Gyűlöllek, de mégsem... Oikawa x Oc [Szüneteltetve]

6.rész

- Mi...?- fordultam felé. Még ő kérdi ezt tőlem? Elfelejtette volna?- Jöjjél rá magadtól, mert én biza nem mondok semmit és ez fix. – vágtam hozzá a szavakat flegmán.

- Ártottam én neked valamikor?- leblokkoltam.

- Te tényleg...gyökér vagy. Úgy látszik valóban elfelejtetted.

- Mit is?- faggatott tovább. Úgy látszik kezdi komolyan venni ezt a témát. Gyorsan terelni kéne a szót, de nem erre.

Szerencsére ott volt a közelemben egy röplabda, látszik szeret az UNIVERZUM, felvettem és egy dühös ,,mosollyal" és mérges fejjel, hozzá vágtam a fejéhez, de teljes erőbedobással. PONT NEKI AZ ORRÁNAK! Hát tényleg kellett neki a sérült lába mellé egy betört orr is.

- GONDOLKOZZ MÁR B*ZDMEG! NA MAJD PONT ELFOGOM MONDANI EGY ILYEN BÜDÖS PARASZTNAK, MINT TE!- ordítottam le a fejét, de utána vettem egy mély levegőt, majd folytattam viszonylag ,,nyugodtabban"...khm...nyugodtabban. – Komolyan hülye vagy, vagy csak tetteted? Gondolkodj el rajta, utána gyere, ha rájöttél!

- Nana-chan. Figyelj, ha bármit is tettem, kérlek bocsáss meg!

- Oh, már bocsánatot is kérsz? Annak ellenére, hogy nem emlékszel?

- De komolyan, tettem valamit, amitől utálsz engem?

- Igen tettél, de akkor sem mondom el. Próbálj meg visszaemlékezni, amikor egy kis szaros voltál!

- Ki...kis...szaros?- nézett rám bambán.

Hát ez nem normális! Miért állt fel a padról? Ami fontosabb...miért jön egyenesen felém? És nem is akármilyen fejjel...komoly arccal.

- Hülye vagy Oikawa? Már a másik lábadat is tönkre akarod tenni?

- Az nem érdekel most engem. Addig nem hagylak békén, ameddig nem árulod el, hogy miért vagy velem ilyen ellenséges. Csak ez érdekel. Semmi más.- mondta. Oda mentem hozzá, kezemben a felmosóval, és szabad kezemmel DURR! egy pofon a ,,csinos" kis pofikájára. És meg is látszik. Háháá...nem gondoltam volna, hogy annak majd talán nyoma is marad.

- Miért akarod tudni?- kérdeztem meg Oikawa-tól.

- Mert csak szimplán tudni akarom!- válaszolta. Nem érdekli, hogy felpofoztam?

- Ez nem válasz! FASZOM! AZ EGÉSZ NAPOMAT MEGKESERÍTETTED! PISZKÁLTÁL, MERT MÁS SZÍNŰ VOLT A HAJAM! AZTÁN JÖTT AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA! OTT IS, UGYANEZ! MEG YUIT FELLÖKTÉTEK, RUGDOSTÁTOK ÉS HOMOKKAL DOBÁLTÁTOK! LEHET, HOGY YUI ELFELEJTETTE, DE ÉN NEM!- engedtem ki magamból azt, amit már ki kellett volna (nem, nem azt amire gondolsz XD).

- Nana-cha-

- KUSSOLJ! MÁR ÍGY IS ELEGET MONDTAM! MOST PEDIG ÜLJÉL LE A P*CSÁDRA!- vettem egy nagy levegőt. Komolyan, mellette soha nem tudok nyugodt lenni. – Egyáltalán, mikor is jönnek érted? Már kezdesz rohadtul idegesíteni, és fáradt is vagyok, meg pluszban ezt a takarítást is be kell fejeznem! Létszíves üljél lefele a k*baszott seggedre és maradj nyugton! Kérlek!