Gyűlöllek, de mégsem... Oikawa x Oc [Szüneteltetve]

14.rész

Rendben! Cipőt fel és húzás innen elfele.

Ide biztos, hogy nem jövök többé! Ha mégis, akkor maximum csak azért jönnék ide, hogy megöljem.

Meg sem álltam hazáig, ameddig fel nem botlottam a saját lábamban, és estem egy nagyot.

- Kurva élet!- szitkozódtam magamban. – Remek! A térdemet meghorzsoltam, fáj!- és nem elég, de még előtte felbasztam magam Oikawa-n, gondoltam magamban, mert ha hangosan mondanám ki, akkor az már NAGYON GÁZ lenne, sőt inkább CIKI. Majd csak haza sétálok, kínok közepette, egyszer csak odaérek. De még nagyon messze vagyok a háztól...FASZOM!

Lassan, de leginkább óvatosan felálltam és megindultam. Egyébként szépen nézhetek ki, senki nem néz hülyének, de amúgy is majdnem estefelé már aligha lenne bárki is az utcán, ha csak nem a boltba ment és onnan megy haza, vagy aki nagyon mazochista az még ilyenkor kint fut. Habár szólhatnék anyáéknak, de ők ma sem lesznek otthon, Kindaichi meg már valószínűleg otthon van, Kunimi-t nem ugráltatom, sőt leginkább senkit sem szeretnék. Remek Nana, magadra vagy utalva!

- Nanao?- szólított valaki, akinek a hangját nem tudom hova tenni. Meg hát, Katsuki Nanao a teljes nevem, üdvözöllek!

- Ne haragudj, de te ki vagy?- fordultam az ismeretlen hang irányába.

- Ugyan már, hiszen ismersz! A te csapatod az, akik NON STOP kikap a mi sulink ellen, és még ha jó is volt az ,,állásuk", akkor is mi nyertünk!- esküszöm nem tudom ki ez. Viszont rohadt magas a srác. Van más suli, ahol ilyen magas srácok vannak? Mert ami jelenleg elsőnek beugrik, az a Shiratorizawa.

- Akkor, te Shiratorizawa-s vagy!- bólintott.

- Csak mond már el neki a nevedet, ne fáraszd szegény lányt!- jelent meg mögötte egy vele egy magas srác, sötét olívabarna színű hajú és ugyanilyen szemű. Mély hangja egy kicsit megborzongatott, DE NEM ABBAN AZ ÉRTELEMBEN csak most mondom!

- Akkor te nyilván Ushijima Wakatoshi vagy. – mutattam az említettre, mire ő bólintott.

- Bezzeg az enyémet nem tudod! Nem igazság!- tette keresztbe a kezét a vörös hajú. Oh, már rá jöttem!

- Te meg Tendou Satori vagy! – mondtam neki, mire örömében vigyorogni kezdett, ami inkább vicsor.

- Na végre rájöttél Nanao!- egyáltalán Tendou honnan tudja a nevem?

- Bocsi, hogy itt zargattunk téged Nanao. Csak Tendou nem bírt magával és muszáj volt téged leszólítania. – kért elnézést Wakatoshi, fapofával.

- Nem történt nagy baj, csak egy pillanatra lesokkolódtam, hogy egy random valaki így leszólított engem. – mondtam, majd tettem volna egy lépést, persze hazafelé, de persze, hogy megint elesek, amíg az egyikük el nem kapott.

- Jól vagy?- kérdezte a kéz tulajdonosa a mély hangján, aki persze hogy Wakatoshi volt az.

- Megvagyok!- kapálóztam a szabad kezemmel. – Meg vagyok, tényleg, csak hogy is mondjam...Mindegy meg vagyok, köszi.

- Nekem úgy tűnik, hogy elestél az előbb és térded meg is sérült. - guggolt le Tendou és vette szemügyre az említett sérült testrészem. – Ne segítsünk haza vinni téged?

- Ne-nem...k-kell! Ha-haza sétálok, t-tényleg! Nem kell segíteni! Komolyan, tényleg nem ke-

- Majd én haza viszlek!- mondta Wakatoshi, aztán azzal a lendülettel a hátára is vett. – Tendou te menj vissza a kollégiumba és mond meg az ügyeletes tanárnak, hogy én majd később érek vissza!