Gyűlöllek, de mégsem... Oikawa x Oc [Szüneteltetve]

9.rész

-Nana-chan. Kelj fel!- valaki rázogat, val'szeg Yui. – Nana-chan!

- Jól van, ébren vagyok. – mondtam és néztem Yui-ra álmos tekintettel. – Mi történt?

- Elaludtál az órán, és már öt perce kicsöngettek. És egy kicsit, hogy is mondjam? Nagyon hallatszódott, ahogyan aludtál, mint például egy ,,kicsit" hangosan beszéltél álmodban. – mutatta két ujjával a kicsi-t.

- Ajjjjj istenem! Kapok ezért valami büntit?- kérdeztem meg legjobb barátnőmtől, és közben az arcomat a kezeim közé temettem.

- Nem kapsz nyugi.

- Huh...meg nyugodtam. Már csak az ,,hiányzott". Mit mondott? Volt egyáltalán valami említésre méltó a mai órán?

- Semmi extrát. – ült le az előttem lévő padnak a székére és fordult hátra. – Max. annyit, hogy ma megint össze leszünk vonva a harmadikosokkal, azaz-

- Ne fojtasd, megint azzal a baromarccal kell egy levegőt szívnom, igaz? Meddig nem fogok tőle megszabadulni?

- A ballagásig biztos, hogy nem, főleg a klubban. Egyáltalán miért a fiú röpi csapathoz adtad le a jelentkezésed, mint menedzser?- magam előtt látom az értetlen fejét, ami nem mellesleg annyira aranyos, ahogy szokott vele nézni, ha nem ért valamit.

- Mert a lányok bizonyos része csak hisztizni tud, ha kikap egy másik csapattól, és nem lehet őket ütni, a fiúkat igen, főleg azt az EGOISTA OIKAWA-t. Olyan ütni való feje van, hogy lehetne simán a bokszzsákom. – itt már összeütöttem a két kezem ökölbe szorítva. De tényleg olyan ütni való feje van, szerintem még Iwaizumi-san is élvezi, amikor megveri, vagy ellátja a baját. Hehe...elrabolom és felkötöm, aztán már üthetem addig, amíg mozog.

- Nana-chan, minden oké? Olyan ijesztő fejet vágsz.

- Persze, csak azon gondolkodtam, hogy, hogyan tegyem el láb alól azt a marhát.

- Ja jó, csak mert már becsöngettek.

- Mi? Pedig még csak 5 perc sem telt el! Milyen óra most a következő?

- Matek. Mindenki rémálma, tudod. – válaszolt ,,halál nyugodt" hangnemben.

Ez idő alatt már a tanár is megérkezett, és megkezdődött az Egy Éjszaka Freddy-ékkel. A matek az ahol mindenki szenved, még én is meg Yui is. Leginkább ő az, aki nemigen vágja a matekot. De Yui jár tanárhoz, és olyankor meg is érti, de amikor kikapja a dogát, akkor csak néz értetlen fejjel, hogy ,,Ez mi?". Volt már egyszer olyan, hogy elmondta a tanci, hogy mi lesz a dogában, de amikor kikaptuk, akkor mindenki nézett csodálkozva, még én is. Rohadtul nem az volt, amit a tanci mondott.

(írói megj.: megtörtént események alapján. Annyi a sztori, hogy ugyebár a vektorokat vettük át, és azt mondta, hogy az elméletet fogja kérdezni...na kitaláljátok, hogy mi volt benne? Hát minden, csak nem az elmélet. És amikor be lett írva a krétába, akkor mindenkinek sz*r lett, még nekem is. XD Nem tudom, de szerintem a tancinak elborult az agya, amit meg is értek, mert amilyen osztály vagyunk...?)

~Time skip~

Suli után, Yui-val kimentünk a suli elé megvárni anyát. Időközben elmondtam neki a korábban történteket, és ő is fel volt háborodva, hogy miket tett velem, és hogy miért csinálta. Őszintén, meg is lepődtem, hogy így kiakadt, pedig ő is rajong Oikawa-ért. De ő sem gondolta volna, hogy Oikawa tud egyáltalán szerelmes is lenni. Eközben már anya is megérkezett, beszálltunk és elmeséltük a mai nap történteket, persze egy bizonyos részt kihagyva. Anya meg Yui nagyon jól el szoktak beszélgetni és ennek nagyon örülök. Egyenesen Yui háza fele vettük az irányt, ugyebár megígértük neki, hogy haza visszük, és ezért nagyon hálás is volt. Nem mondom azt, hogy nagyon messze lakna, de nem is túl közel, inkább azaz is-is kategória. De élve haza vittük, meg még mellé azt akarta, hogy menjünk be hozzá, mi persze elmondtuk neki, hogy nem érünk rá, amit persze meg is értett. Megöleltük egymást, anyutól is elköszönt, kiszállt a járműből és megvárta, amíg elindulunk. Én persze integettem neki a kocsinak az ablakából és egyenest mentünk haza.