Gyűlöllek, de mégsem... Oikawa x Oc [Szüneteltetve]

8.rész

Ez a vadbarom! Ha a tegnapi napról van szó, én komolyan mondom, hogy leugrom a tetőről. Könyörgöm, valaki segítsen, nem akarok ezzel a marhával egy légtérben lenni, főleg nem a tetőn! Igaz én voltam az ötlet gazda, hogy menjünk fel a tetőre, mert ott csendesebb, de na, jobb ötletem nem volt! Most mond meg, te hol beszélgetnél valamiről azzal a személlyel, egy, akit utálsz, kettő, és csak rátok tartozik? Hát a szertárban biztos nem, mert ott minden lenne, csak nem beszélgetés.

Már majdnem a tetőhöz érkeztünk. Hajjjhh....minek ennyi lépcső az iskolába? Mire felérek, le megy a nap, vagy lerohad a lábam! Időközben azért kínos is volt ez az egész. Mert az azért, hogy néz ki már, hogy a suli szépfiúja és egy olyan hozzám hasonló senki beszélgetni fognak, mintha már régebb óta ismerik egymás, vagy elhív egy random lányt beszélgetni, vagy ami még rosszabb...követi őt, mint valami őrült rajongó? Úristen, szinte ég az arcom! Megint vörös lenne, mint a paradicsom? Francba az egésszel! Érzem, hogy ettől az egész beszélgetéstől meg fogok őrülni, és majd fenekestül felforgat mindent, leginkább az egész életemet.

- Meg is érkeztünk!- szólt Oikawa. – Nana-chan, minden oké? Annyira magadba zuhantál, hogy azt hittem-

- Meg vagyok, csak elkalandoztam. – válaszoltam. Mit érdekli egyáltalán, hogy mi van velem? Ez is a szerelemhez tartozna, vagy mi? Már kiértünk az ajtón és egy picit megcsapott a tavaszi szellő. Mit meg ne mondjak egész kellemes most ,,ki szellőztetni" a fejem.

- Na szóval... - kezdett bele. – A tegnapi napról lenne szó. – B*ZDMEG! TUDTAM! ANNYIRA TUDTAM! JÓL VAN, OKÉ, UGROK LEFELE!!!!

- Ha...ha a tegnapi vallomásodról lenne szó, akkor-

- Ja, hát nem csak arról, hanem a büntetésedről is, amit tegnap nem fejeztél be. – baszki~, ez kezd egyre elfajultabb lenni, valaki könyörgöm, jöjjön, azt szakítsa félbe ezt a beszélgetést, mert már tényleg nem bírom! Könyörgöm bárki, akárki!- Megfogadtam a tanácsodat és megcsináltam helyetted! Szívesen!- hogy...mit mondott az előbb? Rosszul hallottam?

- TE KOMOLYAN ENNYIRE IDIÓTA VAGY? AZT TUDTAM, HOGY HÜLYE VAGY, DE NEM GONDOLTAM, VOLNA, HOGY ENNYIRE!!!! EGYÁLTALÁN MI A SZART KERESEL TE ITT A SULIBAN A SÉRÜLT LÁBADDAL? NEM PIHENNED KELLENE???- kezdtem el leordítani a fejét. Komolyan ekkora vadbarom, hogy a sérült lábával bejön a suliba és közli velem, hogy ,,Beszélni akarok veled!"? Nem normális! Komolyan mondom ezt a gyereket a bolondok házából fogadták be!

- Hát ööö...dee...csak nem akartam otthon ülni és vakarni a seggem, ezért gondoltam ma még bejövök a suliba, szóval...

- Arra gondoltál már, hogy a hír gyorsan elterjedhet, hogy a ,,Hatalmas és jóképű Oikawa megsérült!"? Van agyad egyáltalán? És különben is nem kértelek meg, hogy csináld meg helyettem, mondjuk, csodálkozom is, hogy a tanci még nem keresett meg! Még egy ilyen húzás és küldelek egyenest a pokolba!

- Jól van már, na! Nem kell ordibálni velem! Már az is baj, ha csak szimplán beszélgetni akarok valakivel?

- Arra ott van Iwaizumi-san. – vágtam rá minden teketóriázás nélkül.

- Jó, de vele minden nap beszélgetek, veled meg ritka alkalommal.

- Ami szerintem jobb is. Ha meg akarsz halni, én tudok benne segíteni. Csak szólj!- minél hamarabb próbálok ennek a beszélgetésnek véget vetni, mert ez tényleg kezd elfajulni.

- Neked komolyan, mi bajod van velem? Mit ártottam neked?- kérdezett vissza, de most komoly hangnembe.

- Nekem mi bajom van veled? Az egész napomat megkeseríted és az rátett egy lapáttal, hogy tegnap vallottál nekem sze...szerelmet!- itt elhalkultam, majd folytattam. – Miattad volt tegnap este álmatlan éjszakám, plusz téged rajzoltalak le véletlenül az első órában, ami rajz volt, mily' meglepő, és most is itt ,,boldogítasz" a marhaságaiddal!!! Elegem van belőled, de már k*rvára.