Gyűlöllek, de mégsem... Oikawa x Oc [Szüneteltetve]

18.rész

A Shiratotizawa-s látogatásom óta eltelt idő 1 nap, és utána elég gyorsan elérkezett az a nap is, amit talán nagyon vártam. Ugyanis múlt héten lezsírozott az edző egy edző meccset a Karasuno-sok ellen, azzal a feltétellel, hogy Kageyama Tobio benne legyen a kezdő csapatban és ugyebár játszhasson. Nem tudom, hogy ez mire lesz vagy lenne jó az edzőnek és a többieknek, de ha ez van akkor ez van.

A nagy agyalások közepette átöltöztem a csapat egyen melegítőjébe, mondjuk a hosszú melegítő nadrág helyett felvettem egy rövid sport nadrágot, mert tavasz van és van olyan idő kint és bent is, hogy majd' megsüljön az ember. Viszont a csapat jellegzetes egyen pólóját felvettem, mert hát azért csak ne legyek ekkora szemét egy ilyen napon a csapatommal szemben. Ezen jókat kuncogva magamban mentem a torna terembe, ahol a fiúk nagyban melegítenek be az edző mérkőzésre.

-Helló fiúk! - köszöntem a srácoknak. Amikor ők is vissza köszöntek, jöttek felém a kérdések, hogy hol voltam, miért nem jöttem tegnap, én meg persze azt mondtam nekik hogy nem éreztem jól magam, utána vissza zavartam őket, hogy folytassák azt amit az előbb. Közben én is elkezdtem ellátni a nekem szánt feladatokat, kulacsokat feltölteni, kihozni a mezeket a raktárból, stb., időközben segítettem még a labdákat is össze szedni, amik a nagy leütések közben gurultak szana meg széjjel. Viszont még azon is filózok, hogy vajon Iwaizumi-san tud-e az esetről, ami történt...a Wakatoshi-s eset. Remélem nem. Mert ha Iwaizumi-san is meg tudja, akkor mondom, ha ő és még Oikawa össze állnak, akkor ott világ vége fuss amerre látsz helyzet lesz. Na de mindegy is, igazából nekem nyolc.

Eközben az ellenfelünk is betoppant, köszöntek utána az edző jóvoltából meg lettem bízva azzal, hogy kísérjem el őket a nekik szánt öltözőig. Hát oké. A szemüveges ürge meg köszönte a csapat nevében is a segítségemet, amit persze egy szívesennel viszonoztam, majd mentem vissza a torna terembe, időközben a lelátón is kezdtek az emberek gyülkezeni. És persze, hogy majdnem a nagyja szinte lányokból állt.

- Nana-chan~!- hallottam egy hangot fentről. Oda néztem és Yui volt az, miközben még integetett is! Hát ő meg mit keres itt? Ja tudom! Oikawa...hát persze. Integettem neki vissza, jelezve ezzel, hogy nem vagyok még süket.

Eztán a Karasuno-sok is megjelentek átöltözve, tásktástól mindenestől és ők is neki álltak bemelegíteni. Közben még azt is észre vettem hogy a narancssárga hajú törpe nagyon be van zsongva és nem nagyon tudták a csapattársai lenyugtatni, sőt, csak rontottak csórinak a helyzetén. Nem tudom eldönteni hogy oda menjek-e és egy kicsit lenyugtassam vagy röhögjek rajta magamban...

Nem olyan sok idő után, elkezdődött a játék. Az ellenfelet elnézve, még csapatjátékban kezdők. A narancssárga hajú fiú sorra hibázott és még az egyik csapattársának is neki ment, aztán olyan történt amin szinte kiégni lehetne. Tarkón vágta a feladójukat, akit ha jól sejtem ő az a bizonyos Kageyama Tobio, akiről annyit hallottam Kindaichi-éktól. A törpének még a lelke is elhagyta a testét. Egyem meg, nagyon be van zsongva. Lehet tényleg kellett volna neki az a motiváció tőlem, de ahogy látom nem is lett volna szükség rá. Kageyama, ha nem is úgy tünt de bázorította, ha lehet ezt a kiabálást annak nevezni, és láss csodát, a kis narancs már nem félt, mint a játék elején. Az első szett közben még ő császársága is méltóztatott megjelenni, közben még a női nézők is sikítottak, amint meglátták Oikawa-t. Az edző mondta neki, hogy melegítsen be rendesen amíg el nem kezdődik a következő szett  és még engem is megkért az idős férfi, hogy tartsam szemmel, hogy most tényleg azt fogja-e tenni, amit mondott. Remek, jobb is lehetne a helyzet, de inkább nem bosszankodok most rajta, ahhoz még nem ittam elég kávét. Szóval!

- Hogy vagy Nana-chan?- kérdezte a Császár, miközben tevékenykedett.
- Hát...- ne Katsuki Nanao, most ne bunkózz, tűrtöztesd magad.- ...lehetnék jobban is. Ahogy látom TE kifejezetten jól vagy.