ennyire tetszik neki, vagy mi? Vagy ez szimplán csak rajongás? Hát, szerintem az utóbbi. Mondjuk az Oikawa iránt érzett SZERELME majd elmúlik...remélhetőleg.

- Igen, sajnálatomra. Közben meg rohadtul nincs kedvem!

- Akkor miért nem mondtad az edzőnek, hogy nem akarsz menni?- nézett értetlen fejjel. És láttam ott a kérdőjelet a feje mellett.

- Hülye vagy? Ha lemondtam volna, akkor az edző biztos leharapta volna a fejem! Habár...nem olyan gonosz igazából, csak van hogy kinézem belőle, hogyha azt mondom neki ,,Ne haragudjon edző, de azon a napon nem érek rá, mivel már van arra a napra programom!" , akkor belekezdett volna valami nagyon hosszú hegyi beszédbe, aminek talán soha a büdös életbe nem lett volna vége!- adtam meg a válaszom Yui-nak.

- Oh, értem! Az igaz, hogy nem olyan gonosz. – értett velem egyet. – Emlékszem bejött egyszer helyettesíteni osztályfőnöki órára, és azt mondta, hogy szabad program. Az volt számomra, számunkra a mennyország. A tesi után meg főleg jól jött, mert biztos nem bírtuk volna ki azt az órát, valószínűleg el is aludtunk volna, aminek az ofő biztos nem örült volna.